A vállalkozók érdekei és a gyakorlati képzés

KAJOS LÁSZLÓ

A tanulószerződéssel történő gyakorlati képzés kötelező bevezetése óta a szakképzés szereplőit talán leginkább foglalkoztató probléma a gazdálkodó szervezetek bevonásának lehetősége a gyakorlati képzésbe. A különböző fejlesztési programok, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerepének vizsgaelnök-delegálási lehető­sége, a gazdasági érdekképviseletek bevonása a vizsgabizottságokba annak a szakmapolitikai álláspontnak az érvényesülését jelezte, hogy a potenciális foglalkoztató bekapcsolódása az iskolarendszerű szakképzés irányításába, segítheti a szakképzés megújítását.

A gazdaság - mint megrendelő - megjelenése az iskolák vagy inkább az iskolafenntartók látóterében, az eddigi beszélgetőtársak helyett, jelentős befolyást kapott, lobbi erővé vált a regionális fejlesztési és képzési bizottságok összetételét átalakító, döntési kompetenciákat szabályozó szakképzési, illetve a szakképzési hozzájárulási törvény 2008. év szeptemberében hatályba lépett módosítása következtében.

Sokan, akik a szakképzés világát elsősorban az iskolák környékén megszerezhető tapasztalatok alapján vizsgáltuk, nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy miért is lennének képesek a gazdaság szereplői meghatározni a szakképző intézmények beiskolázási irányait, arányait, s ha meg is mondják, milyen módon tudnak - a vállalkozók gyakorlati képzésbe való bekapcsolódásához - segítséget nyújtani a változó képzési környezetben.

Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az ember - és különösen igaz lehet ez a tevékenységének produktumából megélni kénytelen vállalkozóra - az érdekei alapján, sőt esetenként az anyagi érdekei alapján vonható be valamely feladat végrehajtásába, akkor korszakos jelentőségű helyzet áll elő a tanulószerződéssel történő gyakorlati képzés terén. Jelentős pénzügyi érdekek szólnak amellett, hogy a gazdálkodó szervezetek, s talán az átlagosnál is inkább az iparosok és mikro vállalkozók, nagy tömegben kapcsolódjanak be ismét a gyakorlati képzésbe.

Történt ugyanis, hogy részben, vagy egészben tudatos döntést követően, a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosítása során, a törvény mellékletében szabályozott költség-visszaigénylési lehetőség jelentősen kedvezőbbre változott a korábbiakhoz képest, a tanulók ösztöndíjának, a munkatársak (szakoktató, gyakorlati oktató) bérének visszaigényelhetősége mellett átalány összeg is igényelhetővé vált.

Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy addig, amíg az iskolák gyakorlati képzésre igényelhető normatív összege tanulónként, évente 112 000 Ft, illetve ennek 140, 100 vagy 60%-a, és a gyakorlati képzésben részt vevő tanuló ösztöndíja csak saját, illetve önkormányzati forrásból fizethető, addig a gazdálkodó szervezetek gyakorlati képzési feladataik alapján akár 400-450 000 Ft forráshoz is juthatnak évente tanulónként a szakképzési hozzájárulásból feltöltődő központi keretből.

Most azután vége a világnak! (Gondolhatnánk!)

Jönnek majd a vállalkozók, és a jól szervezett iskolai gyakorlati képzést szétzilálják, és tanulószerződéssel egy-két tanulót, tanoncként magukhoz véve silány minőségben, felkészületlenül kerülnek a gyerekek a szakmunkásvizsgára. Régi vita ez, és általánosságban nem is hiszem, hogy választ lehet a problémára adni. Persze, ha a vállalkozók, a szakma gyakorlói nem kezdenek el egymásra képzési szempontból jobban odafigyelni, akkor nagy a kockázat valóban, de ez a kockázat néha az iskolákban is benne rejlik, hiszen láttunk már feltételhiányos helyzetben képző iskolát is.

A fontos az, hogy nem csak a szabályozási eszközök teremtődtek meg a tanulószerződés elterjedése érdekében, hanem a pénzügyi érde­keltség is, az iparosok, a vállalkozók bekapcsolódásához.

Tájékoztatom valamennyi érdekeltet, hogy Szűcs Erika, szociális és munkaügyi miniszter asszony, a gazdálkodók fentiekben jelzett lehetőségének érvényesíthetősége érdekében, beavatkozott, s megteremtette a törvényi szabályozásban szereplő lehetőség gyakorlati érvényesülésének feltételét. A kormányzati intézkedés eredményeként tehát, a tanulószerződéssel gyakorlati képzést folytatók, a költségeik visszaigénylése során az ösztöndíj, a gyakorlati oktató munkabére mellett a legkisebb munkabér 200%- a nagyságú (ez több, mint 140 000 Ft tanulónként) átalány összeget igényelhetnek a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet által közzétett okmányok segítségével.

Sokan most bizonyára kételkednek, s azt gondolják, hogy ez csak időleges, hiszen a szabályozás eddig is érvényben volt, s lehet, hogy néhányan jogalkotói hibának tartották. Akkor követnénk el hibát, ha a gyakorlati képzést nem vállaló gazdasági szereplők által - törvényi szabályok alapján - befizetett szakképzési hoz­zájárulás, melynek elsődleges célja a színvonalas gyakorlati képzés, illetve az ezzel összefüggő fejlesztési célok forrásának megteremtése - nem a gyakorlati képzést vállalók érdekeltségének megteremtését szolgálná.

Sajátos helyzet a mostani, hiszen ritka lehetőség, hogy a gazdaság szereplőinek érdeke és a kormányzati érdekek ilyen szorosan kapcso­lódnak egymáshoz. Ha nő a tanulószerződéssel a gyakorlati képzésben részt vevő tanulók száma, (képzési költségeit nem a központi költségvetésből kell fizetni), akkor csökken az iskolák által, gyakorlati normatívaként igényelt összeg, ami viszont az államháztartásban jelent megtakarítást. Olyan szép, hogy talán nem is igaz. De igaz.

Ha az iparosok, mikrovállalkozások anyagi érdekeiket felismerve ismét nagy számban kapcsolódnak be a gyakorlati képzésbe akkor amellett, hogy keresletvezérelt szakképzés kialakulása nem csak kormányzati célként, hanem a mindennapok valóságaként is érvényesülhet.

Ha a vállalkozók bekapcsolódnak a gyakorlati képzésbe, akkor amellett, hogy a szakma gyakorlás közvetlen megismerhetősége válik valódi lehetőséggé a gyerekek számára, a válallkozók többlet jövedelemre tesznek szert, mely ebben a recessziónak mondott gazdasági környezetben jelentős segítséget jelenthet hazai vállalkozások fennmaradásához, foglalkoztató képességük fenntarthatóságához.

Bár mindannyian, akik a tanulószerződés intézményét ismerjük, tudjuk, azért most is hadd hívjam fel a figyelmet, aki tanulószerződéssel vesz részt a gyakorlati képzésben az ösztöndíjra jogosult, és a képzési idő beszámít a munkában töltött szolgálati időbe. Az ösztöndíj - valljuk be - sok családnál az egyetlen lehetőség arra, hogy a család képes legyen finanszírozni a gyerek tanulásához szükséges kiadásokat. Talán nem véletlen, hogy az intézkedés a szociális területet is felügyelő miniszter asszonytól származik, hiszen jelentős segítségre szoruló rétegek képzési esélyét teremti meg.

Így tehát a tanuló szerződés megkötése fontos a foglalkoztathatóság igényeihez jobban igazodó gyakorlati képzés kiépüléséhez, de fontos a gyerekeknek is, és a kormányzati intézkedés eredményeként megteremtődtek a gyakorlati képzésben való felelős részvétel érdekeltségi feltételei is.

Forrás: Szakoktatás 2009. 4. szám