Három évtizede köszönti a kézműveseket az IPOSZ

137 éve már, hogy létrejöttek hazánkban az első ipartestületek. Kistérségekben, a régiókban, városokban tömörítették mindig a magyar iparosokat, a különböző szakmákban. Mindig volt országos csúcsszervezetük, 1990 óta az IPOSZ az. A magyar iparosság tagjai ezer éve ebben a hazában mindig ott voltak, ahol dolgozni kellett, kétkezi munkával, alkotó és teremtő fantáziával, a munka és a közösség iránti alázattal. Ott álltak a haladás törekvései mellett, gyermekeik ott voltak a magyarság sorsát irányító vezetők soraiban. Munkájuk nyomait őrzik történelmi emlékeink, épületeink, ékszereink, ruháink, könyveink, a minket körülvevő megszámlálhatatlan tárgy. Joggal mondhatjuk tehát ki, hogy ez a múlt büszkeséggel tölthet el bennünket. Ezért a tradícióink őrzői és továbbfolytatói vagyunk és az IPOSZ ezt mindig fontos feladatának tekintette.

Az elmúlt évtizedekben a világ nagyot változott. Sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy a 2. világháború óta nem volt olyan bonyolult és összetett a gazdasági környezet és a világ körülöttünk, mint ma.

A közelünkben háború dúl, infláció és energiaválság fenyeget, elszabadult anyagárak, szakemberhiány gátolja a munkánkat, talán túl gyorsan változó gazdasági intézkedések állíthatnak válaszút elé sok ezer kisvállalkozást. Még mindig nem elég elterjedt az a felismerés, hogy a családi mikro- és kisvállalkozások nélkülözhetetlenek abban a bizonyos gazdasági-termelési láncban. Egy nemzet identitásának, létének megőrzése nem megvalósítható az egyéni, családi, mikro- és kisvállalkozások százezrei nélkül. A 2008-ban létrejött Small Business Act, az úgynevezett kkv intézkedéscsomag, végrehajtása minden országban lassan halad előre. Az emberek számára létfontosságú lakossági szolgáltatásokat biztosító szakmák támogatásának intenzitása még ma sem tükrözi vissza a gazdaságban betöltött nagyságrendjüket.

Egy teljesen új világ kialakulásának kapujában állunk. A hatalmi viszonyok átrendeződése megkezdődött a világban, új gazdasági térségek emelkednek ki a világ gazdaságában, az Európai Közösség tele van belső ellentmondásokkal. Jövőnkben óriási kihívások állnak a kisvállalkozások előtt: egyre nagyobb mértékű globalizáció, rohamos léptekkel fejlődő digitalizálás, technológiai megújulás, egy fenntartható, környezettudatos gazdaság szükségszerűsége, klimaváltozás, a generációk együttélési problémái, a vállalkozások átörökítési gondjai, a gazdaság orientált szakképzés, tovább- és átképzés legmegfelelőbb módozatainak kialakítása. Sorolhatnánk napestig.

Elkerülhetetlen a kisvállalkozások képességének és tudásának hozzáigazítása a modern kor követelményeihez, de a robottechnika fejlődésének eredményeit elismerve ki kell jelentenünk, mint főüzenetet, hogy a javító-szerelő és egyéb szolgáltatást végző iparosságra, a szakemberekre még évtizedekig szükség lesz, bármilyen modern kor jön.

Ma ünnepelni jöttünk össze. Elismerni mindazok munkáját, akik sokat tettek a kisvállalkozások fejlesztése, problémáik feltárása, társadalmi tudatosítása érdekében. Ilyenkor büszkén megemlítjük iparos társainkat, akik évtizedeken át folytatták egy szakma művelését magas szinten, a körülöttük élő közösség érdekében, és példát mutattak a fiatalok számára.

 

 

A történelem során több olyan pillanat volt már, amikor az iparosság súlyos kihívások elé került és mégis sikerült mindent átélnie. Megvolt benne az az erő, az a hit, amely átsegítette a legnehezebb korszakokon. Tudjuk, mindent el kell követnünk azért, hogy meg tudjuk szólítani a fiatalabb generációkat: álljanak közénk, tanulják ezeknek a gyönyörű szakmáknak a sokaságát, amelyek művelése nélkül egy kiegyensúlyozott polgári lét elképzelhetetlen Európában és Magyarországon. Egy gazdasági és kulturális harc részesei vagyunk, amelynek nem kevesebb a tétje, minthogy megmaradjon a jövő társadalmának emberi arculata, az önálló gondolkodás és gazdasági kezdeményezés élettere, egy erkölcsi értékeken nyugvó magyar, európai és az egész világot formáló jövő építésének lehetősége. Egy olyan társadalom kialakítását támogatjuk, amelyben megvan a munka, a kétkezi munka megbecsülése, a világkonszernek és a nemzeti kisipar közötti egyensúly. Egy olyan társadalom kialakítását támogatjuk, amelyben létezik a társadalmi párbeszéd, a szakmai szervezetekkel való folyamatos konzultáció. Az IPOSZ mindig a partnerséget és nem a konfrontációt tekintette alapelvének. Az ipartestületek országos hálózatának létét egy továbbfejleszthető lehetőségnek tekinti, hiszen a kisvállalkozásoknak olcsó szolgáltatásokra, hazai és nemzetközi projektekre, a legjobb tapasztalatok átvételére, folyamatos továbbképzésre van szüksége. Ezek megvalósításában az ipartestületek fontos közvetítő szerepet tudnak játszani, ha megkapják a lehetőséget szakember hátterük bővítésére.

Mi a helye és a szerepe a magyar kisvállalkozásoknak a jövő magyar, európai és világgazdaságában? A választ keresni kell folyamatosan, kezdeményezően és tevékenyen. A válasz nem választható el a magyar nemzet sorsától. 2010-ben, a legutóbbi nagy gazdasági válság vége felé Magyarországon, a Parlament felső házában Európa országainak kézműves szervezetei összeültek, hogy a jövő kilátásait megvitassák. Szövetségünk annak az összejövetelnek a szervezője és vendéglátója volt. Az iparos vezetők tele voltak panasszal, kétségekkel a jövő iránt. Túlzott anyagi terhekről beszéltek. És akkor szót kért az Európai Kézműipari Szövetség, amelyet akkor UEAPME-nak neveztek, nagytapasztalatú német főtitkára, Müller úr és a következőket mondta: Uraim, ne panaszkodjanak annyit. Tudják azt, hogy mibe kerül Európában egy óra béke?

 

Azt hiszem mára valóban megértettük ennek a mondatnak a lényegét, hiszen a jövőnk legfontosabb záloga a béke. A béke minden áldozatot megér, alkotni csak békében lehet. A Magyar Kézművesség mai ünnepén nyugodtan kijelenthetjük: hiszünk a békében, hiszünk a magyar iparosság alkotó erejében, hiszünk abban, hogy ezt az ünnepet magyarként még sok-sok éven át megtarthatjuk.

 

„Isten áldja a tisztes magyar ipart!”