A Vállalkozásfejlesztési Tanács intézkedései a lánctartozások visszaszorítása érdekében

Az alábbiakban ismertetjük a tájékoztatót annak érdekében, hogy az IPOSZ tagjai is megismerhessék és kapcsolódó észrevételeiket, javaslataikat megküldhessék. Azt kérjük, hogy ha bárminemű kérdés, javaslat felmerül, azt tagjaink közvetlenül az IPOSZ titkárságára küldjék meg. A beérkezett anyagokat az IPOSZ figyelembe veszi a végleges álláspontja kialakításakor.

A kapott anyagból készített, lentebb röviden ismertetett összeállításból megismerhetjük a lánctartozásoknak a nemzetgazdaságra kifejtett hatásait, továbbá a probléma megoldására törekvő, és a Kormány által tervezett merőben új, s remélhetőleg tagjainkon is segítő javaslatokat kidolgozó jogszabály részleteit.

1. Mit nevezünk lánctartozásnak és melyek a nemzetgazdaságra kifejtett negatív hatásai?

Lánctartozásról akkor beszélünk, amikor az egymással szállító-vevő kapcsolatban lévő vállalkozások alkotta hálózatban az egyik cég számláinak késedelmes és/vagy részleges teljesítése a hálózat egy vagy több másik tagjánál is késedelmes/részleges teljesítést eredményez. A lánctartozás dominóhatással tovaterjedő illikviditást jelent, kialakulásának oka a gazdasági válság miatti fizetésképtelenség mellett a fizetési morál romlására vezethető vissza. A nemfizetés továbbgyűrűzik, átfertőzi a gazdaságot, gerjeszti a korrupciót, ami megingatja a teljes beruházói, vállalkozói szegmens bizalmát egymás iránt. Ez végső soron a projektek leállásán és a versenyképesség romlásán keresztül a mikro-, kis- és középvállalkozások létét, valamint makroszinten a foglalkoztatási mutatókat fenyegeti. A lánctartozás megállítása, illetve jövőbeni újratermelődésének megakadályozása ma már nemzetgazdasági kérdés.

Fentiek miatt a nemzetgazdasági miniszter – mint a Kormány gazdaságpolitikáért, belgazdaságért és építésgazdaságért felelős tagja – a gazdaságpolitikai célok, illetve a kis- és középvállalkozások versenyképes és átlátható működésének megteremtése érdekében tartja szükségesnek a jogszabály megalkotását.

A lánctartozás mértékének meghatározásához közhiteles adatok nem állnak rendelkezésre. Az ÉVOSZ 2011. év eleji és 2011. év végi konjunktúra-felmérésének adatai alapján évente 400 milliárd HUF-ra tehető olyan tartozás képződik, amely az alvállalkozói láncolatokon továbbgyűrűzve a 96.000 bejegyzett építési vállalkozás 90%-át érinti.

2. Milyen intézkedési javaslatokat dolgozott ki a Vállalkozásfejlesztési Tanács és a Kormány?

Intézkedési javaslatok a lánctartozás visszaszorítására:

2.1. A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv felhatalmazása teljesítésigazolási szakértői feladat ellátására

2.2. Bankgarancia fejlesztése a jogbiztonság érdekében

2.3. Kivitelezői nyilvántartás továbbfejlesztése

2.4. Jogszabályi szigorítás annak érdekében, hogy a cégek mögött álló, nem fizető tulajdonosok ne folytathassák a nem fizetés gyakorlatát

2.1. A TELJESÍTÉSIGAZOLÁSI SZAKÉRTŐI FELADAT ELLÁTÁSA

A vállalkozások pénzügyi stabilitása érdekében létrehozandó egy olyan intézmény, amely a szerződésből eredő teljesítések után járó ellenszolgáltatás – ha önkéntes kifizetése elmarad – főként polgárjogi eszközökkel történő kikényszerítését gyorsítja meg. A koncepció alapján felállításra kerül a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (a továbbiakban: TSZSZ), amely az érintett fél kérelmére és megbízásából kizárólag az építési, kivitelezési feladatok teljesítéséhez kapcsolódó szakkérdéseket vizsgálja (mi volt az elvégzett munka és mi annak az ellenértéke). Változatlanul a bírósági eljárásban kerül sor a felperes és alperes által előterjesztett indítványok alapján a tényállás megállapítására (bizonyításra) és a vitában való döntésre. A fél által a peres iratokhoz csatolt TSZSZ szakvélemény tehát nem helyettesíti a polgári eljárásban alkalmazott bizonyítást, de a jogszabály lehetővé teszi, hogy – ha annak egyéb feltételei fennállnak – a szakvéleményben foglalt összeg már a per legelején elvonásra kerüljön az alperestől.

A TSZSZ jogállása nem klasszikusan magánjogi jellegű; a megbízás alapján történő eljárás számos jogbiztonsági elemmel körülbástyázott intézményként kerül felállításra – a szakértői függetlenség biztosítása érdekében. A TSZSZ felkérése, eljárása és díjazása igen részletesen, jogszabályokban (törvény, végrehajtási rendelet) kerül rögzítésre. A szakvéleményt helyszíni szemle és egyéb vizsgálatok alapján három igazságügyi szakértőből álló tanács adja, s a kérdéseket is a jogszabály rögzíti. Így a megbízónak – azon kívül, hogy (a szakértő kirendelésétől eltérően) közvetlenül fordul a TSZSZ-hez, szinte semmilyen ráhatása nincs a folyamatra. A TSZSZ-nek ellátási kötelezettsége van; ha felkérése megfelel a jogszabályban meghatározottaknak, akkor el kell járnia (a megbízási díjban sincs alku). A TSZSZ elkerüli a bürokratikus eljárások lassító hatását; ütőképessége éppen a gyors helyszíni szemlében és a rendkívül hozzáértő – részben piaci vonalon is tevékenykedő – személyekben rejlik.

Ezen garanciák miatt fűz a koncepció – az építőipar, mint nemzetgazdasági „húzóágazatban” tapasztalt súlyos problémák miatt – egyedülállóan komoly jogkövetkezményeket a TSZSZ szakvéleményéhez: elmozdítja a klasszikus „ártatlanság vélelmét”. Ennek oka, hogy a tapasztalatok szerint a nemfizetések szándékosan bele vannak kalkulálva az üzleti tervbe, s ha három független szakértő is megállapítja az építési-kivitelezési munka megtörténtének tényét, akkor valószínűsíthető, hogy az összeg nem illeti meg a kifizetést elmulasztót.

A teljesítésigazolási szakértő szakvéleménye – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a bírósági eljárásban kötelezően elrendelendő ideiglenes intézkedést, vagy pedig biztosítási intézkedést alapoz meg a bíró számára. A TSZSZ szakvéleményére épülő per elején az intézkedéseket soron kívül kell meghoznia a bírónak; nem kezdődik meg addig a tény- és jogkérdések vizsgálata, amíg a pénz – feltételezhetően a felperes számára pozitív döntés – fedezete nem biztosított.

A jogérvényesítés folyamatábrája:

Javaslatunk szerint a TSZSZ az MKIK mellett működne.

2.2. BANKGARANCIA FEJLESZTÉSE A JOGBIZTONSÁG ÉRDEKÉBEN

A megbízó és kivitelező viszonyában erős erkölcsi kockázat rejlik a kivitelezés minőségét illetően, ugyanakkor ez a kockázat ellentétes irányba fordul a bankgarancia intézményével. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a megrendelő bármilyen vélt érdeksérelem okán lehívja a bankgarancia összegét még akkor is, ha a sérelem az ő érdekkörébe eső okból merült fel. Ennek megakadályozása érdekében szükséges a bankhoz becsatolásra kerülő okmányok felülvizsgálata és olyan okmányok benyújtásának előírása, amely megvédi a vállalkozót a megrendelő általi megalapozatlan bankgarancia lehívásától.

A bankgarancia intézményét a Ptk. 249.§ definiálja:

A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek – így különösen bizonyos esemény beállta, vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása – esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.

A hivatkozott jogszabály alapján az építőipari követelések esetén a bankgarancia tekintetében megfelelő okmányként javasoljuk az eddigi gyakorlatban szokásos megrendelő által fizetett, lebonyolítással megbízott mérnök, műszaki ellenőr helyett az 1. pontban ismertetett Teljesítésigazolási Szakértői Szerv határozatának bevonását, ami eligazítást ad arra vonatkozólag, hogy a bankgarancia jogosultja csak vélt, vagy valós sérelem okán kíván a bankgarancia összegéhez jutni. Így kikerülhető, hogy a bankgaranciára váró fél irreális ideig várakozzon, ugyanakkor a bankgarancia kötelezettje sem teljes mértékben kiszolgáltatott a garanciát lehívó félnek.

2.3. KIVITELEZŐI NYILVÁNTARTÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSE

A tartozási lánchoz vezető további okok közé sorolhatjuk, hogy a szerződő partner szakmai alkalmasságának megismerésére nincs lehetőség.

Javasoljuk a kivitelezői nyilvántartás továbbfejlesztését olyan irányba, hogy egy-egy vállalkozás kivitelezési munkák elvégzésére való alkalmassága – minősítés alapján – a nyilvántartásból már megállapítható legyen.

A minősítő rendszer akkor tölti be feladatát, ha mind az egyéni, mind a társas vállalkozások minősíthetősége mellett megfelel az alábbi megfelelőségi kritériumoknak:

1. on-line elérhető

2. naprakész adatokat tartalmaz

A vállalkozók jelenleg ingyen módosíthatják, illetve tarthatják karban adataikat a kivitelezői nyilvántartásban, de a határozatlan lejárati idejű nyilvántartási szám birtokában ezt vélhetően csak alkalomszerűen teszik meg. Többségük kizárólag az ellenőrzések kapcsán feltárt és a kilátásba helyezett bírság okán végzi el a változtatásokat, ezért a nyilvántartott vállalkozások folyamatos és rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen.

3. kiderül belőle, hogy alkalmas-e a cég a megrendelő által megrendelni kívánt beruházás elvégzésére. Ilyen pozitív alkalmasságot valószínűsítő adat lehet:

- a cég székhelyére és esetleges telephelyeire működési idejére vonatkozó adat

- a már lezárt projektek és a ténylegesen végzett kivitelezői tevékenységek folytatását bemutató adatok

- humán erőforrásának bemutatása

- eddigi alvállalkozóinak bemutatása

- jogvita esetén elfogadja-e az alternatív fórumokat

- rendelkezik-e korábbi referenciákkal, árbevételi adatokkal, elismerésekkel és olyan további fontos információval, amelyet a vállalkozó még közölni kívánt – ha ezeket az adatokat önkéntesen megadta.

Javasoljuk, hogy a kamarák a már meglévő nyilvános adatokból olyan adatbázist hozzanak létre, amelyhez rugalmas keresőrendszert társítanak abból a célból, hogy egy adott cég minden nyilvánosan elérhető adata más cégek nyilvános adataival összekapcsolható, összevethető legyen, beleértve a cégek alapítóira, tulajdonosaira és vezetőire vonatkozó nyilvános adatokat is. A nyilvántartás kiegészíthető lehet az üzleti partnerek és megrendelők véleményével.

2.4. A FELJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGÉT ELMULASZTÓ FELSZÁMOLÓRA NÉZVE BÜNTETŐJOGI SZANKCIÓK BEVEZETÉSE

Sajátos technika alakult ki a benyújtott számlák megfizetésének elkerülésére. Újabb és újabb projektcégek megalapításával a vállalkozás mögött álló tulajdonos megteheti, hogy vállalkozásában lévő vagyonelemek kimentésével annak működését úgy alakítja, hogy az felszámoláshoz, végelszámoláshoz vezessen. Ezzel egy időben újabb cégek életre hívásával új néven bekapcsolódik a piaci körforgásba. Az új cég ismét kiürítésre kerül, adósságait végrehajtani nem lehet.

A tulajdonos felelősségre vonása gyakorlatban a hosszú és bonyolult eljárásrend miatt nem hatékony, ugyanakkor a behajthatatlan követelések az alvállalkozók működését tömegesen lehetetleníti el. Szükséges egy jogalkotói szintű gyors beavatkozás, mely azokban az esetekben, amikor a tulajdonosnak felróható okból történt a megszüntetés, preventív jelleggel megakadályozza az újabb és újabb jogi személyek létrehozásának lehetőségét.

Komoly probléma, hogy a bíróság a cégvezetők felelősségét firtathatja, a cégek mögött álló tulajdonosok cégvezetőkre gyakorolt hatását, befolyását azonban nem. Szükséges egy olyan büntetőjogi tényállás megalkotása, amely lehetővé teszi a cégek mögött álló tulajdonosok büntetőjogi felelősségre vonását a hitelezők megkárosítása esetén.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 33.§ (4) bekezdése értelmében a felszámoló a tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – köteles az eljárás lefolytatására illetékes hatóságnak írásban bejelenteni.

A felszámolási eljárások eredményes lefolytatásának biztosítása, a hitelezők érdekének fokozottabb védelme indokolttá teszi, hogy büntetendő legyen az a magatartás, hogy a bűncselekményre utaló, hitelt érdemlő adatok birtokába jutó felszámoló a feljelentési kötelezettségét szándékosan elmulasztja.

A javaslatban korábban szerepelt a jogszerűtlenül ki nem fizetett vállalkozói számlák áfa rendszerbeli kezelése. A pénzforgalmi elszámolás azt jelentené, hogy a meghatározott árbevételt el nem érő adóalanyok esetében az adófizetési kötelezettség az ellenérték átvételének időpontjához igazodna, tehát abban az időpontban kellene megfizetniük az áfát, amikor a vevő kifizetné a számlájukat. Az intézkedés a T/7955 irományszámú munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatban kerül rendezésre, mely 2012. július 12-én került benyújtásra, ezért tartalmilag megvalósul, azonban nem a tárgyi előterjesztés keretében.

A korábbi javaslatban jeleztük, hogy további intézkedések szükségesek a lánctartozás keletkezésének megakadályozására, már az építés megkezdése előtt és a kivitelezés teljes időszakában. A BM kezdeményezésére javasoltuk az építtetői fedezetkezelés továbbfejlesztését az alábbiak szerint:

a) a fedezetkezelés hatályának kiterjesztését a 100 millió Ft becsült értéket meghaladó közbeszerzés keretében megvalósuló építési beruházásokra és az európai uniós forrásból származó támogatásokkal összefüggő építési beruházásokra,

b) az alkalmazott építtetői fedezetkezelési díjak érdemi, jelentős csökkentését,

c) minden alvállalkozó számára meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy amennyiben az alvállalkozó számára a megrendelő nem biztosítja a nyilvántartásba való regisztrációt, a Fedezetkezelő az alvállalkozó kérésére is nyilvántartásba kerülhessen.

A fedezetkezelő továbbfejlesztése „az építésüggyel összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról” szóló előterjesztésében szereplő „az építőipari kivitelezési tevékenységről” szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet folyamatban lévő módosításának részét képezi, ezért a tárgyi javaslatból kikerült.

Megerősítjük, hogy a fentebb közreadott tájékoztatás még csak előzetes érdekegyeztetés és tervezés alatt áll. Abban az esetben, ha ezzel kapcsolatban bármilyen érdemi fejlemény, változtatás történik, azt haladéktalanul megjelentetjük a honlapunkon.

dr. Fecser Péter