IPOSZ-NAPOK-NYITOTT LAPOK fórum Gyöngyösön

Vitaindító a 2007. október 16-án Gyöngyösön tartandó
Heves- Nógrád megyei régiós tanácskozásra


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Vendégek!

Az ország területileg és lakosság létszám adatait figyelembe véve az egyik legkisebb Nógrád megye képviseletében kértek fel egy rövid előadás megtartására.

Alaksa Mihály vagyok Diósjenőn lakom, a Balassagyarmati Ipartestület Elnöke és ez évtől pedig az Országos Elnökség tagjának lettem megválasztva. Ahhoz hogy a jelen gondjait és eredményeit reálisan tudjuk értékelni röviden visszautalnék a múlt eseményeire.

29 éve önálló kőműves mester vagyok. Szakmai ártalom, hogy egy építmény elkészítésénél is hármas technológiai elv érvényesül úgy, mint az alapok lerakása, az erre történő felépítmény létrehozása, majd a mai kor követelményének megfelelő anyagok eszközök, belső építészeti hasznosítása. Szervezetünk életében az alapokat közel 130 évvel ezelőtt rakták le őseink. Mint ahogy az emberi életben is igen magas kor a 100 év az akkor lerakott alapok is elavultak. A 80-as évek végére alakult ki olyan helyzet, amely szervezetünk életében tovább nem volt tartható, értékelve a kialakult helyzetet más irányba kellett lépni. Országosan közel 150 fős igen nagy létszámú országos apparátus, megyénként 10-15 fős megyei szervezet működése mellett az ipartestü1eteknél 1-2 fő végezte a munkát, ott voltak a legkevesebben és a legfe1készü1etlenebbek, ahol tagságunk ügyeit kellett helyben intézni. A változtatás hatására napjainkban közel 20 fős országos apparátus megyénként is létszámcsökkentést végre hajtva, ami megyénkben 1 fő irodavezető, az ipartestü1eti létszám növelésére került sor. 1990-ben állami beavatkozással külső tényezők együttes hatására a Kisiparosok Országos Szervezetének alapjaiként ipartestületek jöttek létre. Valószínű, hogy a jelenlévők közül is a korábbi pártállami időszakban tanultak kapitalista és szocialista politikai gazdaságtant.

Évszázadokra visszatekintve a hatalom gyakorlásának vannak állandó jellemzői. Hogy egyet kiemeljek közülük a mindenkori hatalom törekvése az oszd meg és uralkodj elv érvényesítése. Természetesen a fejlődéssel egyre kifinomultabbak és rafináltabbak az eszközök. 1990-ben a törvényhozás döntött az akkor több százezer tagot számláló KIOSZ szervezet jövőbeni sorsáról. Megszüntette a kötelező szervezeti tagságot, amellyel mi is egyet értettünk, hiszen egy demokratikus felépítési rendben nem lehet embereket kötelezően szervezetekbe tömöríteni. Ennek eredményeként megyénk 3500 fős regisztrált tagságából rövid hónapok alatt 500 fő körüli létszám maradt meg. Kilógott a lóláb, hiszen amikor a kötelező tagság eltörléséről döntöttek csak ürügy volt, mivel az általunk létrehozott és megalakított Kereskedelmi és Iparkamarák lehetőséget kaptak a kötelező tagságra.

Ki az a vállalkozó aki két helyre is hajlandó tagsági díjat fizetni? Jellemző módon csak a legeltökéltebb, a már sok éve ipari tevékenységet gyakorló közép és idősebb _ korosztály maradt hűséges tagja a szervezetnek.

Egy-egy mondat még a szervezet erejének csökkentése irányába. Egy tollvonással megszűntették az évtizedek óta kizárólagos joggal igen magas színvonalon folytatott mestervizsga előkészítő tanfolyamokat és vizsgáztatást és teljesen felszámolták a szintén 100 éves hagyományokra épülő utánpótlást biztosító szakmunkástanuló nevelést. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a kamarák megalakítása és feladatai ellen szólok, de a törvényhozókat nem tudom megérteni, hogy ezeket a feladatokat egyeduralkodó monopóliumként egy teljesen új tapasztalatokkal nem rendelkező érdekképviseletre bízta.

Ezek figyelembe vételével 1990-ben szervezetünk léte, fennmaradása volt az alapvető kérdés. Önkritikusan megállapítottuk, hogy a kötelező tagság intézménye kényelmessé tette a szervezeti vezetést, hiányzott a kreativitás és csak megyénk példáját említve a nagyarányú létszámleépítés következtében öt kiválóan képzett munkatársunkat adtuk át az APEH megyei szervezetéhez. Nyitnunk kellett a vállalkozók felé és szövetségünket egy szolgáltatásokat nyújtó képviseletté kellett alakítani. A kötelező tagság mellett sokszor hangzott el a kisiparosok szájából, hogy a tagsági díj fejében mit kapunk mi a szervezettől. Ma már ez nem kérdés. Felsorolásszerűen csak a legfontosabbakat szeretném kiemelni:
- átvállaljuk az egész vállalkozási tevékenység könyvelési feladatait,
- elkészítjük részükre a különböző járulék, ÁFA, SZJA bevallásokat
nemcsak a vállalkozó, hanem alkalmazottai részére is,
- kitöltjük a NYENYI lapokat,
- elkészítjük az Önkormányzatok felé az iparűzési bevallásokat,
- biztosítjuk mindhárom irodában a fénymásolás, a fax továbbítás
lehetőségét,
- egyre inkább igénybe veszik vállalkozóink az internet szolgáltatást,
- egyéb irodai szolgáltatásként vállaljuk a levelezés és minden
vállalkozással kapcsolatos ügyintézést,
- igény esetén bérleményként helyiséget biztosítunk a feladatok
ellátásához.

Természetesen ezeket a gazdasági szolgáltatásokat egyrészt tagdíj másrészt számlaadás ellenében biztosítjuk a vállalkozók részére.


Alapvető és nehezen megoldható probléma, hogy szövetségünk fő feladata korábban és napjainkban is a vállalkozók érdekeinek képviselete volt és lenne.

Össz tevékenységünkön belül jó ha 10 %-ot tudunk erre fordítani, hiszen a mindennapi megélhetés fenntartására megy el az idő. Bevételeket kell szerezni, irodahelyiségeink működésére a munkatársak javadalmazásához és a nagyon kevés érdekképviseleti munka ellátásához.

A jelenlegi helyzetet nézve, hogyan is tudnánk érdekképviseletet nyújtani tagságunknak? Megítélésünk szerint a regionális átalakulást követően megyénkben tovább működő államhatalmi, államigazgatási és egyéb felügyeleti szervek a végrehajtó hatalmat képviselik. Egyértelművé tették, hogy ők a törvényhozás és a kormányzás rendeleteit, jogszabályait hajtják végre. Az esetek többségében a törvények és jogszabályok meghozatalára visszahatásuk nincs.

Az érdekképviseletet első sorban az országos szövetségen keresztül, mint pl. az Érdekegyeztető Tanácsban tudjuk kifejteni. Ismerve azonban a kormányzati politikát, kezdeményezéseink, javaslataink többségét elvetik, lesöprik az asztalról. Egy-egy jelentősebb törvény, jogszabály előkészítésénél szinte csak órákat adnak azok véleményezésére. Nincs lehetőség, hogy időben kikérjük tagságunk vezetésének véleményét, elemezzük az esetleg elkészült hatástanulmányokat és tapasztalataink birtokában több jó javaslatot tegyünk. Felismertük, hogy mint munkaadói érdekképviseletek külön-külön gyengék vagyunk az érdekérvényesítésre. Úgy gondoltuk és ennek irányában lépéseket tettünk, hogy erőinket összefogva a hatékonyabb képviseletre az Iparszövetséggel a Kiskereskedők Országos Szervezetével és az ÁFÉSZEK Országos Szövetségével megalakítottuk a Közép és Kisvállalkozások Szervezetét rövidítve a KÉSZ-t Önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy érdekérvényesítő szerepünk ennek ellenére nem növekedett, nem lett hatékonyabb. Még az érdekegyeztető tanácsban egy oldalon ülők sem egységesek, hiszen más motivációi vannak a Gyáriparosok Országos Szövetségének, a Vállalkozók Országos Szövetségének egy hatékonyan jól dolgozó szövetkezetnek vagy egy kisközségben munkálkodó egy fős kisiparosnak.
Csakhogy egy példát említsek 5 évvel ezelőtt a megyei KÉSZ szervezet négy vezetője kapcsolat felvétel és tájékoztatás céljából megkereste a Megyei Közgyűlés vezetőit. Együttműködési készségünket kinyilvánítva azt kértük, hogy a megye önkormányzatainak polgármestereinél és jegyzőinél járjanak el annak érdekében, hogy ahol testületi ülésen a vállalkozásokat érintő kérdéseket tűznek napirendre, hoznak ilyen irányú helyi önkormányzati rendeleteket, piacszabályozást módosítanak, helyi adókat állapítanak meg hívjanak meg bennünket, hogy véleményünket kifejtve tudjuk képviselni tagságunkat. Az eltelt 5 év alatt nekem egyetlen olyan információm sincs, hogy meghívást kaptunk volna. Hasonló a helyzet a megalakult kistérségek vonatkozásában is. Nem kaptuk meg azt a lehetőséget, amely korábban is így volt, hogy állami vagy uniós pénzek felhasználására javaslatokat tegyünk, részt vegyünk a döntés előkészítésében. Ezen a területen egyetlen jó példa volt az elmúlt év végéig a Munkaügyi Tanács tevékenysége, ahol igaz, hogy sokkal kisebb volumenben, de segítséget tudtunk adni a vállalkozóvá válási pályázatok kapcsán.

Engedjék meg, hogy saját tevékenységemen keresztül bemutassam egy átlagos vállalkozó munkáját. Egyedül folytatom a tevékenységemet, adott esetben tárgyalok a megrendelővel, felmérem az elvégzendő munkát, anyagbeszerzésről kell gondoskodnom és napi 10-12 órát dolgozom. A rendeletek, jogszabályok megkövetelik tőlem, hogy napra készen vezessem a bevételi nyilvántartásaimat, határidőre adjak adó és járulékbevallásokat, tartsam be a munkavédelmi és biztonságtechnikai előírásokat, ismerjem és a jogszabályoknak megfelelően tartsak alkalmazottat, vagy szakmunkástanulót, rendszeresen gondoskodjak saját magam továbbképzéséről munkabiztonsági, tűzvédelmi időszaki vizsgák letételéről. Vegyek részt munkaegészségügyi vizsgálatokon, napra kész legyek az állandóan változó törvények, rendeletek, jogszabályok dzsungelében. Hogy eleget tudjak tenni az elvárásoknak rendelkeznem kell számítógéppel, ismernem kell annak kezelését a rendeleteket, amely alapján ki tudom tölteni az adatszolgáltatásra vonatkozó előírásokat. Amíg egy közép vállalkozásnál a vezető munkáját egy főkönyvelő vagy adótanácsadó, munkavédelmi és tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező, társadalom és nyugdíjbiztosításban jártas szakemberek segítik, addig ezt nekem a napi munkavégzést követően kellene megcsinálnom. Nem nevezném vállalkozóknak azokat a falusi egyedül dolgozó női szabókat, fodrászokat, cipészeket, kőműveseket, asztalosokat, stb. akiknek iskolai végzettsége, jövedelmi viszonyai nem teszik lehetővé számítógép megvásárlását, azt nem tudja kezelni, nincs információja a törvényekről, rendeletekről. Ha meg akar felelni az államigazgatási szervek és különböző felügyeletek követelményeinek ezen feladatok ellátásával kénytelen külsőseket megbízni, amit legtöbb esetben jövedelmi viszonyai nem tesznek lehetővé.

Az utóbbi hónapokban kormányzatnak a gazdaság kifehérítésére, a korrupció visszaszorítására, az ellenőrzések fokozására tett intézkedései értelemszerűen maguk után vonzzák a megyében működő és számításaim szerint, ami nem pontos, mintegy 18 ellenőrzési joggal rendelkező hatóság mindennapi jelenlétét a vállalkozók körében.

Egyetértünk azzal, hogy szükség van az ellenőrzésekre, de az ne legyen mindenáron hiba keresés, figyelmeztetés nélkül több tízezer forintos bírság kiszabása, esetleg a vállalkozás ellehetetlenítése. Amit az ellenőrző hatóságok sokasága külön-külön megkövetel azt egy szem vállalkozónak kellene ismernie és alkalmaznia. Tudnék olyan példát mondani, hogy az ellenőrző hatóság egy listában szereplő szempontok alapján, amely 42 tételt tesz ki, fogadást mert volna kötni az ellenőrzést végző hatósági személy, hogy visszaadja a diplomáját, ha legalább öt hiányosságot nem talál az ellenőrzéskor. Mondhatunk bármit az ellenőrzést végzők munkájuk megítélése során, jövedelmük alakulásánál érdekeltek az ellenőrzések minden áron hiányosságot feltáró jegyzőkönyv felvételére.

Állandó és visszatérő probléma vállalkozóink körében, a rengeteg adminisztráció. Nem kívánok senkit megbántani, de szeretném látni azt a parlamenti képviselőt, aki közgazdasági végzettség hiányában, mint jogi vagy orvosi diplomás stb. ki tud tölteni hibátlanul egy adóbevallást. De tőlünk legtöbbször szakmunkás bizonyítvány birtokában mérlegképes szaktudást tételeznek. fel. Az APEH munkájának megkönnyítésére, elektromos adatfeldolgozásának elősegítésére sorra születtek meg a jogszabályok és csúsztak össze év elején a határidők. Évek óta ígéret van arra, hogy egyszerűsítik az adóbevallásokat. A járulékbevallásokat egy határidőre egyszerre be lehetne fizetni, amelynek szétkönyvelését az APEH végezné el. Higgyék el, hogy az adminisztráció tönkreteszi életünket. Lassan többet kell ülni az íróasztalnál, mint amit a gyakorlati munkavégzésre fordítunk. Még nem hagyták jóvá a Parlamentben a jövő évi költségvetést és adórendeletek módosítását, de borítékolni merem, hogy a Pénzügyminiszter Úr által bejelentett egyszerűsített adó összevonás még több adminisztrációval fog járni és vállalkozásaink esetében különböző módon adóemeléssel is.

Ne csodálkozzunk azon, hogy az országban olyan magas a szürke vagy fekete gazdaságban dolgozók létszáma. Körül kell néznünk határainkon túl, hogy hol ilyen magas még az élő munkát terhelő költségek összege. A Kormány véleménye szerint országunkban túl sok a vállalkozás. Kérdezem én, még ha ennyi sem lenne, akkor ki foglalkoztatná az alkalmazottak többségét? Ki teremtene részükre munkahelyet, vagy munkalehetőséget? Csak meg kell nézni, hogy a működő vállalkozások milyen eredményt érnek el éves szinten és a foglalkoztatás terén milyen szerepet töltenek bel. Kérdezem én, hogy amióta iparos vagyok, melyik az az állami szervezet, amely a jogosulatlan munkavégzést, köznapi néven nevezve kontárkodást ellenőrzi és szankcionálja? Persze, hogy versenyképesebbek mint mi kisvállalkozók, hiszen adó és járulék teher nélkül mi is versenyképesebbek tudnánk lenni a piacon. Nem kéne költeni munkabiztonságra és más előírások betartására. Amíg a mi munkánkat nap mint nap górcső alá vonják, a mellettem lévő építkezésen vállalkozói igazolvány nélkül tevékenykedőt békén hagyják.

Elismerem, hogy szövetségünk is többet tehetne az EDS pályázati kiírások propagálása és igénybevételének elősegítésére. A baj az, hogy apparátusunkban is igen kevesen rendelkeznek olyan felkészültséggel, hogy ebben gyakorlati segítséget tudjanak adni. Kevés az olyan pályázati lehetőség, amely kimondottan ezt a vállalkozói réteget célozza meg. Amíg vidékfejlesztésre az illetékes minisztériumon keresztül százmilliárdok mennek, addig mi még a pályázatok előszobáját jelentő kistérségeknél sem rúgunk labdába.

Fejleszteni, beruházni kellene, de csak azt tudom javasolni, hogy valaki próbáljon meg bármely pénzintézetnél hitel felvételi kérelmet beterjeszteni. Meg tudja majd, hogy mi a bürokrácia, mi a packázás az ügyféllel, mit követelnek és mennyi időbe telik ennek rendezése.

Nem vagyunk a különböző civil szervezetek ellen. Most még nem is az utóbbi napokban kirobbant korrupciós botrányok mondatják velem, de olyan látszat közösségek, gyakorlatilag nem működő és a gazdaság fejlődését nem segítő civil szervezetek kapnak állami támogatást, akik tevékenysége csak papíron létezik. Más érdekképviseleti szervek, így szövetségünk még soha nem kapott állami támogatást. Nekünk kell megoldani az infrastruktúra oly mértékű fejlesztését, hogy meg tudjunk felelni a kor követelményeinek. Nem alamizsnát kérünk, de a 260. körüli ipartestületeknek mintegy negyede felel meg a mai kor követelményeinek. Nem úgy képzeljük el a támogatást, mint mondotta egy nemrégen lezajlott rendezvényen egyik országos alelnökünk Zilahi Sándor, meddig akarunk még a kamarák alvállalkozói lenni.

Befejezésül mit szeretnénk kérni annak tudatában, hogy a meghívásunkat elfogadó és jelen lévő vendégek döntő többsége a végrehajtó hatalmat képviseli. A megjelent Országgyűlési képviselőktől így a megyénkből Becsó Zsolt Úrtól a felvetett gondok, problémák megoldására a képviselői lehetőségeinek kihasználását. Ígérhetjük, hogy napra készen tájékoztatjuk a problémákról. A rendezvény jó lehetőséget biztosított az államhatalmi és államigazgatási és felügyeleti szerveknél dolgozó vezetőkkel történő kapcsolatfelvételre, arra, hogy megismerjék vállalkozóink gondolkodását, életét, a fejlődést akadályozó tényezőket.

Szövetségünknek fő feladata, hogy a regionális felépítést figyelembe véve újra gondolja és alakítsa ki munka kapcsolatait. Az érdekképviseleti munkában elsősorban a tájékoztatásra, az oktatásra, a megváltozott körülményekre történő felkészítésre kell vállalkozásaink esetében a hangsúlyt helyezni.

Ehhez kérném az itt lévő ipartestületi választott tisztségviselők, munkatársak, az Országos Elnökség tagjainak és nem utolsó sorban a meghívásunkat elfogadó és itt lévő vendégeinknek a segítő támogatását. Sok mindenről szándékosan nem szóltam, lehetőséget adva, hogy a hozzászólásokban azokat más megközelítésből is megismerhessék.

Köszönöm a meghallgatást.