Lánchíd - riport

Mv.: - Kovács Anita

Mv.: - Telefonon velünk van Géresi József úr, aki az IPOSZ alelnöke, Nyíregyházáról jelentkezik. Jó napot kívánok.

Géresi József, az IPOSZ alelnöke: - Jó napot kívánok.

Mv.: - Mielőtt az idei évnek az új konstrukcióiról beszélnénk, megszólítom Géresi József urat, az IPOSZ alelnökét, aki Nyíregyházáról kapcsolódik az adásunkba, hogy ön is így érzékeli, vagy önök is így érzékelik, ahogy az elnökhelyettes asszony elmondta a hitelezési viszonyokat? Legyen kedves, tegye föl, igen.

G. J.: - Halló.

Mv.: - Hallgatjuk Géresi úr.

G. J.: - Kezét csókolom, jó napot kívánok mindenkinek. Én örülök ennek az információnak, amit hallottam az elnök asszonytól, mert ez való igaz, hogy így van, hogy a magyar kisvállalkozók milyen szerepet töltenek be a gazdaságban. De a hitel, meg a pénzügyi lehetőség azért az teljes mértékben mi nem tudjuk osztani ezt a véleményt. Ismerjük a Volksbankot is hál' istennek, kapcsolat is volt korábban, akár lízingekben, akár más területen is. De én azt hiszem, hogy a magyar kisvállalkozói réteg és a kisiparos réteg nagyon-nagyon tőkeszegény. Tehát olyan helyzetben vagyunk, amit mi nem tudtunk felépíteni évszázadok alatt, mint a nyugatiak, hogy kialakult egy tőkeerős, de hitelre igényt tartó kisvállalkozói kör. Ehhez kellenének olyan bankok, akik tényleg komolyan veszik a kisvállalkozásokat, és én azt hiszem, van valami igazság abban, hogy általában nagyobb hitelösszegeket a bankok is szívesebben fogadnak. Tehát ezen vitatkozni lehet, de szerintem nem érdemes, mert egy kisebb üzlettel is ugyanannyi gondjuk van a bankoknak adminisztrációsan, adminisztrációs területen. Valahol tényleg az lenne jó, ha a kicsiket is úgy kezelnék, hogy ennek a társadalomnak egy komoly gazdasági gerince a kisvállalkozói réteg.

Mv.: - Géresi úr! Itt a műsor elején fölsoroltam mikrohitelprogramokat. Nekem egy kicsit kaotikus ez a rengeteg programnév, meg minden hónapban bejelentették, hogy most 250 milliárd, most 288 milliárd, de 800 milliárd forintos lesz majd a haszna. Aztán 811 milliárd lesz a hasznuk. Tehát nem tudtam áttekinteni, de lehet, hogy ez egy felületes szemlélete volt a dolognak. Önök, akikre vonatkoznak ezek a mikrohitelprogramok, tisztában vannak vele, hogy milyen lehetőségeik vannak?

G. J.: - Örülök a véleményének, amit a szerkesztő asszony itt elmond. Az az igazság, hogy tényleg kaotikus. Tehát egyszer szeretnénk már tisztán látni, tiszta programokat hallani, megvalósítható programokat nyújtani a kis- és középvállalkozásoknak. Mivel én ezt a területet azért ismerem, és sokat foglalkozok vele, meg hát én is érzem a bőrömön, mert én is ugyanúgy kisvállalkozó vagyok. Tehát vannak társadalmi tisztségeink, és megpróbálunk sok mindent tenni ezért. És amit ön felsorolt, abból, ha egy bizonyos része, vagy százalékos arányban, ha csak egy 20-30 százaléka megvalósulna számunkra, az nagyon jó lenne. Tehát valahol a mikrohitel az a világban is egy ismert fogalom, tehát egy hitelezési lehetőség, Európában is ismert. Nálunk is már régen ismert, tehát mindenki tudja azt, hogy a Magyar Vállalkozási Fejlesztési Alapítvány is foglalkozott a mikrohitelezéssel. Élnek is vele a kisvállalkozóink, csak hát ez a gazdasághoz képest egy elenyésző összeg. Mi bízunk benne, hogy ez az összeg a közeljövőben könnyen lehívható lesz, és könnyen lehet majd ehhez a hitelhez jutni. De mi azt mindenkinek a figyelmébe ajánljuk, tán a gazdasági kormányzatnak, vagy a kormánynak is, hogy azok a mikrohitelek, ami Nyugaton működik, tehát Európában, ahol mi is tagállamok vagyunk ma már, sokkal könnyebb feltételekkel, állami garanciákkal hitelgaranciával lehet felvenni, és hát ne adj' isten, ha nálunk is úgy lenne, jelképes kamatokért.

Mv.: - Géresi úr, megszólítom önt, hogy ilyen kedvezőnek tűnik ez a 10,5, 9,5 és 10,5 közötti?

G. J.: - Én szívesen hallgattam ezt a beszélgetést, és én azt hiszem, hogy sok igazság van ebben a beszélgetésben. Amit én említettem, és itt a kamara részéről is megemlítették, hogy a vállalkozók nehezen jutnak a hitelhez, nehezen veszik fel. Én azt mondom, hogy mi szívesen felvennénk, tehát mindig úgy fogalmazom, hogy a kis- és középvállalkozások is élnének azzal a lehetőséggel, amivel lényegében Nyugat-Európában. Tehát, hogy hitelt vesznek fel, nem a saját pénzüket pakolják vissza a vállalkozásba.

Mv.: - Miért nem teszik ezt?

G. J.: - Azért nem teszik, mert nagyon körülményes. Tehát amit ott említettek, beszéltek a bank területéről, a kamara területéről, nagyon körülményes. Tehát nagyon nagy feltételeket kérnek, diktálnak. Egyértelműnek tartom, mert hát mindenki szeretné a kihelyezett pénzét visszakapni.

Mv.: - Az adminisztrációsok, vagy pedig például a nyereségre vonatkozó elvárások?

G. J.: - Én azt hiszem, hogy az adminisztráció az csökken. Tehát nem egy bürokratikus ejárás van, de viszont a feltételrendszerek, tehát azok a garanciák...

Mv.: - Mondjuk például az, hogy a vállalkozásra még felveszi a hitelt, az előző két évben legyen nyereséges, vagy három évben.

G. J.: - Persze, persze. Meg hát azok a feltételek, amiről beszélgettünk, tehát, hogy legyen biztos piaca, természetes, hogy így lenne jó, de hát ezt ma egyelőre a világ nem tudja, nemhogy egy kisvállalkozó. Legyen adott esetben, hogy tudjon garanciát vállalni, ingatlanfedezet, állami kötvények, bankbetét. Hát akinek ilyesmi van, az biztos hogy nem fog hitelt kérni. És a másik, amire szívesen kitérnék, és amit ön is említett. El kell gondolkozni azon a kereskedelmi bankokat, el kell gondolkozni a gazdasági kormányzatnak, hogy gazdasági fellendülés hogy lehet, amikor tényleg egy nevetséges pénzen, tehát körülbelül 0,5 vagy 1 százalék körül kapunk pénzt mikrohitelre, és nálunk ez 10-10,5 százalék, vagy ennél magasabban jelenik meg. Hál' istennek vannak azért olyan...

Mv.: - Tehát ön azt mondja, bocsánat, ön azt mondja, hogy lefordítsam a hallgatóknak, hogy ön úgy gondolja, hogy a kereskedelmi bankokon keresztül menő pénzre túl sok kamat rakódik, és mire oda kerül a kisvállalkozóhoz, neki már túl drága lesz.

G. J.: - Pontosan. Tehát a kisvállalkozói háttéripar nem tudja megtermelni azt, hogy ilyen hitel, tehát, ha  hitelt vesz fel, hogy 10-11 százalékos kamatot fizessen, mert a nyeresége is minimális. Én azt hiszem, hogy azon kellene elgondolkozni, ahogy a németek, vagy épp a franciák meg tudják lépni, hogy a bankokon keresztül úgy alakították ki ezt a rendszert, hogy egy jelképes, 2-3-4 százalékos kamatról nem is nagyon hallottam az utóbbi időben, tehát valahol, ha egy ilyen rendszer elindulna, tehát magyarul, ahogy megkapja a magyar kormány, a gazdasági kormányzat ezt a pénzt, az európai uniós pénzt, hogy erre ekkora kamatterheket kiadni, mert akkor nem fog működni ez a rendszer.

Mv.: - Géresi úr, két perc múlva vége van az adásnak, csak egyetlenegy kérdést. Ahogy ön hallotta itt a feltételeket, egy kicsit jobban fogják igénybe venni ugyanúgy, mint tavaly, vagy pedig ön nem számít átütő erőre? Csak nagyon röviden.

G. J.: - Adná az Isten, hogy legyen egy átütő erő, de ma, még egyet hadd mondjak, hogy a Magyar Vállalkozási Fejlesztési Alapítványnál mindenki tudja hál' istennek országos szinten, van egy 6,5 százalékos kamatú mikrohitel-lehetőség. Tehát akkor ezek szerintem nem piacképesek, az ilyen összegű, ilyen kamattal.