Hagyományőrzők

A tárgyak népi iparművészeti termékké minősítése és zsűriszámmal való ellátásnak alkalmával az alkotó nyilatkozik a Népi Iparművészeti Osztályon, hogy évente mekkora példányszámot állít elő. Ez műfajonként más-más nagyságrendet jelent, de semmiképpen nem ipari mennyiséget, ami a kézműves technológia miatt sem lehetséges. A január óta bevezetett húsz százalékos áfát a kézművesek többsége nem tudja "rátenni" az eddigi árra, mert a vásárlók nem bírnák el.

"Valóban nehéz az alkotók helyzete az áfa miatt, mert az egyre nagyobb teret betöltő dél-amerikai, távol-keleti portékákkal nagyon nehéz felvenni a versenyt – mondta el Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza képviseletében. – A kereslet pedig egyébként is visszaesett a hazai vásárlóerő csökkenésével, az értelmiség elszegényedésével, akik a vevőkört adják. Sok árus panaszkodott amiatt, hogy az emberek csak jöttek-mentek, és nem vásároltak a Mesterségek Ünnepén se."

Sokszor, és nem ok nélkül, külföldi példák felemlegetését halljuk. A kézműves Németországban százezer euró forgalomig (kb. huszonötmillió forint) adómentes, Spanyolországban minimálbért kap, mert életben tart egy szakmát. Finnországban és Norvégiában az oktatás területén is jelentős mértékben támogatják a hagyományőrző kézművességet és magát a hagyományőrzést. Norvégiában egyetem is van.

Az értékesítésre magyar támogatási forma nincs, pedig szükség lenne rá. Követendő európai példákról tudunk, de máshol nem ilyen nagy létszámú a kézművesek köre, mint nálunk, sokkal inkább értékmentés és kuriózum sok országban. Nem kellene megvárni, hogy nálunk is az legyen.

Áfazsugorítás
2008 tavaszán közös előterjesztéssel álltak elő az áfa csökkentésében, illetve eltörlésében érdekelt szervezetek: az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ), a Hagyományok Háza (HH), a Képző és Iparművészeti Lektorátus és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége. A munkába bekapcsolódtak az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről is. Érthető okokból elfogadhatónak tartották volna az öt százalék áfát (a húsz százalék helyett), sőt bizonyos szempontból jobbnak is tartották volna ezt a megoldást, mint az áfamentességet, számolva a visszaigényelhetőséggel. A Pénzügyminisztérium azonban nem hagyta jóvá javaslatukat.
Nem sokkal a minisztérium elutasítása utáni újabb megoldási kísérlet következett. A Hagyományok Házát képviselő Beszprémy Katalinnak a Pénzügyminisztériumban felvetették azt a lehetőséget, hogy miért ne lehetnének a népi iparművészek közszolgáltatók. A státus adómentességet jelentene és emellett a jól ellenőrzött minőséget is támogatná. Lapunk információi szerint a Pénzügyminisztérium ezt a javaslatot beadta az áfatörvény lehetséges módosításai közé, mely az adótörvény tárgyalásakor kerül az Országgyűlés elé. A jelenlegi politikai helyzetben bizonytalan, hogy mikor jön el az igazság pillanata, mindenesetre a javaslat elfogadásával áfamentesek lennének a népi iparművészek által készített, zsűrizett termékek.

A közszolgáltató státus garantálná a színvonalat, hiszen jelenleg nemcsak az a baj, hogy nehéz az értékesítés, hanem az is, hogy a húszszázalékos áfával a termékek minősége végképp csökkenni fog, mert az alkotók nem lesznek érdekeltek a színvonalas, zsűrizett termékek készítésében, ha nem kapnak érte semmilyen kedvezményt.
Az IPOSZ az elmúlt években a sok vitát kiváltó adóreformkérdésben a többkulcsos áfarendszer mellett tette le voksát. Szűcs György elnök elmondta, hogy az ötszázalékos áfakulcsot tartják megfelelőnek az általuk képviselt kézműveseknek, mivel az áfa beépíthető az árba, illetve visszaigényelhető a beruházások után. A napokban Szűcs György a tárgyalások előrehaladásáról számolt be lapunknak. "Karácsony Imrénével, a Pénzügyminisztérium adóügyi szakállamtitkárával folytatott egyeztetésünk során a tárca képviselői nem zárkóztak el a nemrég elvetett ötszázalékos áfa alkalmazásától." Az anyagigényes szakmák esetében (bútorkészítés, fémmegmunkálás), illetve a vállalkozók fejlesztései és kereskedelmi tevékenysége teszi indokolttá, hogy visszaigényelhető legyen az áfa. Az IPOSZ által képviselt kézművesek bizonnyal örömmel fogadnák ezt a változást.

Vásári csaták
A hagyományőrző mesterségek képviselői sérelmezik, hogy a vásárokon, bornapokon egy helypénzfizetési kategóriába sorolják őket a tömegtermékeket áruló kereskedőkkel. A Népművészeti Egyesülete Szövetsége (NESZ) rendezvényein jelentős szűrés van, megvédik a hagyományőrzőket, bár kis bakikat azért elkövetnek, különben az idén hogy kerülhetett volna a várban tartott Mesterségek Ünnepére (NESZ szervezés) egy kínai bóvliárus teljes műanyag giccs választékával. A kézművesek tehát mindenhol versenyben vannak a tömegcikkek kereskedőivel, ami egyenlőtlen harc az egyedi és a tömegtermelés között, főként amióta azonos az áfaterhük. A hanyatlás azonban korábban, már 2007-ben elkezdődött, amikor harmincszázalékos visszaesést éltek meg, az idén eddig kb. tizenöt százalékkal romlott az eladás. Többekkel beszélgetve a népi mesterség művelői körében jellemző ez a visszaesés.

- A Visegrádi Palotajátékokon a fogyasztóvédelmi hivatal kifogásolta, miért nincs a termékeken feltüntetve, hogy bőr alapanyagból készültek – mondta el Lepizsán Attila bőrmíves mester. Más kérdés, hogy zsűrizett termékek esetében nem is fordulhat elő műbőr felhasználása, emellett egyediek, más és más kikészítésű anyagból készülnek – tette hozzá.

Nem tagadható az ellenőrző hivatalok értetlensége miatti keserűség: több népi iparművész véleménye szerint nem más a céljuk, mint hogy minél több pénzt hajtsanak be. A Mesterségek Ünnepén lapunk kérdésére több kézműves elmondta, hogy felkészületlen vállalkozónak tartja magát, nincs pontosan tisztában azzal, hogy milyen szabályokat kell betartania, de eközben mégis a jó külföldi példák átvételére biztatta az adóhivatalt. Egy dániai vásáron – szólt az egyik példa – a megilletődött hazai művészt magyar nyelvű tájékoztatóban értesítettek, milyen szabályok vonatkoznak rá; egy másik szakmabeli Németországban figyelmeztetést kapott, hogy a cég elérhetőségét rakja ki a standon, nem büntették meg azonnal. Hazai környezetben állításuk szerint gyakori, hogy a tájékoztatás és figyelmeztetés előtt jön a büntetés.

Kézműves etika
A szakma összefogása nem olyan egyszerű. Az ellenőrzésektől félnek, egymással szemben bizalmatlanok. Egy neve elhallgatását kérő mester elmondta: "A családban ketten dolgozunk együtt, másokkal összefogva szerintem nem menne, bár ennek is megvan a lehetősége, mégsem próbáltam még. A munkaügyi felügyelet és az APEH szigorúan ellenőriz, ezért el sem tudom képzelni, hogy más árulja a termékeimet." A két vállalkozó közötti szerződéses viszony megoldható lenne, ennél nagyobb akadálynak tűnik, hogy a termékek minősége közötti különbség, mennyire ronthatná a jobban dolgozó mester esélyeit, ha másokkal közösen árulná portékáit.

A kézművesek versenyképessége azon áll vagy bukik, hogy az új termékek forgalmazásán túl milyen szolgáltatásokat vállalnak. A megmérettetés az utcán dől el. Az idei Mesterségek Ünnepén egy hölgy szomorúan mesélte, hogy évekkel ezelőtt vett egy bőrtáskát, ami sajnos nem akar tönkremenni, ugyanis a férje azt mondta, amíg ez kitart, nem kap újat. A népi mesterségek művelői mellett szól, hogy míg a ruha- és cipőüzletekben gyakran csak jogaink hangoztatása után cserélik vissza a hibás terméket, a kézműves etika szerint – ha működik – egy mesternél ilyen nem fordulhat elő. Nincs selejt, és ha javítani kell, elfogadható áron teszi. 2008–2009 fordulóján dőlhet el, hogy a zsűrizett termékek áfamentességének eltörlése milyen következménnyel jár, hányan adják vissza az ipart. Érdemes figyelembe venni, hogy a népi kézműves szakma sosem lesz versenyképes, nem lesz divatja, mégis több mint tízezer embernek ad megélhetést.