Klub-riport

2007-12-28 12:34 Klub Rádió

Klub-riport

Műsorvezető: Németh Tamás

Válságmenedzser


Németh Tamás.: - Jó napot kívánok!

A Válságmenedzser mai adásában egy picit leltározunk. Eltelt egy év, fontos év volt, jogszabályok tekintetében is, már ami a vállalkozókat érinti vagy illeti, hiszen javaslatok is elhangzottak, itt ebben a műsorban is számtalanszor beszéltünk arról, hogy mik lennének azok a jó ötletek, amik hogyha átmennének a törvényhozáson, akkor segítenék a szakmai testületek mindennapjait és a vállalkozók mindennapjait. Segítségemre van az évértékelésben Szűcs György, az IPOSZ, azaz az Ipartestületek Országos szövetségének elnöke. Jó napot kívánok!

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Jó napot kívánok!

Németh Tamás.: - Ön már volt itt vendégünk, akkor konkrét esetekről beszélgettünk, most egy picit tekintsük át, ha nem is hónapról hónapra az évet, de menjünk végig azokon a fontosabb pontokon vagy ötleteken, javaslatokon, ami idén elhangzott vagy talán meg is valósult. És akkor a műsor második felében pedig beszéljünk arról, hogyha Önök álmodhatnának, akkor mi lenne ebben az álomban, vagy hát mi a jövőkép, mit szeretnének elérni.

Az IPOSZ-nak - és akkor tényleg csak így pár mondatban - milyen év volt a 2007-es év?

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Az IPOSZ a 2007-es évet arra használta fel, hogy szervezetileg megerősödjön, tagságilag megerősödjön, és az Ön által is említett szükséges törvények módosítása megszülessen, illetve új törvények szülessenek. Sajnos felemásra sikeredett ez az év ilyen tekintetben, de azt kell mondanom, hogy a hatvan százalék fölött van a teljesítésünk és azt gondolom, hogy ez nem rossz arány főleg úgy nem, hogyha a 2008. évre való felkészülést tekintjük elsőrendű feladatunknak.

Németh Tamás.: - Azért azt gondolom, hogy ez egy jó arány. Valamikor tavasszal volt Önöknek a 19. közgyűlése.

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Igen, május 31-én volt egész pontosan, de a tavaszt jól mondja, az Ipartestületek Országos Szövetségének 264 tagszervezete van az országban, és 19 éves működésünk alatt munkamódszerünkké vált, hogy a közgyűlés fontos dokumentumok jóváhagyásának a színtere. De hogy oda milyen anyagok kerüljenek föl ilyen sokrétű szervezetben, ahol 200 szakma van, mind a húsz megye ott van, és hát a legkisebb városokban is kiterjed a szervezettségünk, közel 40 000 tagvállalatunk van, nos elkezdjük már egy március közepén a felkészülést azoknak az anyagoknak a tekintetében, amelyet meg akarunk vitatni, és jóvá akarunk hagyni, mint programot.

Ez az év azért volt különleges, mert egy tisztújító és programalkotó közgyűlés is volt. Itt egy négyéves középtávú tervről volt szó és egy ezévi cselekvési programról. A helyzetünket nagyon-nagyon bonyolította, hogy tavaly június 8-a óta ugye egy konvergencia program van Magyarországon, amelynek a célkitűzései között a makrogazdasági egyensúly helyreállítása szerepelt, amellyel az IPOSZ egyet tud érteni, de a végrehajtás során olyan nagyon nehéz helyzetbe kerültek a magyar családi- és mikrovállalkozások, amelynek a kivédésére gyors intézkedéseket is kellett hoznunk.

Németh Tamás.: - Ez egyébként felmerül egy közgyűlésen, tehát ilyen szintű napi témákkal is foglalkoznak, vagy egy közgyűlés inkább csak arra szolgál, hogy a távlati tervekről beszélgessenek.

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Ó nem, az Ipartestületek Országos Szövetségének a tagvállalatai, akik az IPOSZ tagságát vállalati oldalról alakítják, ők vannak az ipartestületekben tagként, és hát én, mint az Országos Szövetség elnöke hetente három tagszervezetnél vagyok lent, vagy szakmainál vagy területi szerveződésben az ötszáz főstől a huszonöt fős szervezetig

Németh Tamás.: - Járja az országot.

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Járom az országot és visszük annak a programnak a végrehajtásához szükséges információkat, amelyekkel a jövőt akarjuk megoldani, szebbé tenni, nagyobb segítséget nyújtani a szövetség oldaláról az ipartestületnek és magának a tagnak. De hát nagyon nehéz a jövőről beszélni, akár a holnapról is, hogyha a magyar kisiparosságban jelen pillanatban az a fő taktika - ami egyben stratégia is -, hogy érjük meg a holnapot.

Hetvenezer fölött van már az egyéni vállalkozásoknak a száma, amely megszűnt, beszűntette tevékenységét vagy felszámolták a köztartozások nemfizetése miatt. Szeptemberig vannak ezek az adataink, épp most gyűjtjük a következőket. Mintegy harmincezer társaság is megszűnt már, ezért a gondunk az, hogy a konvergencia program ez évben kezdődő másik nagy fontos eseménye, hogy miközben a nemzetgazdaság teljesítménye, a belső fogyasztás, az államadósság, az államháztartási egyensúly miatt teljesen visszafogott termelésen vagyunk. Alig lesz ugye 1,8 százalék körüli a GDP, és a lakossági jövedelmek mínusz ötszázalékos csökkenése azt jelentette, hogy a magyar családi mikrovállalkozások, ipari, szolgáltató, kereskedelmi és mezőgazdasági tevékenysége esett el olyan jövedelmektől, amiből pedig mindazokat a konvergencia programból adódó korszerűsítéseket technikába, technológiába, szakképzésbe, beszerző értékesítési rendszerek kiépítésében kellett volna előrelépnünk.

Úgyhogy a legnagyobb gondunk az, hogy egész komoly egyéni érdekképviselet folyik a vállalkozóink megmentése céljából. Ezen a területen a legnagyobb gond - de úgy tűnik, hogy talán ennek az évnek a hatvan százalékos eredményességében ott van, hogy a körbetartozások jövőben való újratermelődésének a megakadályozására igen komoly gazdasági minisztériumi, igazságügy minisztériumi és közbeszerzési törvény körüli kezdeményezéseink voltak. Úgy gondoljuk, hogy folyamatosan lépnek ezek életbe, de jövő tavaszra, mire jönnek az új fejlesztések, a beruházások, talán az a garanciával rendelkező törvényi háló meglesz, ami nem teszi lehetővé, hogy egyes fővállalkozó generálkivitelezők, vagy közben az alvállalkozók és a segédei között bármilyen szándékos fizetési késleltetés legyen, mert egy gazdaságban a pénzforgás az olyan, mint egy élő szervezetben a véráramlás. Ha ott valami baj van, akkor érszűkület van, agytrombózis van és minden.

Sajnos hogy jól dolgozó, szebb jövőre jogosult vállalkozások és abban dolgozók kerültek olyan nehéz helyzetbe, hogy talán a lét és a nemlétről fognak gondolkodni, ha nem jönnek meg a teljesítéseiknek a kifizetés, akkor nem tudják az áfákat, nem tudják az adókat, nem tudják az evába a feltöltéseket elvégezni. Egyszóval bonyolult helyzet van.

Németh Tamás.: - Említette a Gazdasági Minisztériumot, valamint az Igazságügyi Minisztériumot, ugye mind a kettő egy jogalkotó szervezet és felel a gazdaság állapotáért. Önök ugye a szakmát képviselik, a minisztérium nyilván az államot. Mennyire tudnak közös hangot találni, mennyire kemények ezek az egyeztető tanácskozások?

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Azt kell mondani, hogy nagyon kemények, de nagyon tárgyszerűek. Azt látni kell, hogy a magyar gazdaság egy nagyon bonyolult átalakuló gazdaság, ezért amikor azt mondjuk, hogy például az Érdekegyeztető Tanács, amelynek tagja az IPOSZ és annak szakbizottságában is a törvényeknek az előkészítése folyik, bizony a hat szakszervezeti konföderációnak különböző érdekei vannak, de vannak ugye mikrovállalkozások az iparban, kereskedelembe, a különböző szolgáltatásokban, és ezeknek a különböző szervezeteinek különféle érdekeik vannak. A fő célja az IPOSZ-nak mindig az azonban, hogyha nagyon nagy távlatos dolgokban nem tudunk megállapodni, akkor a kis, egy-egy témában való megállapodással gyakorlatilag egy kibontakozási körkép lehetséges.

A hatvan százaléknak egy másik nagy eredménye, hogy október 7-én a kormány elfogadta, később pedig a parlament elé is vitték a magyar kis- és középvállalkozások fejlesztésének a középtávú stratégiáját, amelyben végre két és féléves munka után olyan statisztikai számok, hatástanulmányok, előrejelzések, európai uniós hasonló gazdasággal való összehasonlítások reális képei vannak, amire aztán alapozva, valójában bizakodva nézünk a jövő évi törvényalkotás elé.

Ami a hatvan százalék fölötti negyven százalék sikertelensége között szerepel, hogy nem tudtuk a gazdasági kormányzattal, többek között a Pénzügyminisztériummal elfogadtatni, hogy ebben a helyzetben, mikor ilyen forráskivonás van a gazdaságtól, mikor ilyen nagymértében csökken a fizetőképes kereslet, ugyanakkor elindult a Nemzeti Fejlesztési Terv II. és abban az élő vállalkozások technikai fejlesztése, technológiája, képzése szükséges ahhoz, hogy a hazai szolgáltatás, kisárutermelést ellássa és jelentős, a kkv-k már harmincöt százalék exportot is bonyolítanak, hogy azon a piacokon való megmaradásuk már nemcsak az ország gazdasági baja fogja meghatározni, hogy hogy jövünk ki belőle pozitívan, hanem sajnos a vonat megy, Szlovákia, Románia, Ausztria, de még egy Bulgária is olyan mértékben próbál bizony a gazdasági növekedésben kibontakozást találni, hogy a mi nagyon szerény GDP-nk, ha ez még a 2008-at kibírja, de már új törvényekben nemcsak az adminisztrációban, hanem a többlet tőkéknek a befektetésre való otthagyásában jelenti meg. Ezért nagyon várjuk a februárra idénről áttolódó újabb adóreformnak, a társadalombiztosítási járulékoknak, egyszóval az élőmunka terheit szabályozó törvényeknek valamilyen módon való áttárgyalását, mert ha nem lesz tőke, akkor a meglévő fejlesztési forrásokhoz a kisvállalatoknak a saját önrészük nem lesz meg. Ha rosszak a mérlegei, akkor még hitelt sem tud felvenni, hogy ezeket a fejlesztési terveket megfinanszírozza.

Ezért visszatérve az eredeti kérdésére, nagyon kemény tárgyalásaink vannak, mert mindenki mondja a maga igazát, mi mondjuk a mikro- és a családi vállalkozásokat döntően, mások mondják a kis- és a középvállalkozást. Többen ugye magyarországi zászlóshajó nagyvállalatoknak az erősítéséről beszél, és úgy gondolom mindenkinek igaza van, de az együttes haladást azt el kell érni. Egy gazdaság, ha azt vesszük, hogy egy nagyon erős lánc, az olyan erős, amilyen a leggyengébb láncszem, és ebben a kilencvenszázaléknyi mikro- és a kisvállalkozásoknak is az erősségét biztosítani kell.

Németh Tamás.: - Most egy pár perc türelmüket kérem, közlekedési információk következnek itt a Klub rádióban.

Németh Tamás.: - Folytatódik a Válságmenedzser itt a Klub Rádióban, vendégem továbbra is Szűcs György, az IPOSZ elnöke. Az előző tíz percben végigvettük a 2007-es évet, illetve hát annak a fontosabb eseményeit. Jó hírként - legalábbis számomra jó hírként - Ön megemlítette a végén, hogy a minisztériumokkal való tárgyalásoknál azért komoly partnerként tekintenek Önökre és Önök meg elég keményen képviselik a szakmai szervezeteket, illetve hát az ipari cégeket.

Beszéljünk egy picit a 2008-as évről, nyilván ugye itt inkább csak egy jövőképet tudunk felvázolni. Mit szeretnének, vannak-e ötletek, van-e erre nyitott fül a kormányzatban, vagy most már annyit javasoltak, hogy egy időre elég volt. Tehát hogy állnak neki ennek az évnek?

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Szerencsére azt mindenki tudja, hogy egy gazdaság az egy evolúciós folyamat, amelyben ha egy eredmény elérünk ma, az néhány év múlva a nem gondozás következtében elavulttá válhat, maga a gazdaság is fejlődik az igényekre. A programalkotó közgyűlésen elfogadtunk egy programfüzetet, ami azóta többezer példányban országgyűlési képviselőknél, megyeközgyűléseknél, kamaráknál, társszervezeteknél és szakszervezeteknél, és természetesen a minisztériumoknál ott vannak.

Ennek a programfüzetnek egy nagyon érdekes célkitűzése van, ugye sokan Magyarországon azt gondolják, hogy a kisipar, a kisipari műhely egyenlő a kócerájjal, és egyenlő az elavult technikával dolgozó vállalkozásokkal.

Németh Tamás.: - Ez már rég nincs így.

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Netán a szolgáltatásban pedig a nem kellően felszerelt. Éppen ezért a füzetünknek, a programfüzetünknek három-négy jelmondata van. Gyorsan szaladnák rajta végig. Ugye a konvergencia program arról szól, hogy mindenkinek át kell alakulni, a program, a kormány programja elsősorban a makrogazdasági részeket, és amikor arról beszéltünk, hogy Magyarország egy nagy részvénytársaság - mondja a miniszterelnök úr, illetve hát a programjuk, akkor onnantól kezdve ennek értéket és hasznot kell termelni. Az IPOSZ jelszava a globális gondolkodás, lokáli cselekedet. Elfogadtuk ezt a tervet, de akkor nézzük meg, hogy milyen alapról induljunk ki, és hát talán nem sokan gondolták végig, hogy milyen igaz ez a mondást. Magyarországon hétszázhatvanezer működő vállalkozás közül, említettem kilencven százalék kkv, vagyis amiben valós tulajdonosok, valós ügyvezető és sokszor egy ugyanazon személy, a magánvagyonát befekteti a társaságába, vagy egyéni vállalkozásába és megpróbál hasznot termelni magának, alkalmazottainak, cége fejlődésére és hát a köztartozásoknak a fizetésére.

Ezért igen, azt mondjuk, hogy a magyar kisipar akkor a magyar gazdaság a legnagyobb vállalkozása, és ha innen nézzük a dolgot, akkor ezeknek további lépéseit kell követnünk, nevezetesen azt, hogyha azt mondjuk, hogy egyébként a modernizálódó társadalom, a digitális írástudás, az internet használata, a (?) áruházak, a kutatás-fejlesztés eredményeinek a diffundálása a magyar kisiparba, a kézműiparba. Ezt természetesen mi is elfogadjuk, de akkor megnézzük a külföldi partnereinket igen komoly nemzetközi kapcsolatrendszerünk révén, hogy ott hogy felelnek meg. Hát ott se csodaemberek vannak, hogy egyszemélyben jogász, közgazdász, mérnök, udvaros, gyárigazgató, marketing szakember, válságkezelő tudással rendelkező, és mondták, hogy igen, ott sem ilyenek.

Ezért a termelés a legfontosabb egy kisipari cégnek, vagy szolgáltató, vagy árutermelés és az ahhoz kapcsolódó összes többi segítséget, hogy a globalizált világban ne a harc legyen a globalizált vállalatok, kereskedelmi és ipari vállalatok ellen, hanem az együttműködés lehetősége, nos ezekre a szakterületekre - hét-nyolc van belőle, már a nagyjából mondtam is a témákat - olyan szolgáltató rendszereket építenek ki a kinti partnereink, amellyel magát azt a szervezetet teszik lehetővé, hogy nem piaci alapon, hanem önköltségi alapon a tagjaiknak beszerző értékesítő tevékenységet, információs hálózatot, pénzügyi támogatási rendszereket, oktatást és hát mondom, a sallangot, a nyűgöt - környezetvédelem, munkavédelem, munkaügyi rendszereknek a betartása és az egyre jobban jövő új törvények alkalmazása.

Ezért a füzetünk célja, hogy szolgáltató ipartestületek kialakítását igényeljük a régi gazdasági fejlődéséhez. A régióban pedig ha elavult rendszerű, technikájú vállalkozások vannak, akkor fejlesszük fel. És hát van egy új program, amelynek januártól való indulása mindenképpen figyelemreméltó, hogy Magyarország hetvenöt százaléka vidékies Magyarország, ezért ezek a régiók és az országos operatív programok, az ágazati programok gyakorlatilag huszonöt százalékra vonatkozik, az urbanizált Magyarországra, a többi pedig az Új Magyarország Vidékfejlesztési Tervben, és a figyelemmel kísért leader munkacsoportoknak, és a helyi vidékfejlesztési közösségeknek, mint a helyben tudom, hogy mit csináljak és helyben vannak azok, akik tudom, hogy mit csinálnak és megcsinálják. Ezért az IPOSZ szolgáltató rendszerének a kiépítésében, a 260 ipartestülettől a legtöbbet a programok alkotásához szeretné rendelkezésre bocsátani a leader csoportoknak, de ami fontos, a pályázatok szereplőiként, nyertes szereplőiként, illetve mások által elnyert pályázatok legjobb minőségű, legjobb határidejű, optimális bekerülési költséggel végrehajtott programok jelenthetnek. Ha nem ez történik, akkor lehet új óvodákat, utakat, iskolákat, szociális intézményeket építeni, sokszor az építettet bezárni és egy máshol újat építeni. De annak a fönntartása egy olyan értéket termelő és jelentős új forrásokat befizető vállalkozói réteget igényel, amelyek már most is mi vagyunk, és amely ha ezt a támogatási program részesévé tud válni, akkor a végén nemcsak a vágyunk, hanem a lehetőségünk is ott lesz, hogy fenntartjuk ezt a mai vidéki és magyar gazdaságot.

Németh Tamás.: - Ön említette, hogy globális gondolkodás és lokális cselekedet. Hogyha a globális gondolkodást nézzük, akkor ugye a kormány, az ország érdeke mindenképpen a fejlődés, lokális cselekedet pedig azt gondolom, hogy maga az ipartestület helyi tagja, cég akar fejlődni. Ugye ő felelős azért, hogy ott a régióban munkát teremtsen, nyilván ennek a feje, tehát a tulajdonos is érdekelt abban, hiszen azt gondolom, hogyha a saját vállalkozása fejlett, kevesebb költséggel működik, több embert tud foglalkoztatni talán hatékonyabban és több a bevétel, tehát azt gondolom, hogy azért valahol a párhuzamosságok nyilván megvannak.

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Így van. És vissza szeretnék térni a hatvan százalékra, mert egy új évre optimistán kell nekivágni, amely nem illúziókergetés, hanem valami valós rendszert ad. Gyakorlatilag az Ipartestületek Országos Szövetsége másokkal együtt beszállt az Új Jeremy programnak, ez az új mikrohitelezési program magyarországi megvalósításában, mert tudjuk, hogy nagyon sok vállalkozónknak jelen pillanatban mérlegei, a könyveléséből kiadódó pályázati adati nem teszi lehetővé a vissza nem térítendő támogatásokból való részesedést, de kedvezményes támogatott és elnyújtott hiteleknek a visszafizetésére igenis képes. Ezért pénzügyi segítséget fogunk hamarosan tudni nyújtani tagjainknak, aki akar jönni.

A másik nagyon fontos dolog a képzés. Bármihez, majd ha lesz pénz, technikához, technológiához, az új szakmunkásoknak, a meglévő szakmunkásoknak és a mestereknek is tudást kell hozzá hogy kapjanak Ezért, hogy a szakmunkások megfelelő képzésben legyenek, idén már negyedszer sikerült elnyernünk egy kettőszázötvenmillió forintos eszközbeszerzési pályázatot, amivel a tanulók oktatásának a műhelyekben történő legmagasabb színvonalát szeretnénk elérni, ez egy egymillió forintos felső határral vissza nem térítendő támogatás. A tavalyi évben is mintegy háromszázan tudtak hozzájutni, reméljük hasonló lesz a jelentkezés most.

Ami pedig azt jelenti, hogy az érdekek, amiről Ön szólt, talán itt vagyunk a legnagyobb elmaradásban. Napjaink országos gazdasági és társadalmi problémája, és a kellően mély szakmai tudás egy-egy területen való ismerete adja, hisz hallomásból, saját tudás nélkül az ember hajlamos egy kicsit inkább a pesszimistább verziókat fogni. Éppen ezért az IPOSZ benyújtott egy pályázatot ötezer-négyszáz mesternek, tehát vállalkozás tulajdonosnak, családtagjának és alkalmazottainak a szakmai továbbképzésének a lebonyolítására. Ezek mintegy negyven-ötvenórás tanfolyamok lennének terveink szerint, és azt eredményezné, hogy a vállalkozás vezetésében a tulajdonos és az alkalmazott együtt gondolkodva, a törvények ismeretéből adódóan tudják azokat a lehetőségeket kihasználni, amely az adminisztráció és az adminisztratív kötelezettségek vannak, de amely segítségével képesek lesznek arra, például egy minősítési rendszerben a cégnek az ilyen irányú személyzeti tanúsításoknak a megszerzésével, bekapcsolódni azokba a közbeszerzésekbe, amibe sokszor ez egy feltételt jelenthet. És hát egy nagy vállalkozásba kezdtünk, ez még mindig a fejnél van, mert ez kerül a legkevesebb pénzbe, úgy tűnik.

A tavalyi évben sikerült egy IPOSZ Akadémia tananyagnak a kifejlesztése, pontosabban egy szakmai anyagnak a kifejlesztése, amely hat témából áll - a műsor címe Válságmenedzselés - akár a válságmenedzseléstől a humán erőforrás gazdálkodásán át a pénzügyi ismeretek, pályázatok, hitelek elnyerésében, de hozzátartozik a marketing és hozzá tartozik a beszerző értékesítő szerveződések, vagyis a vállalkozások kapcsolatrendszere gazdasági oldalról. És mint munkaadónak az érdekképviselete oldaláról nagyon fontos dolog, zűrzavar van, miért kell kamarai tagnak lennem, miért kell IPOSZ tagnak, és miért kell egy szakmai szervezetbe is lenni? Azért, mert a konkurenseink mindezeket el tudják látni, és ott vannak, mert tudniuk kell azokat a tevékenységeket, amelyekkel majd a munkatársait megbízza, és az irányítás, és a visszaellenőrzés. Jelen pillanatban ennek a hat szakanyagnak a tananyaggá, oktatható anyaggá való fejlesztése folyik, és mivel a Gazdasági Operatív Programban, reméljük a Vidékfejlesztési Operatív Programban is a vállalkozási ismeretek, a vállalkozási készségeknek az ismerete a hatodik pont, például az informatika, a számítástechnika, egy kisvállalatban való alkalmazása jelenti, azt gondolom, hogy mire vége lesz a konvergencia programnak 2009 végére, addigra a magyar kézműipar többezer, több tízezer jól felkészült, az új követelményeket ismerő és a pénzügyi rendszerek és a pályázatok útján támogatható indulótőkével be tud kapcsolódni a hazai és a nemzetközi munkamegosztásba, amiből nem támogatást fog kérni, hanem maga fogja kitermelni a változásához szükséges jövedelmet.

Németh Tamás.: - Dolgos év volt a 2007-es, ezt hallhattuk, de bíztatóak a jövő évi tervek is.

Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, köszönöm szépen.

Szűcs György elnök, IPOSZ.: - Én is köszönöm.

Németh Tamás.: - Önöknek pedig köszönöm a figyelmet. A Válságmenedzser legközelebb egy hét múlva, 12 óra 30 perckor jelentkezik itt a Klub Rádióban.

Munkatársaim Józsa Péter technikus és Földvári Dániel szerkesztő nevében búcsúzom. Németh Tamást hallották.