Eltékozolt munkanapok
Miközben az elégtelen kommunikáció és a rossz munkaszervezés - sőt a számítógépes ismeretek hiánya is - értékes perceket von el a dolgozók munkaidejéből, a cégeknek egyre inkább szembesülniük kell azzal a követelménnyel: ha versenyben akarnak maradni, minimálisra kell szorítaniuk a kieső munkaidőt.
Atipikus munkaformák
Ágazatokra bontva érdemes megvizsgálni a termelékenységet, s azt is, hogy mennyi a kieső, de még "megmenthető" munkaidő - vélekedik Szűcs György. Az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke is úgy gondolja, hogy a szolgáltatásban a legnehézkesebb az optimalizálás, A fodrászok esetében például teljesen nyilvánvaló: nem mindig lehet jól kiszámítani a munkával töltendő időt, ettől függetlenül nem szabad lemondani a mind tudatosabb tervezésről.
A munkaadói szervezet vezetője szerint az is probléma, hogy a Munka Törvénykönyvében (Mt) foglalt szabályok nem segítik a rugalmas munkaidő elterjedését. Márpedig ennek hiánya gyakorta felesleges kapacitásokat teremt. A jogszabály ugyanis abból indul ki, hogy mindenki főfoglalkozású alkalmazott, holott számos speciális forma ismert, elengedő csak a távmunkára gondolni. Ezek megfelelő alkalmazása szinte minden ágazatban lényegesen javíthatja a termelékenységet. Nem beszélve arról, hogy gyakorta egy-egy kiemelt feladatra kell megfelelő személyt találni. Ilyenkor a leghatékonyabb módszer a megbízási szerződés, hiszen ez esetben a cégnek akkor kell fizetnie a munka elvégzéséért, amikor arra szükség van, s annyit, amennyibe reálisan kerül. Ezért felesleges lenne egy napi 8 órában tevékenykedő alkalmazottat felvenni. Ám ezt a cégeknek fel kell ismerniük.
Akadnak ágazatok, ahol a termelékenységet egyéb körülmények is nehezítik: az építőiparban például fel kell térképezni, hogy mekkora termelékenység-kiesést eredményeznek az időjárási körülmények, illetve a kötelező állásidők miatt feleslegesen kifizetett munkaórák. Ezek kiderítése és a szükséges elemzések elkészítése előtt mindenképpen helyzetfelmérést kell végezni.
Forrás: A Munkaadó Lapja 2007/XII.