A legkisebbeken csattan az ostor

Megkésett a miniszterelnök adócsökkentési javaslata, s a vállalkozói társadalom már nem hisz a kormánynak – mondta lapunknak Károlyi Gyula. Az Iposz alelnöke szerint legtöbbször a legális kis- és középvállalkozások kerülnek a hatóságok célkeresztjébe, mert azokat könnyebb elérni. Az is gond, hogy betarthatatlan szabályok születnek.

– Mit szól a miniszterelnök minapi adócsökkentési bejelentéséhez?
– Egyfelől úgy látom, hogy a folyamatosan romló, már-már kilátástalan helyzet miatt a vállalkozások nehezen fogadják el, ha a kormány bármilyen új ötlettel áll elő. Nem hisznek neki. Másfelől a magyar versenyképesség gyalázatosan alacsony szintre csúszott. Ezért megkésettnek tartom a bejelentést, ráadásul a pontos részletek sem ismertek. Az lenne a jó, ha egy füst alatt sor kerülne a személyi jövedelemadó és a járulékok csökkentésére, valamint a sokszor a vállalkozásokat főbe kólintó kisadók eltörlésére.

– A kis- és középvállalkozásoknak mennyivel nehezebb a helyzetük, mint a nagyoknak?
– Az embereknél kevesebb pénz marad, így kevesebbet költenek a boltokban, a szolgáltatóknál. Mindenki megszenvedi tehát a megszorítást, de a kicsik helyzete nehezebb. A tőkeszegény kisvállalkozások nem tudják átvészelni a prést, ezért sokakat kifacsar a megszorítás. Mindebben az a legszörnyűbb, hogy sok vállalkozó kénytelen végleg lehúzni a rolót, s alkalmazottaival együtt az utcára kerül. Súlyos gondunk, hogy legtöbbször a legális kis- és középvállalkozások kerülnek a hatóságok célkeresztjébe, merthogy őket könnyebb elérni, s rajtuk csattan az ostor.

– Sok vállalkozás nem fizet adót…
– Ez így nem igaz. Probléma, hogy kormányzati intésre a hatóságok nem a csalók, a csalások felszámolására koncentrálnak, hanem a legálisan működő vállalkozásokat veszik folyamatos ellenőrzés alá. Ez ugyanis könnyebb, mint a fekete- vagy a szürkegazdaság felszámolása.

– Ha minden rendben, akkor miért baj az ellenőrzés?
– Olyan szabályokat hoznak, amelyeket nem lehet betartani. Sajnálatos, de úgy születnek jogszabályok, hogy minket vagy más érdekvédő szervezeteket előzetesen, idejében meg sem kérdeznek. Az íróasztal mellett született javaslatok pedig már fogantatásuk pillanatában halottak, betarthatatlanok.

– Mondana példát?
– A fordított áfa esetében előírtakat úgy követelik meg, hogy még a hatóságok sincsenek teljesen tisztában a szabályokkal.

– Vannak, akik szerint a szigorúbb hatósági fellépés, a gyakoribb és magasabb büntetési tarifák a pénzbehajtás eszközei. Ön szerint is így van?
– Szándékosan nem használtam ezt a kifejezést, mert nem politizálok. De a megbüntetett családi vállalkozások valóban ezt érzik. Nem a fegyelem ellen ágálunk, de a jelenlegi helyzetben a legális vállalkozások ellehetetlenítése folyik, miközben a feketegazdaság szereplői ellen kevés a hatásos fellépés. Nemritkán következetlenség jellemzi a hatóságokat. Sokszor az ország egyik régiójában megkövetelt szabályokkal a másik régióban alig foglalkoznak, viszont más igényeket támasztanak. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy például a munkavédelmi felügyelők észrevételeire akkreditált oktatási intézmények tanfolyamokat szerveznek. Az egész egy nagy kör, amelynek közepén nem a vállalkozó, hanem a pénzbeszedés áll, holott az intézkedéseknek a megelőzést kellene célozniuk.

– E képzések nem a dolgozók védelmét szolgálják?
– Ezek tíz-tizenöt éves szabályok, amelyekkel a munkáltatók tisztában vannak. Így a képzés nem más, mint egy újabb bújtatott teher. Ezt a pluszt pedig a tőkeszegény vállalkozások, amelyeknek már fejlesztésre sincs pénzük, nem bírják el.

– Sokan az uniós forrásoktól várják a megoldást.
– Azt ugyan várhatják! Az EU-pénzek fogadására nem készítették fel a vállalkozásokat. A programok finanszírozásához szükséges önrész, mint már mondtam, nem áll rendelkezésre. Elfogyott, felélték, nincs. Hitelhez, forráshoz pedig csak kevesek tudtak hozzáférni.

– Kedvező feltételekkel most indul a mikrohitel.
– De ki tud olyat felvenni?

– Aki tájékozódik, azért hozzájuthat pénzhez.
– Sok kisvállalkozásnak sem ideje, sem ereje nincs pályázgatni. Hogyan készítsünk tervet egy pályázathoz, ha a kormány állandóan átalakítja a feltételeket, a vállalkozói környezetet. Nemhogy évente, de sok esetben év közben is változnak a szabályok.

– Mennyire jellemző e körben és milyen veszélyeket rejt, hogy a fiatalok elmennek az országból?
– Az iskolákból kikerülőknek bizonytalan idehaza a jövőjük. Az ország elentős gondja, hogy a szakiparosok, mesterek elmennek. Ez azért is probléma, mert idehaza nem lesz szakember, másfelől az érintettek külföldön nem kapnak a végzettségüknek megfelelő munkát. Nem azt mondom, hogy nem kell elmenni, tapasztalatot gyűjteni, ahogyan ezt annak idején a vándorlegények tették, de az lenne a jó, ha a fiatal, a mester visszatérne a szülőföldjére. Ha mindenki külföldön marad, az visszaveti a magyar gazdaságot – már ha ilyen teljesítménynél van még hova hátrább lépni.

– Miben reménykedhetnek a magyar vállalkozások?
– Csak a hitükben, másban már nem nagyon.

Forrás: Magyar HÍrlap, Csákó Attila