A díjat és az ehhez járó oklevelet a minap Máthé György, a Szombathelyi Ipartestület elnöke és Gádzsa Károly, a Vas Megyei Ipartestületek Területi Szövetségének elnöke adta át a hetvenegy éves szakembernek, akitől megtudtuk, hogy az első iparengedélyét 1975-ben váltotta ki.
- Akkoriban főállásban a Tanépnél voltam víz- és fűtésszerelő, és az igazgató engedélye kellett ahhoz, hogy négy órában iparoskodhassak. Az igazgató először csak mosolygott, hogy mit is akarok, de aztán végül beleegyezett az engedély kiváltásába - emlékezett Horváth Károly, hozzátéve: hét évvel később, 1982-ben vált főállású vállalkozóvá.
- Időközben előbb a nagyobbik, majd a kisebbik fi-am is csatlakozott hozzám, szóval, mindkettő szakmabe-li lett. Ez persze biztosan a véletlen műve - mosolygott Horváth Károly, hozzátéve: 1998-ban, hatvanegy évesen szerette volna, ha a nagyobbik fia átveszi tőle a családi vállalkozás irányítását, erre azonban végül nem került sor.
- A fiam akkor ugyanis azt mondta: nézd apu, te kaptál már egy infarktust, én viszont nem szeretnék... És, őszintén szólva, igaza volt. Akkoriban ugyanis már elkezdődött az iparosok életét azóta is megmérgező körbetartozás, és úgy tűnt, hogy nem is fog javulni a helyzet. Így beláttam, tényleg jobb, ha feladjuk a vállalkozást - sóhajtott nagyot Horváth Károly, aki a folytatásban, 2005-ig az unokaöccse által vezetett Gravitáció Kft.-nél dolgozott.
- Néhány hónapot azóta is besegítettem, de mostanság már inkább pihenek - fogalmazott a mester, aki előbb a KIOSZ, majd a rendszerváltás után az IPOSZ kötelékében végzett társadalmi munkát az iparosok érdekében, utóbbi szervezet szombathelyi testületének például három cikluson át is az alelnöke volt.
- És bizony itt nagyon sokat dolgozott, ezért is ter- jesztettük fel a díjra - közölte érdeklődésünkre Máthé György, hogy aztán Gádzsa Károllyal karöltve - némi nosztalgiázás után - a jelen problémáiról is ejtsenek néhány szót.
Elmondásuk szerint főként az adminisztrációs terhek alatt, miatt nyögnek az iparosok, s az állam által beszedett adó és járulékok mértéke is lehetne alacsonyabb. A kiszámíthatóság ugyancsak fontos lenne, az állandóan változó szabályok, előírások miatt ugyanis lehetetlen hosszabb távra tervezni. Az iposzosok a fentiek mellett a sűrű hatósá-gi ellenőrzéseket is fájlalják, mindent összevetve pedig úgy gondolják: ha ez így megy tovább, akkor egyre és egyre több kisvállalkozó bukik el a túlélésért folyó harcban.
A vasi kitüntetettek. Magyar Kézművességért Díj arany fokozata: Horváth Károly központifűtés-szerelő mester. IPOSZ Díj: Angyalosy László asztalosmester, Kiss István orgonaépítő-mester, Németh Ferenc lakatos mester, Wöller Márta Szombathelyi Ipartestület munkatársa. Aranykoszorús mester: Kovács Géza lakatosmester, Nagy János fodrászmester, Szabó Ferenc autószerelő- mester. Ezüstkoszorús mester: Buday László autófényező-mester, Lökkös Árpád ka-rosszérialakatos-mester, Peresztegi Zsuzsa fodrászmester. 25 éves kisipari, vállakozói tevékenységért ezüstgyűrű elismerés: Büki László árufuvarozó, Dallosné Lajos Eri- ka kozmetikusmester, Devecseri István személytaxis, Hoffer István személytaxis, Kiss Lajos árufuvarozó, Kondics Alajos személytaxis, Mórocz Tibor műszerészmester, Nagy Gábor személytaxis, Nagy Pál épületszigetelő, Táncsics Zoltán árufuvarozó, Vida József személytaxis.
Forrás: Vas Népe