Klub-riport

2007-04-06 12:34 Klub Rádió

Klub-riport

Műsorvezető: Németh Tamás


VÁLSÁGMENEDZSER

B.: - Válságmenedzser. Kockázat, követelés, körbetartozás. A Klubrádió üzleti tanácsadó magazinja. Szerkesztő-műsorvezető: Németh Tamás. A műsor támogatója az Opten Kft., az elektronikus gazdasági, jogi és céginformációk professzionális szolgáltatója.

Mv.: - Jó napot kívánok, Németh Tamás vagyok. A Válságmenedzser mai adásában egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalkozót hallhatnak arról, hogy az építőipar hozta őt nehéz helyzetbe, hiszen vállalkozott, épített, benyújtotta a számlát, és nem kapott semmit, illetve ígérgetést, azt igen, de kérdés, hogy ebből mikor lesz pénz. Hallani fogják, az úr elmondja, hogy régi motoros a szakmában, annak idején becsülettel elvégezte a dolgát, meg is kapta érte a járandóságát. Ő sajnálja, hogy erre ment el ez az iparág. Szakértő vendégünk Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, jó napot kívánok.

Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke: - Jó napot kívánok.

Mv.: - Együtt hallgatjuk végig a beszélgetést, és ezt követően majd elemezzük azt, hogy az úr esetleg miket tett, amik utólagosan már így igazolhatóan a csőd felé vitték őt, vagy esetleg elkerülhetetlen volt. Tehát akkor hallgassuk meg együtt a beszélgetést.

- 1978-tól kezdtem, mint kisiparos, a munkálataimat, és ezeket a munkálatokat végeztem szinte majd csak a rendszerváltozásig, '91. II. hó 18-áig, akkor lett kft-m, ami építő szakipari és kereskedelmi kft. lett. Ez később kibővítést ért, úgy, ahogy a munkák jöttek, mondják ezt építő nyelven, bővebb lett a munka, nagyobb volt az ismeretség, abban az időben sokat számított még az ismeretség, nem ebben a jelen pillanatban ebbe a rohanó világba, ott még akkor adtak arra, hogy ki az, aki elvégzi ezt a munkát, és akkor az garancia volt. Na hát így kezdett a szakiparom bővülni, ami állt abból, hogy volt annak festő részlege, burkoló pvc-s, parkettás, úgy kisebb fokú üveges munkák, és egyéb ilyen belső szakipari munkák voltak, ami a, a, úgymond, a befejező munkáknál tartozik az építőiparban.

R.: - Úgy érzem ki az ön szavából, hogy egy kis nosztalgiával beszél a régi időkről.

- Igen.

R.: - Gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy mostanában azért érte egy-két rossz tapasztalat.

- Hát természetes, sajnos, hát hogy már visszanyúlva a családfára, az én édesapám, nagyapám, nagybátyám, mindenki festő volt. Akkor nagyon sokat én megfigyeltem már, mint fiatal gyerekként is, hogy egy olyan közületi munkát, egy szövetkezeti, vagy akár attól nagyobb fajta munkálatokat kapott édesapám, akkor egy elnökkel egy adott kéz, és egy kezet fogás, az egy szerződéssel felért. Tehát ezt hoztuk magunkkal, ezt a tisztességet, ezt az adott szavat, ez már, sajnos, nem így van. Ma már a megkötött szerződéseket is képesek vagyunk pillanatok alatt felrúgni, másképp értelmezni, majd azt eldöntjük öt év alatt, úgyhogy jelen pillanatban így áll a dolog, és nem könnyű a helyzet, de nosztalgiával visszagondolva, amit ön kérdezett, a szakmát nagyon szeretem, tisztelem, és közel ötven éve dolgozok benne.

R.: - A saját példájából kiindulva, mit jelent az, hogy nem tartanak be egy szerződést, hogy kell ezt érteni, egyfelől nem fizetik ki a pénzt?

- Igen, igen, igen. Hát, kezdjük azzal, hogy körbetartozások történnek, az azt jelenti, hogy ha egy nagy munkálatokat, értem alatta, legyen az kicsi, közepes, nagyobb épületeket megrendelnek egy megrendelőtől, egy építőipari kivitelezőtől, az a kivitelező, ugye, az nem tart minden szakembert, tartja azt, aki magát az épületet felépíti. Utána, ugye, a sorban következnek azok a szakmák, akik soron következnek, értem alatta a szigetelőktől, a burkolóktól, röviden mondva, a többi lakatos, villanyszerelő szakmákig, majd befejezésként a festő szakmákig. Na most, ezek mind azokkal a megrendelőkkel, kivitelezőkkel szerződést kötnek, és, ugye, mindenki számít arra, hogy a megadott határidőre a mukálatokat befejezi. És miután ez elkészül, kérem szépen, a kivitelező benyújtja a számlát a megrendelő felé, s itt kezdődnek a bajok: miután benyújtja a számlát, és, ugye, a sok alvállalkozó is, ugye, várja az illető, hogy a számlája után megkapja a járandóságot, kérem szépen, akkor az tili-tolival indul, nem fizet, mert őneki sem fizettek, és ez így, sajnos, körbe-körbe megy, most gondoljon bele, hogy egy ilyen hatalmas épület elkészülte után mindenki ott marad hoppon, és senki nincs kifizetve.

R.: - Ön mit tudott tenni, amikor hasonló helyzetbe került?

- Tessék nézni...

R.: - Van egyáltalán megoldás erre?

- Nem, nem nagyon van. Van egy olyan megoldás, hogy azt mondják, türelemmel várjunk, ha nem is kimondva, kimondatlanul azt mondja, várjatok türelemmel egy vagy két hónapot, de itt már rögtön beszúrom azt, hogy az rendben van, de közben nekem és a többi szakmáknak is be kell nyújtani a számlát, ugye, hogy azt összesítse, és, ugye, azt természetesen érvényesíteni tudja a kivitelező fővállalkozó. Várunk türelemmel, várunk, várunk, várunk, s végül odáig jutunk el, ha finoman is, de megjegyzést tesznek, hogy úgy néz ki, hogy a következő munkára nemigen tartunk rád igényt. Tehát, magyarul: ezt nem egytől, nem kettőtől vissza lehet hallani, és majdnem minden szakmában, magyarul megfélemlítik, megfenyegetik, hogy az az ember, aki még tegnap tisztességgel dolgozott tizenöt-húsz emberrel, vagy aká többel vagy kevesebbel, azok az emberek most húzódjanak vissza, alázkodjanak meg, nem a tisztességes munkája miatt, hanem azért, mert ami ezt követi majd.

R.: - Magyarán, hogyha valaki nem mond le a pénzéről, akkor fölvállalja azt, hogy legközelebb nem hívják, ilyen helyzetben vannak ma az építőiparban?

- Igen. Igen. Igen, igen, nem az, hogy lemondja, nem egyértelmű így, hogy le kell mondani, mert azért nagyon durva lenne, mert azért sok-sok millió is van, sok esetben, hanem egyszerűen, ha hosszabb ideig, akár negyedévig is, vagy tovább is nem fizetik ki a pénzét, na most gondoljunk bele, annak a vállalkozónak, akinek bejelentett dolgozói vannak, hát tudjuk nagyon jól, hogy micsoda óriási elvárások vannak egy vállalati dolgozóval szemben, ugye, azt az összeget is, arról nem beszélve, hogy én befizettem x millióra az ÁFÁ-t, azt az állam már régesrég lenyelte, ő nem törődik vele, az állam, hogy az a vállalkozó mindent tisztességgel megtett, amit szükségeltetett, SZTK, TB-t, iparűzési adót, a világon, a világon mindent, munkavállalóit befizetett, azzal a továbbiakban ő nem foglalkozik. Hogy utána ki hogy, kivel és mikor, meddig fog pereskedni, az őket nem érdekli. Mondjam így, az állam részéről. Súlyos hibának tartom ezt, magamban át is gondoltam ezt a dolgot, korábbi időben még az történt, a hetvennyolcas évekbe, a kezdeti stádiumba, hogy akkor volt érvényes egy, egy számlának az ÁFA-kötelezettsége vagy adókötelezettsége, ha a számlára megérkezett az összege. Mert akkor jogos volt a követelése, akkor azt mondt, igen, kérem, továbbítsák az adóhatóság felé, mert jogos. Na de, kérdem én, most milyen alapon? Hát itt az egyik az, ami miatt tönkremegy a vállalat nagyobb része, mert rengeteg millió van úgy kint, amit soha vissza nem kap, és perelhet évek, évtizedekig, vagy netán tönkrement az a vállalkozó, aki az egészet megbízta.

R.: - Észrevettem, vagy feltűnt nekem az, hogy azt mondja, hogy az olyan vállalkozások, ahol mindenki bejelentetten dolgozik.

- Igen, igen.

R.: - Még ma is van olyan, hogy feketén lehet dolgozni az építőiparban?

- Igen, sajnos, sajnos, én magam is tapasztaltam nem egyszer, és nem egy vállalkozást megpályáztam állandóan, és mindig is tisztességgel próbáltam dolgozni, mert ezt hoztam magammal, meg nincs semmi értelme, hogy egy, egy festő, vagy egy olyan szakember, aki magasban dolgozik, leessen, s ebből kifolyólag utólagos óriási cirkusz legyen belőle, mert, ugye, mivel jár ez, kérem szépen, én ezt, ezt soha nem fogadtam el, és tapasztaltam olyat, hogy megpályáztunk többen egy bizonyos munkát, és olyan személyek vitték el a munkát, vagy személy, aki úgy emberileg, mint szakmailag sem állt azon a szinten. És csak összenéztek az emerek, és elgondolkodtak, hogy istenem, ez egy pár évvel ezelőtt már azt se tudta, hogy a szakma merre van.

R.: - Vajon ilyen helyzetben mi hozhatja meg azt, hogy akár az ön cége, akár összességében, ha nézzük, a tisztességesen dolgozó építőipari cégek jobb helyzetbe kerüljenek, hiszen most azért elég sanyarú a helyzetük?

- Vissza kéne adni a tisztes becsületet az iparoknak, és, mint ahogy az imént mondtam, az állam részéről is megtenni azt, ami szükségeltetik ÁFA gondolatában. Másodszor: túlzásba adjuk ki az ipari vállalkozásokat. Olyanoknak adunk ki vállalkozást, most, most mondok egy esetet: olyan személlyel találkoztam, aki építőipari vállalkozónak adta ki magát, ismertem már régebbről, bár nem közelebbről, mert nem volt értelme, építőipari vállalkozó. És akkor hogy? - kérdeztem. Hát ő, azt mondja, épít száznegyven és százhúsz négyzetméteres lakásokat. Hát akkor elgondolkoztam, mondom, ennek az embernek nagyon jó indulattal jó, ha van nyolc osztálya. Hát akkor ő hogy olvassa el azt a tervet, amiről beszélünk, és építünk? Tehát megvan a mottója is, hogy kell ezt csinálni: fölvesz az az illető személy egy építészt, aki a kivitelezést elvégzi, megbíz egy olyan személyt, aki neki tökéletesen megfelel, egy műszaki ellenőrt. És, kérem szépen, bízva benne, hogy tökéletes munkát végez, és így szép lassan elkészül az az épület, és ez a személy van mögötte, aki annyit tud a tégláról, mint más a harangöntésről.

R.: - De ön azért még bizakodik benne, hogy egyszer ennek a szakmunkának is visszajön a becsülete?

- Mindenképp. Mindenképpen. Vissza kell adni a becsületét, és ott kellene megfognunk, egy-az-egybe adja a nevét az, mert tudom én, hogy annak nincs a neve ott, aki megrendeli ezektől a személyektől, és kivitelezést elvégeztet, de vissza kellene adni, nagyon kellene, hogy visszaadjuk a becsületét a szakmának, és óriási problémánk van a szakmai továbbképzésekben, két-három éves ipari iskolák, ami voltak, tisztességre, becsületre nevelték, szakmai tudásra nevelték az ifjúságot. Jómagam is neveltem, úgyhogy én örültem neki, ha tehettem, és segíthettem, per pillanat nem látszik semmi. Úgyhogy nagyon elszomorító a pillanatnyi látvány, ami most van.

Mv.: - Földvári Dániel interjúját hallották. Most közlekedési hírek itt a Klubrádióban, de adásunk második felében szakértő vendégünkkel végigbeszéljük azt, hogy milyen hibák voltak azok, amik csődközelbe juttatták az előbb hallott vállalkozó urat.

(közlekedési hírek)

Mv.: - Folytatódik a Válságmenedzser itt a Klubrádióban. Ahogy az adás elején említettem, vendégünk Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, akivel együtt hallgattuk végig az említett riportot. Az úr említette, hogy ő nagyon régi motoros a szakmában, negyven-ötven éve dolgozik. Annak idején ő nem nagyon tapasztalt körbetartozáshoz hasonló jelenséget. Így volt?

Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke: - Ilyen nagymértékű körbetartozás valóban nem volt, de a motorosok között néhányan vagyunk még, akik emlékezünk azokra az időszakokra, én magam is 1972. óta vagyok önálló vállalkozó. Az akkori rendszer más volt, a tervutasításon alapuló központi rendszerekben költségvetési előirányzatok voltak, ott is volt olyan, amikor minőségi kifogások miatt nem vették át a munkát, és valóban, az említett KTSZ-példa, hogy a kézzel lévő megállapodás, az majdnem egy jogi szerződést jelentett, de az akkori rendszerben nem történtek meg azok a közgazdasági elemek, amelyek a szabad vállalkozásnak, és a szabados vállalkozásnak is, sajnos, utat engedtek. Csak egy példát mondjak: a riportból nem teljesen derül ki, hogy egy közbeszerzésen elnyert munkán dolgozott-e a cégével, és ott nem fizették ki, vagy egy magánbefektetőként lakópark-építkezésen vett részt, vagy egy magán-megrendelővel, vagy netán egy másik vállalkozóval dolgozott. Nagyon bonyolulttá vált a gazdaság, és hát, ha valamit hibázik itt az ember, vagy a mai feltétele, hogy ne hibázzon, az az óvatos, körültekintő vállalkozás oldaláról minden garanciát előíró szerződéseinek a megkötése. Ami azonban még nem biztos, hogy teljesíti a kifizetés feltételeit.

Mv.: - Említette, ugye, a garancia szót, már amennyire ezt itt lehet alkalmazni. Hogyha óvatos egy vállalkozó, és mielőtt megállapodik a fő beruházóval, a kivitelezővel, utána néz, és, mondjuk, jókat hall róla, lekéri a cégbíróságról azokat az adatokat, amiket nyilvántartanak erről az említett vállalkozásról, ez lehet-e számára már egy biztosíték?

Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke: - Azt gondolom, hogy igen. Aki hosszabb idő óta működik, az építőipar, az az együttműködéseknek, a kooperációknak a területe. Ő is egy szakipari vállalkozást vezet. És a régi világban magában az építőiparban ma is a mikro- és a kis családi vállalkozásoknál a fővállalkozó, a munka szerzője, az a kőműves építőmester, aki a munka dandárját viszi, és a vidékies településeken az évek alatt, évtizedek alatt kialakult munkakapcsolatban, úgy tűnik, hogy funkcionált is az a munka, amellyel akkor még nem alvállalkozó, hanem a kivitelezői láncban helyet foglaló szakiparosok kifizetésre kerültek, amennyiben kifizette a megrendelő. Ennek a feltétele az volt, hogy használatra készen át tudják adni a házakat, és nyilván régen is, és ma is, hát, hitelből történnek ezek a fizetések, azt gondolom, hogy az utolsó előtti fázisokig nagyjából a megrendelőnek is érdeke a teljesítések kifizetése, mert a szuverén vállalkozó az említett okok miatt, bért kell fizetni, anyagot, be kell fektetni a részszámlák után, az ÁFÁ-kat be kell fizetnie, nagyon sokáig nem tudja meghitelezni másnak a vagyontárgyának a képződését. Ez azonban egy átlátható, tíz-húsz millió forintos beruházásnál sokkal egyszerűbb, mint, mondjuk, egy megrendelő, beruházó, egy generál kivitelező, egy fővállalkozó, egy alvállalkozó, egy alvállalkozói segédnek a megjelenítésével történő kivitelezői lánc, az azt eleve feltételezi, hogy a verseny, amelyben a, sajnos, a mai magyar munkaellátottságban az építőiparban is a kapacitások mintegy harminc százaléka nincs kihasználva, egy olyan, elsősorban az ár oldaláról történő versenyt állít fel, amelyben, sokan úgy gondolják, hogy majd korszerűsítenek egy-egy technológiai folyamatot, vagy a jól képzett munkaerővel be tudják hozni a normatív árkalkuláció, és a valójában megkötött szerződések közötti mindig egyre kisebb árrést. Azt gondolom, eredeti kérdésére visszautalva, hogy az alap, az először is abból kezdődik, ha nagyon alacsony áron vállalnak el egy kivitelező munkát, valamikor a negyedik-ötödik láncszemnél nagy valószínűséggel nem kerül kifizetésre teljes összegben, vagy az utolsó számlák talán egyáltalán nem a kivitelező részére, ugyanis az fordul elő, hogy a fővállalkozónak a megkötött szerződésének a garanciáit, amelyet a beruházó a fővállalkozóval köt, kiterjeszti az ő alvállalkozójára, és az alvállalkozói segédjére. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert a fővállalkozó tőkével, a tőke biztosításával vállalja el a kivitelezésnek, a beruházásnak a lebonyolítását, míg az alvállalkozók egy-egy részfeladatra szerződnek, ezért sem erkölcsi oldalról, morálisan, sem törvényi oldalról nem gondoljuk, hogy az a helyzet sokáig tartható, hogy akik a tőkeellátottság miatt nagyobb hasznot is nyernek ezen a kivitelezésen, az egyszerű alvállalkozóikkal szemben ugyanezt a fizetési határidőket, például hatvan, kilencven, százhúsz napokat fenntartanak. Valójában ebben a helyzetben az történik, hogy az alvállalkozók, és az alvállalkozó-segédek finanszírozzák a beruházást, amely, azt gondolom, hogy piac-komfortnak nem nevezhető.

Mv.: - Ami a legjobb bolt a beruházónak. Ön említette a törvényi oldalt. A műsorban megszólaló szakértők is számtalanszor elmondták, hogy jó lenne egy szigorúbb szabályozás, nem olyan sokára kerül az Országgyűlés elé ez a tervezet. Mit lehet erről tudni?

Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke: - Előljáróban azt szeretném mondani, hogy nagyon súlyos helyzet alakult ki a kivitelezés területén, és így a közbeszerzés tárgyát képező termékelőállítások és szolgáltatások, és építőipari tevékenységek között, ezért a kérdés az, hogy egy ilyen tizenhat év alatt kialakult helyzetet hogy lehet felszámolni. Mi tavaly nyárra egy felmérésünkben azt tudtuk bizonyítani, hogy mintegy hét-tízezer cég, az Ipartestületek Országos Szövetsége tagjai közül mintegy kettőszáz-kettőszáznegyven milliárd forintos kintlévőséggel rendelkeztek, amelyeknek ÁFÁ-i, anyagköltségei, alkalmazottak bérei, járulékai szerepeltek, és hát hogy ez nem a legjobban rendeződött, az év végi adatok mutatják, a január végén, februárban megjelent Központi Statisztikai Hivatal adatai, hogy a tavalyi évben negyvenezer-hatszáz egyéni vállalkozó szüntette meg a tevékenységét, feltételezzük, hogy nagyrészt ez a körbetartozás miatt. Ezért azt gondoltuk, és ezt kezdeményeztük, és valójában napokon belül benyújtásra kerül, előbb a kormányhoz, utána a parlament elé, egy törvénycsomagnak a megalkotása, amely arra a területre lesz ráhatással, amelyet az állam pénzel, vagyis annak a közbeszerzési törvény alá állami pénzből, költségvetési pénzből történő beruházásokra fog kiterjedni, amelynek kifizetése költségvetési pénzből van, és mint megrendelő, bármilyen lánccal, önkormányzatnál vagy állami szerveknél, mégis az állam, ezért az ő oldaláról kell valójában elindítani ennek a helyzetnek a rendbetételét, és ezeknek a törvényeknek a sorában szigorúbb legyen az, a cégek alapítása, működése, a cégek minőségi működésének a követelményrendszere, például hogy ne tudjon fantomizálódni, és ne tudjon eltűnni, ezért a cégek bejelentése, a képviseleti rendje a Polgári Törvénykönyvben kerülnek módosításra, azután pedig, hogy a csődeljárások során azokat a bizonyos védelmeket meg tudják kapni a kivitelezők, akiknek követeléseik vannak, de a cégek el akarnának tűnni, és nem akarnának ennek jótállni, és hát, ami nagyon fontos, magának a közbeszerzési törvény módosításával az ajánlatkérések kiírásában, annak az elbírálása után a szerződések kötésében van a fő hangsúly, és hát, sajnos, az eddig kint lévő pénzeknek a behajtása az előbb említett polgári peres utat igényli, és majd ezután is ezen a polgári peres úton kell járni, de a törvénymódosításban például nagyon erősen rögzítésre és körülírásra kerül az alapproblémája ennek az egész rendszernek, tudniillik elismert számlákat lehet kérni, követelni kifizetni. A jelenlegi gyakorlat szerint mondvacsinált ürügyekkel, és elhúzódó határidőkkel megpróbálták megakadályozni, hogy a számla érvényes legyen, vagyis nem ismerték el. Ezért a mostani törvényi szabályozásban előírás lesz, hogy, mondjuk, tizenöt napon belül el kell ismerni, ha kezdeményezem azt, hogy az átvétel kezdődjön meg, vagy fejeződjön be, például ennek a, erre való nem reagálás, az azt fogja jelenteni, hogy teljesítettnek veszik ezt a munkát, és akkor megindulhat az az eljárás, amelyen keresztül ezeknek a költségeknek, vagy, hát, a beruházási összegeknek a lehívása megtörténhet. Egy azonban egész biztos, hogy nem fog megváltozni, hogy a jogot, azt ki kell kényszeríteni annak, aki jogsérelmet szenved. Ezért az a mondata a kivitelező kollegának, hogy nem mernek a jogaikkal élni, mert ha esetleg élnének, akkor máskor nem kapnak munkát, erre nem lesz soha olyan törvény, hogy ez automatikusan kifizetésre kerüljön. Tanácsolom részére is, és másoknak is, hogy ahonnan nem fizetnek munkát, akármilyen szerződéssel, akár milyen kézleütéssel, akkor oda nem kell menni. Előbb-utóbb helyreáll a piaci magatartásnak az a szokványos rendje, hogy be kell tartani azokat a törvényeket, amelyek keretei között dolgozunk, és bizony, munkát kell az embereknek, a családoknak biztosítani, de az egész biztos, hogy egy olyan helyzetben, amikor a munkát elvégzem, tőlem nem veszik át, de ha átvette, mondjuk, a generál kivitelező elszámol a beruházóval, az már nemcsak polgári jogi törvény kérdése, hanem megítélésünk szerint sikkasztás, és az a teljesítmény, amit valakinek nem akar kifizetni, máshonnan megkapott pénze van, az nem azt jelenti, hogy őneki sem fizettek, nagyon sok eset van, amikor kifizették a fővállalkozót, és ő nem fizetett tovább. Úgyhogy ezekben a helyzetekben a törvény tartalmazni fog jelzálog-jog lehetőségét, amikor a fővállalkozó jelzáloggal illetheti azt az építményt, amelyet elkészít, mert a beruházók, a befektetőknek is felelőssége van, nevezetesen, hogy a megindításakor a beruházásnak vajon rendelkeztek-e a pénzzel.

Mv.: - Azok alapján, amiket erről az új törvényjavaslatról elmondott, azt gondolom, hogy talán egy-két vállalkozó mindenképpen fellélegezhet, hiszen szigorúbb feltételek lesznek. A Válságmenedzser mai adásában egy újabb példát hallhattak arról, hogy milyen nehéz helyzetben vannak ma Magyarországon az építési vállalkozók, legalábbis az alvállalkozók, hiszen csak bízhatnak abban, hogy megkapják az elvégzett munkáért nekik járó díjat. Szakértő vendégünk Szűcs György volt, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, aki elmondta, hogy a közeljövőben módosításra kerül egy törvény, illetve szigorítják a körbetartozással kapcsolatos kérdéseket, és ez talán jó hír lehet a vállalkozóknak. Hogyha önök tudnak olyan példáról, ahol egy vállalkozó szintén egy másik vállalkozó hibája miatt ment csődbe, és itt most elsősorban a körbetartozással kapcsolatos kérdésre gondolok, akkor kérjük, írják meg a valsagmenedzser@klubradio953.hu e-mail címre, és a következő adásban feldolgozzuk ezt a témát. Földvári Dániel szerkesztő kollegám nevében köszönöm az önök figyelmét, a Válságmenedzser egy hét múlva, pénteken tizenkettő óra harminc perckor jelentkezik itt a Klubrádióban. Németh Tamást hallották.


----- * * * * * -----