Köszönőlevél kollégának

Dunaújváros (pj) - Az Ipartestületek Országos Szövetsége nívó díjjal köszönte meg Tihanyi Szilvia kolléganőnknek a mikro- és kisvállalkozásokról szóló szakszerű és lelkiismeretes cikkeit.

„A testület azt tapasztalta, hogy az Ön szakszen1lelkiismeretes munkájának hatására a közvélemény reálisabban ítélte meg a mikro- és a kisvállalkozások helyzetét, segítette az ipartestületek és az IPOSZ nyilvánosságát! A Sajtószolgálat nevében is megköszönöm a segítőkész munkáját, bízom a további eredményes együttműködésben.”

Ezt a köszönőlevelet (és a vele járó nívódíjat) az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöksége küldte lapunk gazdasági rovatvezetőjének, Tihanyi Szilviának a Magyar Sajtó Napja (március l5-e) alkalmából.

Ebben a levélben minden benne van - és semmi sincsen benne.
Benne van az, hogy valahol még akkurátusan olvassák is az újságot, nemcsak a tájékoztatásról gondoskodnak - ami alatt egyébként nem azt értik, hogy reklámanyagokat próbálnak elsütni a lapokban, hanem kérdésekre is azonnal és pontosan válaszolnak.
Benne van az is, hogy létezik még a régi iskola szerinti kapcsolattartás újságíró és hírforrása között: a szakterület hosszú távú folyamatait kísérik figyelemmel, közösen, éveken át.
Az is benne van, hogy létezik olyan közös érdek, amelyhez egyik félnek sem fűződik anyagi előnye - mégis lehetséges e viszonyban kölcsönös megbecsülés.

Viszont nincs benne semmi olyan fogalom, ami ma megszokott és gyakori - s ami megkeseríti az életünket, olvasóét és szerzőét egyaránt.

Valamint nincs benne e köszönőlevélben az a harminc év, amelyet a levél címzettje eltöltött ezen az átkozott, gyönyörű, átkozottul gyönyörű pályán, amit röviden csak újságírásnak neveznek. Úgy, hogy régi dunaújvárosiként néhány hónap híján mindvégig itt, a vasmű üzemi lapjánál, illetve a városi lapnál írt, az idő elsöprően nagy részében a gazdaságról. Még mondják, hogy egy ilyen kevéssé látványos szakterületen nincs elég téma...
Úgy írt majd harminc évig (hathónapos kényszerű paksi kitérőt leszámítva) a helyi gazdaságról, benne az IPOSZ-ban tömörült szolgáltató kisvállalkozásokról is, hogy a három évtized alatt talán ha két panaszos levél érkezett miatta a szerkesztőségbe - s ezek közül legalább az egyik szerzőjének nem volt igaza, Nem is rossz teljesítmény egy végzettsége szerint acélszerkezetgyártó üzemmérnöktől és környezetvédelmi szakmérnöktől. Kifejezetten elismerésre méltó teljesítmény a mai gazdasági viszonyok között, egy „üzleti titkoktól” terhelt országban.

El ne felejtsem: e harminc év alatt, amelynek jelentős részét ugyanazon a munkahelyen töltöttük, a szerkesztőség(ek) folyosóin soha nem volt beszédtéma a gazdasági rovat. Egyrészt azért, mert a kollégák rendszerint csak arról beszélnek, ahol botrány van - másrészt azért, mert ő makacsul kerüli a feltűnést. Ezért kacagta ki mindazokat, akik az utolsó pillanatokban vettek el tőle kitüntetéseket.

Tán most is kacag - de másért...

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap és Fejér Megyei Hírlap