Hír tv - Riport
Interjú Varró Zsuzsannával, az IPOSZ Kht. ügyvezető igazgatójával
2008-03-31 16:32
Hír tv-Riport
Hír Tévé - Paletta
Mv.: - Az egész életen át tartó tanulás fontosságára szeretné rávilágítani a figyelmet az Ipartestületek Országos Szövetsége, ezért egy akciósorozatot indított. A Hír Televízió vendégei pedig Varró Zsuzsanna, az IPOS Kht. ügyvezető igazgatója, és Babos János, az Ipartestületi Szakképző Iskola ügyvezető igazgatója. Köszöntöm önöket. Az egyik cél, amit olvastam az anyagukban, hogy a magyar iparosság értékeit megőrizzük. De kérdem én, hogy mi van a társadalmi elismertetésével? Mert nyilván az út valahogy azon keresztül vezetne.
Varró Zsuzsanna: - Én azt gondolom, hogy talán ennek a konferenciának a legütősebb szlogenje az, hogy a múlt szokás, a jelen tudás, és a jövő tanulás. Ezen keresztül szeretnénk felhívni az élethosszig tartó tanulás fontosságára a figyelmet, és erre egy nagyszerű lehetőség nekünk ez az akciósorozat, ahol szakmacsoportonként mutatjuk be a továbbképzésnek a lehetőségeit, a fejlődés irányait. És ami a fő célunk, hogy rávilágítsunk arra, és eloszlassuk azt a téves értelmezést, hogy az élethosszig tartó tanulás az nem azt jelenti, hogy új és új szakmákat tanuljunk meg akár évről évre, hanem azt a szép kitanult szakmát, amit elsajátítottunk, abban műveljük magunkat folyamatosan. Abba sajátítsuk el az új és új technológiákat, az új ismereteket, erre ad lehetőséget ez a rendezvénysorozat.
Mv.: - Ez mind nagyon szép és jó, de mi van akkor, és ezt nagyon sokszor halljuk akár nagyvállalkozóktól, akár gazdasági elemzőktől is, hogy az a baj, hogy Magyarországon azokat nem becsülik, akik termékeket állítanak elő. És ez most kifejezetten erre a célcsoportra vonatkozik. Szóval hogy lehet így tanulni? Nem tudom, hogy amikor találkoznak a szakmunkásokkal, akkor mennyiben fájlalják ezt, vagy mennyiben érzik ezt ők is?
V. Zs.: - Tulajdonképpen a konferenciasorozatunknak ez a célja, hogy ezeket megvitassuk. De itt igazából mi a pozitív üzenetekre szeretnénk a hangsúlyt helyezni, és úgy gondolom, hogy olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy akik ezekre a konferenciákra ellátogatnak, azok a szakmának a kiváló mesterei. Maguk is gyakorló szakemberek, és a pozitív üzeneteket, a lehetőséget látják benne. Én értem a kérdését, hogy milyen lehetőség van arra, vagy mit tudunk azzal kezdeni, hogy ezeknek a szakmáknak a továbbélését, vagy ha jól értem, azokra a szakmákra hangsúlyt helyez, amelyek hiányszakmák, azokkal mit tudunk csinálni. A konferenciánknak a célja nem ez, mert azt gondolom, hogy ez egy túlmutató kérdéskör ezen. Itt mi a pozitív üzenetekre szeretnénk felhívni a figyelmet.
Mv.: - Csak hozzá kapcsolódik nyilván.
V. Zs.: - Hát világos, valóban, de erről talán a kollégám tud többet mondani, aki egy kiváló és nagyon szép szakmának a képviselője.
Mv.: - Hiányszakmákat említett az igazgató asszony. Az iskolában mit tapasztalnak? Milyen mérleget lehet levonni ilyen téren?
Babos János: - Mi alapvetően a szépségiparban vagyunk otthon, és szépségiparhoz kapcsolódó szakmákat képzünk. Az, hogy mi minősül hiányszakmának, nyilván a gazdaság aktuális változásától is függ. Ez adódhat abból, hogy nincsen egy adott szakmára képzés, vagy van ugyan képzés, de nincs rá jelentkező, mert nem érdekeltek a tanulók, vagy leendő tanulók a jelentkezésben, vagy nem tudnak elhelyezkedni, vállalkozást indítani. Vagy esetleg eleve külföldre mennek. Én is inkább a pozitív üzenetet szeretném kihangsúlyozni.
Mv.: - Példaként azért említsen néhány olyan szakmát, csak hogy tudjuk.
B. J.: - Legjobb tudomásom szerint az építőiparban vannak jelen állás szerint hiányszakmák, és ezen belül is különbséget tudunk tenni regionális bontásban. Én a közép-magyarországi régióról tudom azt, hogy Közép-Magyarországon építőiparban van néhány, ácsállványozó, például kőműves a hiányszakma.
Mv.: - Én tudom, hogy a pozitív üzeneteit szeretnék hangsúlyozni, és ez rendjén is van így. De mi van akkor, hogyha odamegy önökhöz, nem tudom, hogy ez mennyire kötelező, nem kötelező, valaki ezen a programon részt vegyen, ez egy egész napos program ugye, és megkérdezi azt, hogy igen, igen, kérem szépen, én tanulnék, na de utána mit tudok kezdeni azzal, amit tanultam, hogyha nem fizetik meg azt a munkát? Márpedig tudjuk, hogy nem igazán fizetik meg.
V. Zs.: - Talán erre is azt tudom mondani, hogy nem ez a tapasztalatunk. Mi azt szeretnénk elősegíteni, hogy azok, akik ezen a konferencián részt vesznek, vagy ezeket a szakmákat tanulják, azoknak már meglegyen a helyük, hiszen szeretnénk azt a régi tradíciót visszaállítani, hogy mester mellett sajátítják el a fiatalok a szakmát, vagy a fiatal felnőttek. Ily módon biztosított a munkahelyük is, és ezek a konferenciák - úgy gondolom - nagyszerű lehetőséget adnak a fejlődést szolgáló ismeretbővítésre. Nincsen korhatár.
Mv.: - Azért akartam kérdezni, merthogy megtanulni egy szakmát, és ugye fiatalokat is említett, vagy fiatal felnőtteket, de mégis azt mondja, hogy nincsen korhatár, viszont úgy tűnik, hogy azért...
V. Zs.: - Csak arra szerettem volna utalni ezzel, hogy mondjuk a kozmetikus ugye a soron következő konferenciánknak az egyik kiemelt szakmája, érettségihez kötött szakma. Tehát ez már eleve behatárolja azt, hogy hány éves kortól lehet azt a szakmát tanulni. És a célunk pedig az, hogy élethosszig tartó tanulás menjen végbe.
B. J.: - A Magyar Országos Szakmai Ipartestület, és az általa fenntartott ipartestületi szakközépiskola is tulajdonképpen azért tette le a voksát az IPOSZ által szervezett konferencia mellett, mert ezzel egy olyan életpályamodellt tudunk adni a tanulóinknak, jelenlegi vagy jövőbeli szakembereinknek, amellyel az élethosszig tartó tanulást tudják megvalósítani egy szakképzéssel. Aztán továbbképzésekkel, esetleg az új szakképzési rendszerben ráépülésekkel. Egy idő után eljutnak a mestervizsgáig, és tulajdonképpen így ki tudnak alakítani maguknak egy tartalmas, jól fizető életpályát.
Mv.: - Tehát összefoglalhatjuk úgy, hogy vonzóvá szeretnék tenni ezeket a szakmákat nem csak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is.
V. Zs.: - Természetesen legfőbb célkitűzésünk ez.
Mv.: - Köszönöm szépen.
V. Zs.: - Mi is köszönjük.
B. J.: - Köszönjük szépen.
----- * * * * * -----