Levegőhöz akarnak jutni a hazai kicsik

Az Ipartestületek Országos Szövetségének alelnöke úgy látja, a vállalkozások rendet szeretnének, s azt, hogy a hatóságok hagyják őket dolgozni. Az alelnök a feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépést sürgeti. Az így beszedett pénzből jelentős adócsökkentést lehetne végrehajtani.

– Ön szerint a családi kis– középvállalkozók tudják, hogy ki ma a gazdasági miniszter? Főként ha arra gondolunk, hogy milyen kapcsolatokat ápolt a kormány a vállalkozásokkal, s mennyire hiányoznak a nekik szóló programok.

– Nem. Sok mindenről beszél a kormány, aztán az ellenkezője történik. Az esetek nagy részében a kormányzati döntések, már ha voltak ilyenek, nem hoztak előrelépést, nyolc éve tart a vesszőfutás. A gazdasági környezet bizonytalan, a vállalkozók már nem hisznek. Itt nem a gazdaság dübörög, hanem a bürokrácia.

– Mire gondol?

– Például az építőipari regisztrá­cióra. Hoztak egy szabályt, hogy a vállalkozásoknak regisztráltatniuk kell magukat. De miért? A tevékenységüket ismeri a többi között az ipartestület, a kereskedelmi kamarák, az önkormányzat, az ÁNTSZ, az adóhatóság. Az indoklás szerint ezzel akarják felszámolni a körbetartozásokat, lánctartozásokat, de ez nevetséges. Az igazi szélhámosok ugyanis nem fognak bejelentkezni. Ráadásul sok esetben az állam generálja a lánctartozást azzal, hogy késve fizet. Mondok egy másik példát: a TEÁOR (gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere) alatt külön soroltak tevékenységeket. Például más a festés és más a gipszkartonszerelés azonosítója. Most tanfolyamra mehet az a mester is, aki tíz-húsz éve szerel gipszkartont. Már meg is kapták a levelet, hogy negyvenezer forint a képzés díja.

– Ez nem valakiknek a biznisze?

– De az, és ezt nemcsak én gondolom így, hanem a szakmában sokan.

– A feketegazdaságot mindez nem erősíti? Nem mondják azt a vállalkozók, hogy nem megyek semmilyen tanfolyamra, majd megcsinálom számla nélkül?

– Lehet, ráadásul a tisztességes vállalkozók belebetegednek ebbe.

– Mi az, ami csípi még a vállalkozók szemét?

– A szabályozás számtalan területen megfojtja a vállalkozókat, sokszor kétértelmű, gyakran még a jogászok is eltévednek a paragrafusok, rendeletek között, nemhogy egy kisiparos. A másik, hogy a vállalkozások folyton attól félnek, lecsap rájuk és jól megbünteti őket valamelyik hatóság. Hallani olyan véleményt is, hogy alkalmazzanak munkaügyi és jogi szakértőket. De egy kisvállalkozás ezt nem tudja megfizetni, s még így sem lenne biztos, hogy nem csúszik be egy büntetés.

– Milyen összegekről van szó?

– A minimális bírság egy sima ügyben is akár több százezer forint lehet, ami egy kisvállalkozást végleg padlóra küldhet. Ismerek olyan iparost, aki azért vett fel banki hitelt, hogy a büntetést ki tudja fizetni. Ráadásul nem azt a kört büntetik meg, amelyik a feketegazdaságban nyomul, hanem azt, amelyik termel, adót fizet, s akaratán kívül vét esetleg a szabályok ellen.

– Rendnek kell lennie.

– De nincs! Mit gondol, mit érez az a vállalkozó, akit megbüntet az ellenőr, miközben egy másik üzletben számla nélkül árusítanak, ám azzal nem foglalkoznak?

– Akkor ez pénzbehajtás?

– A felügyelők ma már nem mérlegelhetnek, hogy milyen súlyú a szabálysértés. Milyen világ az, ahol a hatóságok saját működési költségük egy részét, tájékoztató füzetek kiadását – amit gyakran az intézetek szakértői írnak, szép pénzért –, a büntetésekből fedezik? Döntse el, hogy ez pénzbehajtás-e!

– Szinte már unalmas, hogy a szak­képzés nem tart lépést a piaci igényekkel. Mikor lesz változás?

– Tibet vagy lobbista szakon végző egyetemistákra kevésbé van szüksége a gazdaságnak, mint jó szakmunká­sokra. Kevés fiatal megy szakmunkásnak, pedig rájuk nagy szükség lenne, ezért több gyermeket kellene ezen intézmények felé irányítani.

– Múltkor hallottam, azt hittem vicc, de nem az volt, hogy az egyik szakiskolában a tanulók elméletben tanulják a csavarozást. Nem szeretném, ha később az itt végzett „szakember” javítaná meg a vízcsapomat, az autómat vagy az órámat.

– Az oktatás elrugaszkodik a gyakorlattól, ezen sürgősen változtatni kell. A jelenlegi rendszer további hatalmas hibája, hogy a 15-16 éves gyermekeket nem szoktatják munkára, nem szerettetik meg velük az alkotás örömét, így ők később sem fogják megszeretni, inkább nagy ívben elkerülik a lapátot, a kalapácsot vagy a gyalut.

– Ön vállalkozó is. Mi kell a si­kerhez?

– Élhető gazdasági környezet, az adott munka szeretete, szorgalom, a határidők betartása és becsületes árképzés. A megrendelőt nem fejőstehénnek, partnernek kell tekinteni.

– Mit gondol a multikról?

– Nem szabad hagyni, hogy rabszolgaként zsigereljék ki a magyart, miközben tevékenységük miatt kisvállalkozások ezrei mennek tönkre. Az adott kormányok hozzák nyilvánosságra milyen kondíciókkal csábították az országba őket. Azonos feltételeket akarunk, s azt, hogy a globális cégeket is ellenőrizzék.

– Azokat is górcső alá veszik.

– Csak ellenőrizgetik. Milyen revízió az, ahol előtte engedélyt kell kérni a száz, kétszáz kilométerre lévő központból. El lehet képzelni, hogy ez esetben a vezetés mit tesz: azonnal telefonkagylót ragad, és értesíti az áruházat, hogy ellenőrzés lesz. Addig meg rendet lehet rakni.

– A kisvállalkozások mennyire könnyen jutnak hitelhez?

– Nem igazán. A Széchenyi kártyán kívül, amely rendkívül jó konstrukció, nem sok kedvező lehetőség van. A bankok nem partnerek a hitelezésben. Nyugaton a kis, helyi bankoknak hatalmas szerepük van a vállalkozói hitelkihelyezésben, ez kellene hazánkban is.

– Pályázati vagy uniós pénzeket menyire tudnak felszívni a kicsik?

– Kis összeggel nem foglalkoznak a pályázatíró irodák. A kicsiknek nincs meg az önerejük sem a fejlesztéshez.

– Mit szeretnének a kisvállal­kozások?

– Rendet és betartható szabályokat, hogy a hatóságok hagyják dolgozni a tisztességes vállalkozókat. A feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépést, hogy aztán az így beszedett pénzből jelentős adócsökkentésre kerülhessen sor. Ha ezt a következő kormány megteremti, nagy lendületet ad a gazdaságnak.

Forrás: magyarhirlap.hu