Kisvállalkozás, nagy gond

Az érdekvédelmi szervezet szerint egyébként is mind nehezebb helyzetbe kerülnek a családi és mikrovállalkozások.

- A legnagyobb gond, hogy nincs pénz. Se az embereknél, se a vállalkozásoknál - mondja Molnár János. A szolnoki kisvállalkozó szerint így fejleszteni sem igazán tudnak. Néhány éve maga is megpróbált a kedvezményes, támogatott hitellel felvenni. Alaposan meg is dolgoztatták. Még azt is előre kellett jeleznie, hogy öt év múlva hány embert foglalkoztat és mennyi járulékot fizet. A végen pedig egy olyan szerződést raktak elé, amely szinte teljesíthetetlen volt.

Tény, az egy-két főt foglalkoztató családi- és mikrovállalkozások többsége nem rendelkezik megfelelő fedezettel, hogy hitelhez jusson. A Széchenyi hitel is jobbára a nagyobb vállalkozásoknak kínált megoldást. Ugyanakkor pályázati támogatást sem igen remélhetnek, sok esetben ugyanis tízmillió forint alatt szóba sem állnak a pályázókkal, márpedig a családi vállalkozóknak gyakran csak egy-kétmillióra lenne szükségük. A Központi Statisztikai hivatal adatai szerint pedig igazán széles rétegről van szó. Megyénk vállalkozásainak például döntő része, 96 százaléka mikrovállalkozásnak számít, azaz kevesebb, mint tíz főt foglalkoztat. A súlyuk azonban I a munkaerőpiacon is meghatározó, hiszen ezeknél a cégeknél alkalmazzák a foglalkoztatottak kétharmadát. A legkisebb vállalkozások száma azonban csökken. Az első fél év végén a megyében 34 és félezer gazdasági szervezetet tartottak nyilván, ami majdnem 900- zal kevesebb, mint egy évvel korábban volt. Míg a társas vállalkozások száma valamelyest (két százalékkal) emelkedett, addig az egyéni vállalközásoké visszaesett. Így a félév végén öt százalékkal volt kevesebb, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában.

Többek között erre is igyekezett felhívni a figyelmet az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) a közelmúltban Kunszentmártonban rendezett nyílt napon, ahol a megye és a települések vezetői, gazdasági szakemberei előtt sorolták problémáikat. Így például elmondták, hogy nem csak a forráshiány sújtja mikrovállalkozókat.

- A feketegazdaság visszaszorítása nekünk is érdekünk. Ám azt tapasztaljuk, hogyha egy településen két építkezés van, akkor valószínűleg azt ellenőrzik, ahol tudják, hogy egy mester dolgozik, és nem a kontárt - állíja a megyei Ipartestület ügyvezető igazgatója. Rusa Attila szerint ugyanakkor gondot jelent, hogy az önkormányzatok nem, bíznak eléggé a helyi vállalkozókban. Főleg a kistelepüléseken fordul elő, hogy a kisebb-nagyobb munkákkal olyanokat bíznak meg, akik másutt, gyakran a megyén kívül fizetik az adót. Rusa Attila szerint előfordulhat, hogy a messziről jött vállalkozó olcsóbb árajánlatot tesz, ám rendszerint aztán feljebb kúszik az ár. Így közel sem biztos, hogy tényleg olcsóbban dolgoznak, mint a helyi vállalkozó.
Mindebben csak szemléletváltásra volna szükség. Ám ahhoz, hogy megerősödjön ez a legkisebb vállalkozói réteg, több támogatás is kellene. Az IPOSZ szerint például olyan pályázatokra volna szükség, melyeket a családi- és mikrovállalkozóknak írnak ki.

Efeho, az újabb teher?
Januártól a rehabilitációs és a szakképzési hozzájárulást valamint az innovációs járulékot új adó váltja fel, az efeho. Mindez plusz terhet jelent a vállalkozók egy körének. Közéjük tartozik például az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozás mellett bejelentett állása is van, így járulékait ott fizetik, és nincs alkalmazottja, továbbá az az evás (egyéni vállalkozó vagy betéti társaság beltagja), aki után máshol szintén megfizetik a szakképzési hozzájárulást, és szintén nincs alkalmazottja.

Forrás: Szolnok – Új Néplap Online