Búcsú Simsik Imrénétől, Ágitól

"Simsik Imréné, Ági, ma élete könyvének utolsó lapjához érkezett" – hangzott el a temetésen. Története teljes és kerek, ahogyan élete is az volt: gazdag emlékekben, elhivatottságban és szeretetben.

Bugyinszki Ágnes néven született 1942. szeptember 18-án Törökszentmiklóson, egy földműves család első gyermekeként. Ági 18 évesen Budapestre költözött, ahol tanulmányai mellett munkába állt. Több munkahelyen is megfordult: dolgozott a Duna Cipőgyárban, majd a Malévnál, végül pedig az IPOSZ-nál, ahol hosszú időn át kitartással és odaadással végezte munkáját. Mondhatni, az IPOSZ lett az élete. Maximalistaként minden energiáját a munkának szentelte, amelyben elismert és sikeres volt. Szaktudása, elkötelezettsége és hozzáállása számos díjjal és kitüntetéssel nyert méltó elismerést.

Ági nemcsak kiváló szakember, hanem elhivatott közösségi ember is volt. Négy évtizeden át dolgozott az IPOSZ sajtófőnökeként, hogy a kézművesség és a kisipar méltó helyet kapjon a nyilvánosságban. Lelkesedése és fáradhatatlan munkája példaértékű volt mindannyiunk számára. Szavait és írásait mindig a közösség szolgálatába állította, és általa sokan kaptak lehetőséget arra, hogy szakmájuk iránti szenvedélyüket szélesebb körben megosszák.

Szakmai alázattal és odaadással végezte munkáját, az ipartestületekért tett szolgálata pedig számos elismerést hozott számára. 1994-ben az IPOSZ Díjjal tüntették ki, 2013-ban elnyerte a Magyar Kézművességért Díj arany fokozatát, majd 2017-ben Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott áldozatos munkájáért. Mindemellett számára a legnagyobb elismerés mindig is az volt, ha mások sikereiben osztozhatott, és ha a közösség, amelyért dolgozott, gyarapodott.

Ági élete a hivatás és az emberség példája volt. Céltudatos, határozott személyiségként mindig önállóan oldotta meg a problémákat, és mások is bármikor számíthattak rá. Egyenes, igaz ember volt, akit a megértés és az összetartás vezérelt. Az idő múlhat, de akik szerették és tisztelték, soha nem feledik őt.

Mindazok, akik ismerték és szerették, ma egy emberként hajtottak fejet emléke előtt, és felidézték a vele töltött pillanatokat. Két utolsó felettese, Szűcs György, az IPOSZ korábbi elnöke, és Németh László, az IPOSZ jelenlegi elnöke is személyesen jelen volt, hogy fejet hajtva búcsút vegyenek tőle.

Az emlékezés nem csupán a múlt felidézése – egy ígéret is, hogy az, amit ő képviselt, tovább él bennünk. Egy mosoly, egy kedves szó, a közösségért tett apró gesztusok – ezekben a pillanatokban őt őrizzük. Hiszen a szeretet, amelyet adott, sosem múlik el, hanem újra és újra visszatér, akár a szél suttogása egy csendes hajnalon.

Nyugodj békében, Ági!