Az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek áttekintése munkaadói szempontból

Összeállításunkból megtudhatják, hogy mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a munkaügyi viták, illetve az ellenőrzések során esetlegesen fellépő kellemetlen meglepetések.

 

I. Mikortól hatályos az új Munka Törvénykönyve?

Az Országgyűlés 2011. december 13-i ülésnapján elfogadta az új Munka Törvénykönyvét, a 2012. évi I. törvényt. Az új törvény – három területet kivéve – 2012. július 1-jén lépett hatályba, azzal, hogy a régi Munka Törvénykönyvének az 1992. évi XXII. törvény egyes szakaszai 2012. december 31-ig hatályban maradnak.

2013. január 1-től már csak az új Munka Tv. marad hatályban. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és intézkedésekről a 2012. évi. LXXXVI. törvény határozott.

Mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalnak azt javasoljuk, hogy mindhárom törvény rendelkezéseit vegye figyelembe.

II. A Munka Törvénykönyvének célja

Mielőtt rátérnénk a legfontosabb változásokra, illetve a legfontosabb teendőkre, röviden arról, hogy mi indokolta az új Munka Törvénykönyvének elfogadását és mi volt annak az alapvető célja.

Az új Munka Törvénykönyve megalkotásának célja a foglalkoztatás rugalmasabbá tétele, a versenyképesség javítása volt. A törvény ennek megfelelően a termelés és a piac igényeinek érdekében növelte a munkáltató mozgásterét. A célokat a beterjesztett törvényjavaslat határozta meg.

Az új Munka Törvénykönyve elsődleges rendeltetése a javaslat és a törvény szerint a tisztességes foglalkoztatás szabályainak megállapítása, a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire.

A törvénytervezet általános indokolása szerint az új Munka Törvénykönyve megalkotásával az alábbi célokat kívánják megvalósítani:

- rugalmas foglalkoztatás

- munkavégzők szociális biztonsága

- individuális és kollektív autonómia erősítése

- megállapodások szabályozó szerepének erősítése

- szakszervezeti aktivitás fokozása

- az állami szabályozás regulatív funkciójának csökkentése

- üzemi megállapodások regulatív funkciójának szabályozása

- kollektív szerződésben biztosítani a törvénytől való eltérés lehetőségét

- polgári jogi szabályok alkalmazása különösen a kártérítés körében

III. A legfontosabb változások, a teljesség igénye nélkül

1. Alapszabadság: Az alapszabadság ugyan továbbra is húsz nap marad, mint eddig, és továbbra is az életkorral növekszik majd - mint a korábbi gyakorlat szerint -, ám lényeges különbség lesz, hogy a kiadható összes szabadságnapok egy része (életkor szerinti hányad, de legfeljebb tíz nap) pótszabadságként lesz nyilvántartva. Ez azt jelenti, hogy a pótszabadságként vezetett szabadsághányadot a munkáltató akár meg is vonhatja a kollektív szerződés módosításával.

Az alapszabadság kérdésében változás, hogy a gyermekek után járó pótszabadság igénybevételére mindkét szülő jogosult lesz. Az apának a gyermeke születését követő második hónap végéig öt munkanap pótszabadság jár.

2. A szabadság igénybevétele: A szabadság igénybevétele kérdésében szintén változott az új Munka Törvénykönyve, mivel arról rendelkezik, hogy a munkavállalók 7 nap szabadság kivételének idejéről dönthetnek szabadon. A szabadság többi részével a munkáltató rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ha pl. valakinek 30 nap szabadság jár, akkor 23 nappal, vagyis az összes szabadságnak több mint háromnegyedével. A dolgozók által szabadon ütemezhető szabadsághányadot legfeljebb két részletben kell kiadni. A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő 14 napot elérjen. Az új törvény tehát megengedi, hogy ebben a kérdésben a munkáltatók eltérő megállapodást tudjanak kötni. Kollektív szerződés rendelkezhet arról is, hogy a szabadság negyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adja ki a munkáltató.

3. A hálapénz és borravaló kérdése: Az új törvénykönyvben szerepel, hogy a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást nem fogadhat el. Az indoklás szerint a rendelkezés a borravaló és a hálapénz elfogadásának tilalmát mondja ki, de a munkáltató felmentést adhat alóla.

4. A védett kor kérdése: A védett korra vonatkozó szabályozás úgy változik, hogy miközben a védelmi időszak továbbra is az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év, a munkáltató a munkavállaló határozatlan időtartamú munkaviszonyát felmondással csak akkor szüntetheti meg, ha az lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, illetve olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

5. A terhes nők védelme: A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt várandósság, szülési szabadság, továbbá gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság ideje alatt. A védelem az anyát abban az esetben is megilleti a gyermek hároméves koráig, ha nem vesz igénybe fizetés nélküli szabadságot. Nem szüntethető meg felmondással a munkaviszony a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálat alatt sem.

6. A felmondás kérdése: Az új szabályozás szerint a munkaviszony közös megegyezéssel, felmondással vagy azonnali hatályú felmondással szüntethető meg, utóbbi a rendkívüli felmondás jogintézményét váltja fel. A megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. Azonnali hatályú felmondással a munkavállaló és a munkáltató egyaránt élhet. Nem kell indokolni az azonnali hatályú felmondást a próbaidő alatt, valamint ha a munkáltató határozott idejű munkaviszonyt szüntet meg így. Az utóbbi esetben történő megszüntetés esetén a munkavállaló jogosult 12 havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjra. A törvény nem határoz meg konkrét felmondási okokat, összefoglalva jelöli meg a felmondás lehetséges okait, amelyek csak a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével, illetve a munkáltató működésével összefüggőek lehetnek. Változtak a felmondási tilalmak szabályai is.

7. Pihenőnapok és pihenőidő kérdése: Vasárnapra rendes munkaidő egyebek mellett a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, az idényjellegű, a megszakítás nélküli, valamint a több műszakos tevékenység keretében, illetve a készenléti jellegű munkakörben vagy külföldön foglalkoztatott munkavállalónak osztható be. Rögzíti a törvény azt is, hogy munkaszüneti nap január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.

A napi pihenőidő az eddigi minimum 11 óráról 8 órára csökken, vagyis ennyi időnek kell eltelnie két munkavégzés között. Eddig két pihenőnapot kellett biztosítania a munkaadónak, most azonban dönthetnek majd úgy, hogy 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt ad.

8. A rendkívüli munkaidő és a próbaidő: A rendkívüli munkaidő éves korlátja a mostani szabályozáshoz képest nő - a jelenlegi kétszázról 250 órára -, kollektív szerződésben a jelenlegihez hasonlóan legfeljebb háromszáz órát lehet kikötni. A próbaidő tekintetében lényeges változtatás, hogy ugyan a munkaszerződés alapján legfeljebb három hónap lehet az időtartama, ám a munkáltatók a kollektív szerződésben ezt szabadon megnövelhetik, akár hat hónapra is. (Alapesetben a három hónapnál rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek azt - legfeljebb egy alkalommal - meghosszabbíthatják.)

9. A munkavállalói biztosíték: Új elem a törvénykönyvben az úgynevezett munkavállalói biztosíték. Így a felek megállapodása alapján annak a munkavállalónak, aki „munkaköre ellátása során más munkavállalótól vagy harmadik személytől pénzt, más értéket vesz át, vagy részükre ilyen kifizetést, átadást teljesít”, a munkáltató számára biztosítékot kell fizetnie, amely nem lehet több egyhavi alapbérénél. A mostani törvénykönyvhöz hasonlóan az új kódexben is szerepel a munkaerő-kölcsönzés szabályozása. Rögzítik például, hogy kikölcsönzés időtartama nem haladhatja meg az öt évet.

10. A minimálbér: Az új Munka Törvénykönyvében szerepel az is, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum (szakmunkás-minimálbér) összegét és hatályát – a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban (NGTT) folytatott konzultációt követően – a kormány állapítja meg. Újdonság az is, hogy a kabinet a munkavállalók egyes csoportjaira eltérő összegű minimálbért állapíthat meg. A 2012 júliusától életbe lépő új szabályozás szerint a kötelező legkisebb munkabér összegének és hatályának megállapításánál figyelembe kell venni a munkakör ellátásához szükséges követelményeket, a munkaerőpiac jellemzőit, a nemzetgazdaság helyzetét, az egyes ágazatok és földrajzi területek munkaerőpiaci sajátosságait. A kötelező legkisebb munkabér összegét naptári évente felül kell vizsgálni – áll a törvényben.

11. Bérpótlék: A jogszabály rendelkezik a bérpótlékról, rögzítve, hogy az a munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg. Vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett, több műszakban vagy készenléti jellegű munkakörben dolgozó munkavállalót ötvenszázalékos bérpótlék illeti meg, míg a munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett munkavállaló százszázalékos bérpótlékot kap. A több műszakban foglalkoztatottaknak az este és a reggel hat óra közötti munkavégzés esetén 30 százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár. Annak a munkavállalónak, aki nem jogosult műszakpótlékra, éjszakai munkavégzés esetén (ha annak időtartama az egy órát meghaladja) 15 százalék bérpótlékot kell fizetni. A munkavállalónak 50 százalék bérpótlék vagy szabadidő jár a munkaidő beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben vagy a munkaidőkereten, illetve az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén. Az így adott szabadidő nem lehetne kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és az alapbér arányos része járna utána. Az új törvény szerint a felek a munkaszerződésben bérpótlék helyett vagy készenlét, illetve ügyelet esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg.

12. A munkavállalói kártérítés kérdése: A törvény rendelkezik a munkavállaló kártérítési felelősségéről is. Eszerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló négy havi távolléti díjának összegét. Eddig legfeljebb másfél havi átlagkereset, kollektív szerződésben maximum hat havi átlagkereset volt a kártérítés lehetséges mértéke. Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt meg kell téríteni.

13. Üzemi megállapodás és kollektív szerződés: A munkaügyi kapcsolatok esetében az új munka törvénykönyve szabályozza az üzemi megállapodásnak azt a típusát, amely alkalmas rá, hogy a kollektív szerződést meghatározott feltételek fennállása esetén és megfelelő tartalmi korlátozással részben pótolja. Az ilyen üzemi megállapodás megkötésének feltétele, hogy a munkáltató ne tartozzon általa kötött kollektív szerződés hatálya alá, illetve a munkáltatónál ne működjön képviselettel rendelkező szakszervezet. Kollektív szerződés kötésére az a szakszervezet jogosult, amely tagjainak száma eléri a kollektív szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók létszámának tíz százalékát. A szakszervezetek együttesen köthetnek kollektív szerződést, és ennek megfelelően egy munkáltatónál csak egy kollektív szerződés köthető.

14. A szakszervezeti vezető kérdése: Az új törvénykönyv tartalmazza, hogy a védett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltató általi felmondásához a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges. A védett szakszervezeti tisztségviselők száma azoknál a munkáltatóknál, ahol a munkavállalók előző évre számított átlagos létszáma kevesebb, mint ötszáz, egy lehet; ha a dolgozók száma ötszáz és ezer közötti, kettő, ha ezer és kétezer közötti, három szakszervezeti vezető részesülhet védelemben, míg négyezer munkavállalóig négy, afelett pedig öt. A védett szakszervezeti tisztségviselőt feladata ellátása érdekében a beosztás szerinti havi munkaideje tíz százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg.

IV. Szükséges-e a meglévő munkaszerződések módosítása?

Gyakran felmerülő kérdés, hogy az új Munka Törvénykönyve hatályba lépésével szükséges-e a meglévő munkaszerződések módosítása. Az alapvető válasz az, hogy a módosítás – az alábbiakban részletezettek szerint nem szükséges –, azonban az új rendelkezések használata – a törvények átmeneti rendelkezéseinek feltételei szerint – a rendelkezések hatályba lépésével kötelező.

Ezért mi azt javasoljuk, hogy a hatályos munkaszerződéseket az új törvény szerint vizsgálják felül. Új munkaviszonyok létesítése pedig kizárólag a hatályos, új rendelkezések szerint történhetnek.

Munkáltatói oldalról ez azt jelenti, hogy 2012. július 1-től minden munkáltató munkaügyi működésének meg kell felelnie az új szabályozásnak.

Ez alapvetően három dolgot jelent. Egyrészt az új törvénnyel ellentétes előírásokat meg kell változtatni, azt figyelmen kívül kell hagyni. Másodsorban az erre vonatkozó új előírásokat alkalmazni kell. Harmadrészt azonban érdemes a munkaszerződéseket a munkavállalóval közösen felülvizsgálni. Az új törvény ugyanis több területen nagyobb mozgásteret biztosít a felek részére, vagy új, rugalmasabb szabályokat tartalmaz.

A munkaszerződések az új Munka Törvénykönyvéhez viszonyítva alapvetően háromféle feltételt tartalmazhatnak:

1. A munkaszerződésben foglalt feltételek nem térnek el az új Munka Törvénykönyvétől.

Ebben az esetben a feltétel továbbra is jogszerű, fenntartható. Ekkor is érdemes azonban megvizsgálni, hogy az adott szabálytól az új törvény szerint vajon el lehet-e térni. Ha igen, a feleknek érdemes átgondolni, hogy a jövőben is ragaszkodni kívánnak-e ehhez a rendelkezéshez.

2. A munkaszerződésben foglalt feltételek eltérnek el az új Munka Törvénykönyvétől.

Ebben az esetben az első kérdés, hogy megengedett-e az eltérés az új törvény szerint? Ha a szerződési feltétel a törvénytől eltér, de erre a törvény maga felhatalmazást ad, úgy a vizsgált kikötés továbbra is jogszerű, fenntartható.

3. A munkaszerződésben foglalt feltételek eltérnek el az új Munka törvénykönyvétől, és a törvény szerint az eltérésre nincs lehetőség, úgy az adott rendelkezés érvénytelen, semmis. Ilyen esetben egy ilyen feltétel a jövőben joghatást nem válthat ki. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a törvény a részleges érvénytelenséget tekinti főszabálynak, ennek megfelelően csak ez a feltétel érvénytelen, az a munkaviszony további elemeit nem érinti.

Ettől függetlenül, az egyértelműség kedvéért a feleknek mindenképpen érdemes a törvénybe ütköző szakaszokat hatályon kívül helyezni, vagy ezen feltételeket módosítani a munkaszerződésekben, annak érdekében , hogy ez a jövőben ne okozzon gondot.

V. IPOSZ Jogpont+ ingyenes jogsegélyszolgálat

Ezúton is megerősítjük, hogy az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) minden segítséget meg kíván adni az iparosoknak arra vonatkozóan, hogy az új Munka Törvénykének rendelkezéseit megismerjék. Ezért arra kérjük minden tagunkat, hogy abban az esetben, ha bármilyen kérdésük van ezzel kapcsolatban, nyugodtan forduljanak hozzánk, mind közvetlenül, mind az általunk is szervezett Jogpont+ ingyenes jogsegélyszolgálat útján.

 

 

dr. Fecser Péter