Klub-riport Válságmenedzser

2007-05-25 12:34

Klub-riport

2007. 05. 25.

12:34

Klub Rádió - Válságmenedzser

Mv.: - Jó napot kívánok. A Válságmenedzser mai adásában egy újabb vállalkozót hallhatnak, egy újabb történetet. Ezúttal Heltai Ede kazánszerviz-tulajdonos fog beszélni, az ő történetét hallhatjuk. Kivételesen egy sikersztori, hiszen az elmúlt adásokban már megszokhatták, hogy egy-egy újabb panasz alapján ismerhetjük meg az adott szektor működését, illetve az azt jellemző gondokat. Az úr is elmondja, hogy milyen problémái vannak a napi munkák során, de összességében én azt gondolom, hogy egy jó történetet fogunk hallani. Itt van már velünk a stúdióban Ézsiás Tünde, az OPTEN Kft. munkatársa. Együtt fogjuk végighallgatni az anyagot, és majd az azt követő közlekedési hírek után adásunk második részében pedig megbeszéljük a hallottakat. Földvári Dániel interjúja.

Heltai Ede: - Tulajdonképpen az egész szakmai indulásom az 1965-ig nyúlik vissza. Ott kezdtem a szakmát az Április 4. gépgyárban ipari és erőművi kazánberendezések, olaj- és gázberendezések szerkesztésével, fejlesztésével. Konkrétan a jelenlegi vállalkozás, a mit csinálunk, ez egy KKT-forma. Itt kazánszervizeléssel foglalkozunk. 1984-ben, mint gmk alakult kiegészítő tevékenységet folytatva, majd én fő állásban 1996 óta folytatom. Jelen pillanatban is még aktív közreműködője, de mellette nyugdíjas vagyok.

Rip.: - Minden iparágat érint, ami az építőiparral bármiféle kapcsolatba kerül a körbetartozás kérdése. Tehát nehezen fizetnek a megrendelők. Ez önöknél is tapasztalható?

H. E.: - Na most én azon nagyon kevés szerencsés vállalkozók közé tartozom, akinek ilyen gondja soha nem volt. Talán köszönhető annak, hogy mi mindig igyekeztünk tisztességes munkát végezni, és hosszú távú szerződéseink voltak Ezek a szerződések úgy közületek, mint társasházak vonatkozásában köttettek, és nagyon úgy tűnik, hogy jó lóra tettünk, mert nekünk hála istennek ilyen problémánk soha nem volt.

Rip.: - A másik, amire mondjuk így laikus szemmel gondolna az ember, az a fusizás, ami önöknek problémát jelenthet. Én úgy gondolom, hogy sok ilyen házi szerelő van, aki úgy gondolja, hogy ért a gázhoz például, ezekhez a gázkészülékekhez, közben pedig talán több kárt csinál, mint hasznot.

H. E.: - Abszolút egyetértek, amit ön mond ezzel kapcsolatosan, és ez a közgyűlési fórumunkon is elhangzott, hogy ezeket a kontárokat megpróbáljuk kiszűrni. Sajnos az a helyzet, hogy én is nap mint nap találkozok a postaládámban ilyen bedobott kis cédulákkal, hogy mindenféle készülék javítását vállaljuk, ingyenes kiszállás, mindent megcsinálunk, és közben semmihez nem értenek. Én abban látom a problémát, hogy azért fordulhat ilyen elő, mert Magyarországon vegyük tudomásul, hogy az épületgépészeti használati kultúrának nincsenek hagyományai. Az emberek nincsenek fölvilágosítva arról kellőképpen, hogy ezeket a készülékeket egy szakemberrel, szakszervizekkel kell felülvizsgáltatni, netán javíttatni, mint ahogy az autókat is. Nagyon sok ember számára abszolút evidens, hogy viszi szervizbe az autóját. Az már nem evidens, hogy a kazánjához a megfelelő szervizt hívja ki. Sajnos az a probléma ezzel kapcsolatosan, hogy ezek a kontárok, akik ezeket a szórólapokat bedobálják, árban aláígérnek a tisztességes mesterembereknek. Az még hagyján, hogy árban olcsóbbak, de nem is végzik el a munkát. Csinálnak egy kis púderezést, lesöprik a port a kazánról, érdemi munkát nem végzik el, és elmennek. Sajnos, aki kihívja őket, ő nem tudja megítélni, hogy az illető most megfelelő munkát végzett, vagy nem csinált semmit, csak a pénzt vitte el.

H. E.: - Sokat árt önöknek ez a feketemunka? Lehet ezt valahogy számszerűsíteni?

H. E.: - Na most azért nem lehet, mert előbb-utóbb nálunk köt ki az ügyfél. Mert amikor rájött, hogy kifizetett egy csomó pénzt, nem hagyott semmiféle papírt az illető, akkor kénytelen minket kihívni, mert nem egy esetben megyünk mi ki úgy javítani, hogy kiment az illető, szétszedte a kazánt, de összerakni már nem tudta. Tehát akkor már rá van kényszerítve az ügyfél, hogy igencsak föl kellene szakszervizt keresni, majd azt mondja neki ez a kontár, hogy ó, hát én ezt nem tudom megcsinálni, mert ehhez nekem nincs anyagom. Mi a szerviztevékenységünk folytán azokkal a cégekkel, akikkel le vagyunk szerződve, csak mi szervizek kapunk anyagot. Tehát ezek a kontárok elméletileg nem tudnak anyaghoz jutni, és mégis minden további nélkül elvállalják, és megcsinálják, illetve nem csinálják meg.

Rip.: - Az utóbbi időben szinte mindenkit érintettek ezek a gazdasági intézkedéseket. Hogyan érinti mindez önöket? Tehát ezek a kvázi megszorítások azért az önök szakmájában is okoznak nehézségeket?

H. E.: - Feltétlenül. Én személy szerint is érintett vagyok. Mint említettem önnek, én nyugdíjba mentem tavaly, de úgy mentem nyugdíjba, hogy mellette én még kívántam dolgozni. Tavaly is kellett adót fizetni, tudomásul veszi az ember, de az idén nekem közel 40 ezer forintot húznak ki a zsebemből ezek a megszorító intézkedések ugyanannyi munkavégzés, és ugyanolyan bruttó kereset mellett. Ez nem a feketegazdaság kifehérítését szolgálja, mert a mi szakmánkban is nagyon sok velem korabeli ember azt mondta, hogy abbahagyja, és elmegy feketén dolgozni. Erre nem tudok jobbat mondani, sajnos ez tény.

Rip.: - Mik azok a problémák még, amik sújtják az önök iparágát? Hiszen minden szakmának vannak ilyen nehézségei.

H. E.: - Ezeken kívül azok a nehézségek, azok főleg szakmai nehézségek, azokat önmagunknak kell megoldani. Központilag talán a jogszabályok, ami egy kiemelt terület lehetne. Sajnos olyan jogszabályok készülnek, akár visszatérhetnék a hatályba lépett gáztörvényre, ami bizony szakmailag nem állja meg a helyét. Kicsit az angol vasutasok jutnak eszembe, akik ugye úgy sztrájkolnak, hogy betartják a vasúti szabályzatot. No hát ez a gáztörvény körülbelül olyanra sikeredett, hogyha azt akarjuk, hogy ne működjenek Magyarországon gázkészülékek, akkor betűről betűre betartjuk a gáztörvényt. Tehát itt komolyabb szakmai előkészítések kellenének, tehát a szakmát kellene jobban belevonni. Én nem vitatom el, hogy kellenek jogtudósok, kellenek közgazdászok, akik ezeket a rendeleteket hozzák, de valahogy úgy érzem, hogy a szakmának nem azt a részét kérdezik meg ilyen tekintetben, akik tényleg benne vannak a sűrűjében, és akik tudnák, hogy mit kellene csinálni. Erre lenne jó például ez az IPOSZ-nak a kht-ja, amely gyakorlatilag szakemberekből áll. Tehát alulról szerveződő valami, és szakmailag olyan emberek a tagjai, akik nap mint nap kint vannak az élet sűrűjében, végzik a munkájukat.

Rip.: - Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen túlbiztosítás jellemzi a szakmájukat? Túlzott ellenőrzés?

H. E.: - Tehát tulajdonképpen nem is az, hogy túlbiztosítás, hanem olyan gondok vannak, hogy gyakorlatilag azok a megfogalmazások, amiket a rendeletek, szabványok előírnak, szinte nem tarthatók be. Illetve olyan feladatokat adnak, amik egy kicsit végrehajthatatlannak tűnnek. És ebben nem biztos, hogy mindig előre kikérik a szakmának a véleményét, hanem hasonlóan, mint ahogy az egészségügyben is tapasztaltuk, hogy utólag próbáljuk magyarázni a bizonyítványt.

Rip.: - Ugye még a beszélgetésünk elején említette, hogy szerencsés helyzetben vannak, mert olyan munkaadókkal találkoztak eddig, akik korrektül számoltak el önökkel. Hogyan lehet rálelni az ilyen partnerekre?

H. E.: - Nem kis mértékben szerencsével, ez az egyik. A másik, ha az ember tisztességes munkát végez, akkor nem kell neki reklámra költeni, hanem egyik cég a másiknak tovább adja. Kétoldalúan korrekt kapcsolatot kell kiépíteni. Mi követségekkel, nagy intézményekkel is kapcsolatban vagyunk, és évek óta több cikluson keresztül több nagykövetet szolgáltunk ki, és minket tovább adtak. Ebben semmi titok nincs, az ember végezze el tisztességesen a munkáját.

Rip.: - A kollégáitól, a szakmabéli társaitól sem hallott rossz példákat?

H. E.: - Sajnos valakitől hallottam. Nehéz az összehasonlítás, mert mi mikrovállalkozás vagyunk. Tehát a mienk egy négyfős vállalkozás, és hát 1984 óta dolgozunk együtt. Tehát egy eléggé összeszokott csapatról van szó. Van, ahol vannak ilyen problémák, elsősorban azokon a helyeken, ahol nagy a fluktuáció, mert sajnos a mi szakmánkban is vannak olyanok, hogy valahol alkalmazott valaki, és akkor úgy gondolja, hogy egyedül megpróbálja, elviszi az ügyfélkört. Tehát ebből vannak konfliktushelyzetek. Nálunk hál' istennek ilyen nem volt.

Rip.: - Méretét tekintve tehát egy mikrovállalkozás az önöké.

H. E.: - Igen.

Rip.: - Azt hallani, hogy a kisvállalkozókat, a középvállalkozókat azért sok támogatás segíti a mindennapokban. Érzik mindezt?

H. E.: - Hadd kérdezzem meg, hogy hol támogatnak minket. Mert akkor én nagyon szívesen odamennék. Ez az első támogatási hely, az IPOSZ Kht, ahol először kapunk szakmai segítséget, és úgy látszik, hogy a szakma összefog, és segíts magadon, az isten is megsegít címmel valamit itt el fogunk tudni talán érni. Mert nem sikerült eddig éreznem, hogy különösebb támogatást kaptunk volna. Lehet, hogy rossz helyen álltam.

Rip.: - Pályázatokra nincsen mód, hogy támogatást nyerjenek?

H. E.: - Na most pályázatokra pontosan ez a fórum alkalmas. Ugyanis általában az ember, amikor egy szerviztevékenységet végez, este felé már nem nagyon van neki arra ideje, hogy nekiálljon pályázni. Itt az IPOSZ Kht. nagyon korrekt módon megcsinálta ezeket a pályázási lehetőségeket akár felnőttkérdés, szakképzés, tanulmányutak, egyéb tekintetében maximális segítséget adnak a tagoknak, és ez a pályázati lehetőség így biztosított. Egyénileg elég nyűgös, mert az embernek nagyon sokfelé kellene utánanézni, hogy lehet egy normális pályázatot elkészíteni, hogy azt el is fogadják fölsőbb fórumokon. Erre viszont ez az IPOSZ Kht. maximális szakmai segítséget ad.

Rip.: - Megmondom őszintén, ennek a műsornak a keretében már elég sok beszélgetés hangzott el, és sok szakma képviselője sokkal borúlátóbban látta a helyzetet.

H. E.: - Mi is sokkal borúlátóbbak voltunk, amíg nem volt az Ipartestületek Országos Szövetségének ez a segítő jobbja, hogy így mondjam. És azért is tetszik nekünk, mert minden ilyen közgyűlésen még az IPOSZ elnöke is eljön, és fölszólal, és érdembeni hozzászólásai vannak, nem frázispufogtatásokat hall az ember, hanem aktuális dolgokat. És én úgy érzem, hogy ez kicsit, hogy úgy mondjam, szárnyakat ad a vállalkozásoknak, hogy hát mégsem hagyják őket teljes mértékben elveszni.

Mv.: - Földvári Dániel interjúját hallották. Most közlekedési információk következnek itt a Klub Rádióban.

Mv.: - Folytatódik a Válságmenedzser itt a Klub Rádióban. Adásunk vendége Ézsiás Tünde, az OPTEN Kft. szakértője. Együtt hallgattuk végig az előző anyagot. Az úr úgy fejezte be az interjút, hogy az IPOSZ egy csodaszervezet, hiszen mindig mindenben segítettek neki. Ugye ön is volt már vendégünk, illetve hallgatóink, akik a műsort figyelemmel kísérik, azok tudhatják, hogy talán ez az eső sikersztori, hiszen az eddigi riportokból mindig az derült ki, hogy közel van a csőd, vagy esetleg éppen egy csőd után vagyunk. Lehet, hogy a többieknek is rá kellett volna lelni az IPOSZ-ra? Kell egy szakmai segítség, és akkor lehet, hogy könnyebben mennek a vállalkozások.

Ézsiás Tünde: - Hát igen, én is nagyon örülök, hogy végre hallhattunk egy pozitív történetet is. Bár azért meg kell mondani, hogy sok ilyen van. Nem csak az IPOSZ, hanem egyéb más szakmai szervezet, érdekképviseleti szerv, mondhatom, több ezer működik Magyarországon több-kevesebb sikerrel. Sajnos volt egy ilyen kényszerkamarai tagság történet Magyarországon, ami nem jó fényt vetett az ilyen érdekképviseleti társulásokra, azonban néhány éve rendkívül sok ambiciózus, kreatív szövetség, csoportosulás segíti a kis- és középvállalkozók munkáját.

Mv.: - Mik lehetnek azok a problémák? Ugye itt az úr mondjuk említette például a pályázatírásokat, de mi olyan probléma lehet még jogi, gazdasági, nem tudom, miben tudnak segíteni ezek a szervezetek?

É. T.: - Heltai úr is említette, hogy szakmai segítséget, szakmai tapasztalatokat szeretnének továbbítani a jogszabályalkotók felé. Ezek a szakmai szervezetek igenis nagyon fontos szerepet töltenek be a jogalkotásban, és én úgy tudom, hogy nagyon sok területen kérik ki az ő véleményüket.

Mv.: - És ha már kikérik a véleményüket, elmondható-e az, hogy azért ez nagyrészt bekerül a későbbi törvénybe, vagy ez inkább csak egy ilyen látszatdolog?

É. T.: - A politikai lobbizás több-kevesebb sikerrel attól függően, hogy melyik szektorról van szó, igen, azért mondható, hogy főleg az építőiparban, én úgy tudom, az Építőipari Vállalkozók Országos Szövetsége egy nagyon komoly munkát fektetett az ilyen jogalkotás, vagy a jogváltoztatás előkészítésében.

Mv.: - Akkor talán elkerülhetők lesznek a jövőben olyanok is, mint amit itt az úr is említ, és ez főleg talán az építőiparra igaz, hogy ő dolgozna szívesen nagyon-nagyon sok helyen elsőként, és nem másodikként, mint ahogy ő mondja, hiszen számtalan olyan helyre hívják őt ki, ahol már egy általa talán kóklernek nevezett illető kijött, szétszedte a kazánt, nem tudott vele mint kezdeni, és a tulajdonos mégis kihívott egy céget, aki megcsinálja. Gondolom, azért az építőiparból számtalan példa van arra, hogy egy hozzá nem értő cég elvállal egy munkát, és ezzel esetleg csődközeli helyzetbe sodorhat egy több éve a piacon lévő, persze minőségi munkáért több pénzt kérő vállalkozást is.

É. T.: - Igen, mindenre van példa. Én azt mondom, és az úr is elmondta, és ennek nagyon örülök, hogy még mindig hatalmas értéke van a jól elvégzett munkának. Tehát, ha valaki jól végzi a dolgát, kiváló minőségű munkát teljesít, akkor annak híre van, referenciaértéke van, és remélhetőleg könnyebben jut újabb megrendelésekhez. És viszont igaz ez a kontárkodókra is, aki bizony egyszer-kétszer pácban hagyja a megrendelőjét, az számíthat arra, hogy elterjed az ő rossz híre, és nem biztos, hogy kapkodni fognak utána a megrendelők.

Mv.: - Itt az úr is említette, hogy számtalan olyan kapcsolattal rendelkezik, ahol évek óta dolgozik, és ezek ilyen refernciamunkának is tekinthetők. Nyilván visszahívják, hiszen jó munkát csinált. Azok a vállalkozások lehetnek talpon talán most is, akik már évek óta ebben az iparágban dolgoztak ki-ki ugye a sajátjában. És nem biztos, hogy az újaknak mindig egy ilyen sikersztori a történetük.

É. T.: - Hát igen, alaposan körül kell nézni. Korábbi riportokból megtudhattuk, hogy piacot is kell kutatni egy új vállalkozás indítása előtt. Van-e arra szükség, túl sok-e a versenytárs stb.

Mv.: - Ha már a piackutatásnál tartunk, milyen ismérvek alapján lehet segíteni egy kezdő vállalkozót? Miket lehet neki mondani, milyen támpontok vannak, hogy ő elindítsa ezt a vállalkozást, vagy esetleg annyira telített ez a szektor, hogy inkább nem?

É. T.: - Forduljon például a különböző szakmai szövetségekhez, érdekképviseleti szervekhez. Mint ahogy már említettem, nagyon sok segítséget tudnak ezek nyújtani mind az induló, mind pedig a már működő vállalkozóknak. Azonkívül tudok arról is, számtalan példa van arra, hogy ezek a szakmai szövetségek együttműködési megállapodásokat kötnek különböző szolgáltatókkal. Legyen ez akár céginformációs szolgáltató, vagy mobiltelefon-szolgáltató, vagy üzemanyag-ellátó, teljesen mindegy. Ők, mint szakmai szervezet, melyek tömörítenek több tíz vagy több száz abban a szakmában tevékenykedő vállalkozót, jóval kedvezőbb feltételeket tudnak kiharcolni egy csoport számára, mintha egyesével próbálnának alkudozni, vagy jobb feltételeket elérni a vállalkozók. Ebben például rendkívül sok segítség és lehetőség rejlik.

Mv.: - Említette a céginformációs szolgáltatót, maradjunk most ennél. Egy céginformációs adatbázisban azt gondolom, hogy nyilván a lehető legtöbb céget gyűjti össze ugye az adott szolgáltató, és megpróbálja a legtöbb információt egy-egy cégről összegyűjteni. Milyen forrásokból jönnek össze ezek az információk?

É. T.: - Minden hivatalos forrásból, Igazságügyi Minisztérium adatbázisából, és a hetente megjelenő cégközlönyökből. Az általam ismert céginformációs szolgáltatók többsége csak hivatalos forrásanyagból dolgozik, és szolgáltat.

Mv.: - Tehát akkor mondhatjuk azt, hogy szinte napi frissességű ez a dolog?

É. T.: - Így van, hetente, naponta frissülnek ezek az adatok.

Mv.: - Ha esetleg csőd van, vagy a csődértesítőben van valamelyik cég feltüntetve, nyilván akkor ez is felvezetésre kerül.

É. T.: - Igen, ez minden csütörtökön jelenik meg.

Mv.: - Tehát, hogyha kezdő vállalkozóval állunk szemben, akkor mindenképpen tudjuk neki tanácsolni, hogy keressen meg egy céginformációs szolgáltatót.

É. T.: - Illetve forduljon az érdekképviseleti szervhez, szakmai szövetséghez. Ott is rendkívül sok információt kaphat, amely segíti az ő munkáját.

Mv.: - És akkor is érdemes felkeresni egy ilyen szolgáltatót, hogyha mondjuk az építőiparban dolgozunk, alvállalkozók vagyunk, és meg szeretnénk tudni, hogy az a cég, aki nekünk munkát ad, az mondjuk milyen múlttal rendelkezik. Azt gondolom, hogy ez is kideríthető.

É. T.: - Hogyne, sőt erre van egy remek példa. Működik egy online követelés-nyilvántartó rendszer, és főleg az építőipari vállalkozások használják. Jelenleg körülbelül kétezer építőipari vállalkozás tagja ennek a szolgáltatásnak, egy rendszerhez csatlakozott, és ők mint szakmai szövetség tagjai, ingyenesen vehetik igénybe ezt a szolgáltatást.

Mv.: - Megnehezíti-e az adatbázis-kezelést az, hogy mondjuk egy-egy generálkivitelező arra az egy projektre létrehoz egy céget, amiben éppen most ő benne van, mondjuk egy házépítésben, hogyha esetleg az alvállalkozók nem kapják meg a pénzt, mert ő nem utalja el, akkor a projektcég csődbe megy, de az ő neve, az anyacég neve az sértetlen marad. Ez mennyire követhető egy adatbázisban? Vagy sajnos ez még mindig egy törvényi kiskapu, amit majd a jogászoknak be kellene tömniük?

É. T.: - Egyre több ennek az esetnek a kiküszöbölésére irányuló intézkedés történik. Lásd az új csődtörvényt is, úgy tudom, hogy a nyáron is lép életbe egy csomó olyan jogszabály, ami esetleg ritkábbá teszi ezeket az eseteket.

Mv.: - És jellemző-e az, hogy egy csődbe ment társaság nyilván nevet változtatva ugyanazzal a tulajdonossal új székhelyen, vagy talán még ugyanazon a székhelyen - nem tudom - új irodát nyit, és újra kezdi azt a vállalkozást?

É. T.: - Természetesen én nemrég voltam egy ilyen szakmai konferencián, ahol elég nyíltan azt mondták, hogy ma egy valamirevaló vállalkozónak van egy csődbe ment vállalkozása, egy jelenleg futó, de már éppen a harmadikat alapító, úgyhogy igen, jellemző. De ezeket ma már nagyon korszerű online céginformációs eszközökkel ki lehet küszöbölni.

Mv.: - Említette ön is, hogy majd itt talán a közeljövőben elfogadnak egy szigorítottabb jogszabályt. A tapasztalatok akkor valószínű azt mutatják, hogy a mostani jogi határok azok túl lazák lehetnek, hiszen megtörténhet ilyen, hogy valaki csődbe visz egy vállalkozást, és egy új telephelyen újra indítja.

É. T.: - És hát az új cégtörvény alapján ma nagyon könnyű már egy új vállalkozást alapítani. Tehát jóval kevesebb az alaptőke, és gyakorlatilag néhány napon belül már egy új cégben dolgozhat egy tönkrement vállalkozó.

Mv.: - Az úr említette az ő szakmáját tekintve, hogy szerinte fontos lenne az, hogy megkérdezzék a kétkezi iparosokat is, ő a gáztörvényt említette, amikor megalkotnak egy ilyen törvényt, de van-e, és akkor itt most a céginformációs adatbázis-kezelő szolgáltatókra gondolok, van-e lehetőségük valamilyen lobbiszervezeten keresztül beleszólni mondjuk egy csődtörvénybe? Hiszen ők látják a végeredményt, ők látják a számokat, és ők beszélnek nap mint nap azokkal az ügyfelekkel, akik lehet, hogy épp a törvényi hiányosságok miatt mentek csődbe.

É. T.: - Erre nagyon nehéz válaszolni. Ma Magyarországon 720 ezer bejegyzett vállalkozás működik. Ennek nagy része kisvállalkozás. Én azt gondolom, hogy igen nehézkes lenne mindenki véleményét meghallgatni.

Mv.: - És magának a szolgáltatónak, aki összefogja, ha nem is mint érdekképviselet, de azt gondolom, hogy egy ilyen céginformációs szolgáltató számtalan példát tudna fölhozni egy törvényalkotó előtt, nyilván persze a megfelelő bizottságban arra, hogy mik azok a kiskapuk, amik most nyitva vannak, és be lehetne zárni. Vannak-e ilyen megkeresések?

É. T.: - Mivel rendelkezünk mind a 720 ezer említett magyar társasvállalkozás hivatalos adatával, pénzügyi adatával, cég adatával, ezért rendkívül sokszor, gyakran kapunk felkérést szakmai szervezetektől, érdekképviseleti szervektől, hogy segítsük az ő munkájukat. Leválogatásokat, szűréseket végzünk, statisztikát, kimutatást készítünk, és bizony fehéren-feketén a számok beszélnek arról, hogy míg Magyarországon körülbelül 90 ezer építőipari vállalkozás működik, egy hasonló méretű országban, Ausztriában csak 8 ezer.

Mv.: - Bízzunk abban, hogy a törvényi szabályozás szigorúbb lesz, és talán megszűnnek ezek a kontárcégek, kontárvállalkozók is, amit az úr említett adásunk elején a riportban. Ézsiás Tünde, az OPTEN Kft. munkatársa köszönöm szépen. Önöktől pedig azt kérem, hogyha van valamilyen történetük csődközeli vállalkozásról, vagy már csődbe jutott vállalkozásról, és azt megosztanák velünk, akkor kérem, írják meg a valsagmenedzser@klubradio953.hu e-mailcímre, és megpróbálunk a következő adás valamelyikében foglalkozni vele. Megköszönöm mai napi figyelmüket. Szerkesztőtársam Földvári Dániel nevében is búcsúzom, Németh Tamást hallották.

12:58



----- * * * * * -----