Folyamatos építkezés

 

Az új év elején nem egyszerű dolog számvetést készíteni az elmúlt hónapokról, hiszen még frissek a tavalyi élmények, és persze a megkezdett munkák és az elindított folyamatok sem állnak meg december 31-én, hanem áthúzódnak 2017-re, és egyúttal változnak is. Lépésről lépésre haladtunk előre, bár néha lassabban a kívánatosnál. Egy szervezet életében a legfontosabb szempont a stabil anyagi háttér, hiszen enélkül nem lehet érdemi munkát végezni. Ezt a hátteret sikerült megteremtenünk, és bizakodásra ad okot az is – immár a szakmai munkát tekintve –, hogy az IPOSZ-t egyre több hazai és európai partner kereste meg közös projektek végrehajtásának szándékával. Építőipari vállalkozóként a lényeget összefoglalva azt mondanám, hogy folyamatosan építkezünk.

 

A Visegrádi Alapnál már 2015-ben is volt egy futó projektünk a fiatalok foglalkoztathatóságának javítása és a duális képzés témakörében, és amelynek pénzügyi elszámolása és dokumentációja 2016-ra esett. Ezt a projektet lezártuk, és újfent sikeresen adtunk be pályázatot a Visegrádi Alaphoz, immár konkrét szakmai tapasztalatcserékre. Ennek megfelelően a projektfő célkitűzése az volt, hogy minden V4 országban megrendezésre kerüljön egy kétnapos workshop egy-egy szakmában – faipari Szlovákiában, üvegipari Csehországban, építőipari Lengyelországban és fémipari workshop Magyarországon. Valamennyi delegációban helyet kapott egy-egy vállalkozó iparos, aki gyakorlati oktatást végez és egyben az adott szakmai szervezetben vezető tisztséget tölt be, továbbá egy szakiskolai gyakorlati oktató, valamint a projektpartner KKV-szövetség képviselője. Ez egy igen hatékony tapasztalatcsere volt, amelynek hatalmas a hozadéka az IPOSZ számára, hiszen nemcsak nemzetközi partnereinktől, hanem hazánk kormányzatától is rendkívül pozitív visszajelzéseket kaptunk. A szlovák, lengyel és cseh partnerszövetségeinkkel folytatott munkánk hagyományosan magas szinten és kiváló minőségben zajlik – az ebben rejlő lehetőségeket pedig a V4-országok kormányai is egyre inkább kezdik felismerni, hiszen együttesen nagyságrendileg akkora piacot jelentünk, mint például Franciaország.

Az észak-európai országok kkv-szervezeteit tömörítő Hansa Parlamenttel közösen megvalósítottunk egy C2C projektet Bölcsőtől a bölcsőig címmel, amelynek fő témája az újrahasznosítás volt. Európai szinten azonban egy újabb sikert is elértünk. Még a 2010-es évek elején az IPOSZ kénytelen volt megszakítani tagságát az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetségében (UEAPME), ám miután szervezetünk anyagi hátterét sikerült stabilizálni, tavaly újra kértük felvételünket. Az UEAPME közgyűlése 2016 decemberében úgy döntött, hogy az IPOSZ teljes jogú tagként folytathatja részvételét az európai szintű érdekképviseleti munkában. Ezt a tényt mindenképpen mérföldkőnek tartom, hiszen az IPOSZ ezáltal az Európai Unióban működő kkv-szövetségek által elismert magyar szervezetté emelkedett, valamint bizonyos EU-s pályázati forrásokért eleve csak úgy tudunk ringbe szállni, ha az UEAPME tagjai vagyunk.

 

Ezek közül a legkiemelkedőbb az Észak-alföldi régióban ingyenes jogsegélyt nyújtó JOGpontok projektünk, amely 2016. július 1-jétől vehető igénybe. Ez egy ingyenes és anonim, komplex jogsegély-szolgáltatás, amely munkaadói oldalról az IPOSZ, munkavállalói oldalról pedig a Munkástanácsok Országos Szövetsége együttműködésében valósul meg. A korábbi hasonló jogsegély-programok folytatásaként a jelenleg „Észak-Alföldi JOGpontok” elnevezéssel futó projektünk keretében díjmentesen kérhető tanácsadás gyakorlott jogászoktól a munkajog, a cégjog, a tb- és adójog területén. Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében összesen 31 helyszínen várjuk személyes ügyfélfogadással a tájékoztatást vagy segítséget igénylő munkaerő-piaci szereplőket, munkaadókat és munkavállalókat egyaránt.

Az IPOSZ által létrehozott A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) idén is megrendezte hagyományos Magyar Kézművesség nyári kiállítását, valamint a szintén hagyományos, immár 23. Betlehemi Jászol Kiállítást, amelynek a Magyarság Háza adott otthont a Budai Várban. Egy olyan értéket hoztunk létre, amely kiállta az idő próbáját. Ugyanígy elismeréssel szólhatunk a tavaly 60. évfolyamában járó MV Iparos Újságról is, amely 1956 óta látja el információkkal a magyar iparos társadalmat, illetve az IPOSZ lapjaként dokumentálja az ipartestületek és az IPOSZ tevékenységét, és szinte egyedüli kommunikációs csatornaként alapvetően hozzájárul a kézműipar, a kisvállalkozók, az ipartestületek és az IPOSZ jó hírnevének építéséhez, a vállalkozói szemlélet fejlesztéséhez.

Szeptemberben megtartottuk a Magyar Kézművesség Napját, majd decemberben a szokásos gazdaságpolitikai fórumunkat, amelyen a résztvevők első kézből tájékozódhattak a NAV tisztségviselőitől az idei évre vonatkozó adóváltozásokról. Decemberben került sor a Groupama Arénában a Hungarian Open Europe Cup szépségipari bajnokságra, melyre 13 országból érkeztek versenyzők és zsűritagok. Ez a bajnokság megmutatta, hogy a hazai szépségipari szakemberek Európa élvonalához tartoznak, ezért külön öröm, hogy az IPOSZ is támogathatta a versenyt. Ennek azért is nagy jelentősége van, mert úgy látom, hogy a rendezvény által az IPOSZ-nak végre sikerült nyitnia a fiatalok felé, márpedig a fiatal szakemberek bevonzása az ipartestületi munkába egyre halaszthatatlanabb. Meg kell mutatnunk nekik, hogy bár egy nagy múltú szervezet vagyunk, de a jelenben működünk, és készek vagyunk a megújulásra, amiben rájuk is számítunk.

 

A szervezeti változásokat tekintve az IPOSZ életében kiemelkedő fontosságú volt a májusi tisztújító közgyűlés, amely jelentősen átalakította mind a társadalmi vezetés, mind pedig a felügyelőbizottság sorait. Tornyi Lászlót, a Kecskemét és Vidéke Általános Ipartestület elnökét, valamint Berendi Lászlót, a MOSZI Országos Fodrász Ipartestület elnökét a közgyűlés résztvevői IPOSZ-alelnökké választották meg, továbbá újfent bizalmat szavaztak régi-új alelnökként Vörös Bélának, a Tapolcai Vállalkozók Területi Ipartestülete elnökének, valamint IPOSZ-elnökként nekem. A felügyelőbizottság élére Tiba Mihály, a Mezőberény és Körzete Iparosok és Vállalkozók Egyesületének elnöke került. Mindannyian tapasztalt mesteremberek, akik szakmájukban már bizonyították tudásukat vállalkozói tevékenységükkel, mint ahogy a társadalmi szerepvállalás oldaláról a mikro- és kisvállalkozások, az ipartestületek és az IPOSZ ügye iránti elkötelezettségüket is. Elmondhatom, hogy kiváló közöttünk az együttműködés, a feladatok megosztása és a folyamatok nyomon követése összehangoltan zajlik, és az IPOSZ-nak – mint országos szervezetnek – a jövőjét érintő közös gondolkodásban maximálisan partnerei vagyunk egymásnak. Szakmai tapasztalatainkat és társadalmi kapcsolatrendszereinket egy közös cél érdekében akarjuk és tudjuk is használni – ezek az energiák szinergiákká válnak, és együtt a kitűzött céljaink is könnyebben elérhetők.

 

Örömmel válaszolhatom azt, hogy a magyar mikro- és kisvállalkozások helyzetbe hozása és versenyképességük javítása. Ám sajnálkozom is azért, hogy – részben módosítva a témákat és a hangsúlyokat – még mindig ezt kell fő célként megjelölnöm, ugyanúgy, mint amikor 2012-ben megválasztottak az IPOSZ elnökévé. Kétségtelen, hogy nagyon sok pozitív változás történt az elmúlt években a gazdasági szabályzók és a vállalkozási környezet tekintetében, azonban egy mikro- és kisvállalkozás életében öt-hat év rendkívül hosszú idő. A mikro- és kisvállalkozások jelentős részének életében folyamatos a küzdés a fennmaradásért. Hol az adóprés, hol a bürokrácia útvesztői, hol a piaci lehetőségeik szűkülése, legújabban pedig a szakképzett munkaerő hiánya miatt. A kkv-k és a nagyvállalatok megítélésében változatlanul kettősség uralkodik, és ebben mindig mi, kicsik húzzuk a rövidebbet, és a szektoron belül különösen igaz ez a mikrovállalkozásokra. Sem a kormányzat, sem a társadalom nem kezeli őket a nemzetgazdaságban betöltött szerepüknek megfelelően, pedig a kkv-k állítják elő a bruttó hazai össztermék felét, a foglalkoztatottság tekintetében pedig 70% feletti jelentőséggel bírnak. A kkv-k túlnyomó többsége csak hazai székhellyel és telephellyel rendelkezik, a tevékenységét Magyarországon végzi, magyar tulajdonban áll, a profitját itthon realizálja és itthon is költi el, fekteti be. Ugyanez viszont – különösen az utóbbiak – egyáltalán nem mondható el a hazai viszonyaink között jellemzően multinacionális nagyvállalatokról, amelyek a Magyarországon megtermelt profitjukat kiviszik az országból. Ám míg a multinacionális nagyvállalatok beruházásai kiemelt figyelmet – és támogatást – kapnak a kormányzat részéről, addig a foglalkoztatáspolitikai szempontból, illetve ezáltal a társadalmi béke szempontjából lényegesen nagyobb szerepet játszó mikro- és kisvállalkozások felé még mindig bizalmatlanság tapasztalható. Márpedig a bizalom önmagában véve is versenyképesség-növelő tényező – a bizalomhoz azonban rendszeres és korrekt párbeszédre van szükség.

 

Pontosan. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy a kkv-k valóban hiteles, reprezentatív érdekképviseletei saját jogukon vehessenek részt a versenyszférát érintő kérdések megvitatásában. Jelenleg a magyar kisiparnak ugyanis nincs megfelelő képviselete ezeken a platformokon. A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak (NGTT) ugyan az IPOSZ is tagja, ám a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) nem. Az állam által életre hívott köztestületként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) általános gazdaságpolitikai vonatkozásban jelentős munkát végez, azonban éppen a minap olvastam a honlapjukon, hogy tagságuk jelentős részben még mindig nagyvállalkozás, vagyis az ötezer forintos kötelező kamarai hozzájárulásért cserébe nyújtott szolgáltatások nem győzték meg a kkv-kat arról, hogy üzletvitelükben a kamara olyan hozzáadott értéket képviselne, amiért érdemes lenne kamarai taggá válniuk. A magyar kkv-k hangja így nem, vagy csak erősen szűrve jut el a döntéshozókig. Az IPOSZ mindent megtesz azért, hogy ez változzon, mert a magyar mikro- és kisvállalkozások legnagyobb érdekképviseleteként ez nemcsak küldetésünk, hanem kötelességünk is.