November 3-án tartotta az UNIEP az éves közgyűlését, amelyet minden évben megrendeznek, és minden évben egy másik városban, a legtöbb esetben egy fővárosban. Az ezt megelőző években Svájcban illetve Luxemburgban volt, és most itt vagyunk Budapesten - mondta Helmut Schulz, a Festőipari Vállalkozások Nemzetközi Szövetségének (UNIEP) elnöke. - Ez kifejezetten az én óhajom volt, hogy végre Közép-Európában is tarthassunk egy közgyűlést, nem csak mindig Nyugat-Európában, mivel nagyon sok barátom van Közép-Európában is. És nagyon fontos, hogy a magyar kollégáinkat is támogassa az UNIEP. Leginkább a most aktuális deregulációs folyamatban, hiszen mi, mint iparosok, nemzetközi iparosok, teljes mértékben ezen törekvés ellen lépünk fel. Két évvel ezelőtt készítettünk Magyarország számára ezzel kapcsolatban egy határozatot, hiszen ezen a területen mi már rendelkezünk tapasztalattal. Ausztriában mi már szembesültünk ezzel a problémával, de voltak érveink, és meg tudtuk állítani a deregulációs kísérletet.
Fotó: Juhász Melinda
A dereguláció ebben az értelemben azt jelenti, hogy az iparos szakmát dereguláljuk, de hát szabad utat biztosítunk a szakmákhoz, nem kell vizsgát tenni, ezáltal az oktató is hiányozni fog, hiszen nem lesz kitől megtanulni a szakmát. Ki fogja ezt megtenni? Hiszen ha nincs szükség mestervizsgára, nincs szükség képzésre ahhoz, hogy iparos legyek, a fiatalokat sem fogom majd képezni. Ezáltal kevesebb lesz a fiatalok számára az így elérhető munkahely, és természetesen a munka minősége is rosszabb lesz. Az előállított csúcsminőségű termékhez viszont nagyon jól képzett szakemberekre van szükség. De így sajnos nem lesznek jó szakemberek, hiszen nem lesz, aki képezze őket. Az iparban jól működött a dereguláció, de nem az iparos szakmánkban.
Ezenkívül a közgyűlésen általában választásokat is tartunk, évente megválasztjuk a bizottsági tagok egy részét, és minden második évben az elnököt. De, ahogy már említettem, az idei fő témánk az iparosság deregulációja, ami Magyarországon a minket érintő fő téma. A fiatalság érdeklődésének felkeltése minden európai országban probléma, és nem csak a festő, hanem az összes szakma számára. Próbálunk a digitalizációba kapaszkodni, olyan oktatók segítségével, akik ebben jártasak, de a gyakorlatban a szerszámot kézbe kell venni, nem elég csak számítógéppel dolgozni. A számítógép viszont az oktatásban hasznos lehet, hiszen a fiatalok számára vonzerőt jelenthet, és persze később, mikor már napi szinten digitális eszközökkel is kell dolgozni, szintén segítség lehet. Arról nem is beszélve, ha esetleg egy vevőnek be kell mutatni, hogy hogyan fog egy adott tér az elvégzett munkálatok után kinézni, szintén hasznosak lehetnek a digitális eszközök. De először is azzal kell tisztában legyek, hogy hogyan kell dolgozni egy fallal, egy ablakkal vagy esetleg egy fa felülettel. És természetesen ezt nem lehet csak digitális úton elsajátítani.
Az ok, ami miatt a fiatalok nem látnak a szakmákban elég vonzerőt, az leginkább egy társadalmi probléma, mivel az utóbbi harminc-negyven évben azon volt a hangsúly, hogy minél magasabb végzettséget szerezzen mindenki. A szakmunka nem volt kellőképpen megbecsülve. A politikusok is azt gondolták, hogy az ilyen jellegű munkákat bárki el tudja végezni, mondván, én is festettem már otthon, tehát ez megy mindenkinek, de valójában az egy teljesen más minőségű munka. Vannak például sokszáz éves múltú felületek, ehhez már kiemelkedő képzésre van szükség. Ezzel kapcsolatban a sikereink szűk kereteken belül mozognak, Ausztriában például évről évre öt százalékkal több a szakmák iránti fiatal érdeklődő. Ehhez sok reklámra, marketing tevékenységre van szükség, a közösségi médiában és egyéb csatornákon is. Ausztriában ebben nagy segítségünkre van a kereskedelmi kamara és a különböző (céhek) ipartestületek is.
