Mi a baj a magyar iparral? Iposz beszámoló

Az IPOSZ az elmúlt 20 évben következetesen az ipartestületek és a tagság vállalkozói gyakorlataira, tapasztalataira építette gazdaságpolitikáját. Öt középtávú gazdasági programot, számos törvény- és jogszabálytervezetet és felmérést készített, véleményezett, érvek, tények, adatok sokaságát juttatta el az országgyűlési képviselőkhöz, kormányzathoz, hatóságokhoz, jogalkotókhoz. Az IPOSZ a helyzetértékelésében, a kidolgozásában és végrehajtásában a hazai és nemzetközi kapcsolatait mikro- és kisvállalkozások helyzetének javítása szolgálatába állította.

Az IPOSZ XXIV. Programalkotó és Tisztújító Közgyűlésére kerülő, az Országos Elnökség által jóváhagyott dokumentum-tervezeteket az ipartestületek regionális fórumokon vitatják meg.

A négy év munkáját minősítő beszámoló-tervezetből és a „Szolgáltató ipartestületekkel a régiók gazdasági fejlesztéséért 2007-2011” gazdasági program végrehajtásának értékeléséből is egyértelműen következtetni lehet az ipartestületek és a tagság nehéz helyzetére.
Vagyis az elmúlt négy évben összességében a globalizálódó gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság a mikro-, kis- és középvállalkozások számára szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a gazdálkodásban. A kicsik sokasága került „padló közeli” helyzetbe, kényszerült műhelyeik bezárására. Okozója a lakossági és állami megrendelések folyamatos csökkenése, a szinte már kigazdálkodhatatlan járulék és adóterhek mértéke, a beruházásokra, karbantartásra, telephelyfejlesztésre szánt költségek drasztikus visszaesése.

A dokumentum-tervezetek alapján a családi- és mikrovállalkozások versenyképességét leginkább gátló tényezők:

Az ország kormányzati legfelsőbb vezetéséből hiányzik a családi- és mikrovállalkozások felelőse, államtitkári szinten. A legkisebbek pozitív diszkriminációja szükséges és ennek megértetéséhez, bevezetéséhez a kormányban magas szinten felelős kell, hogy legyen.

Törvényalkotásnál a hatáselemzés hiányzik  

Elmarad a „Gondolkozz először kicsiben” elv széles körű alkalmazása. Fontos, hogy a teljes kkv vállalkozói kör nem csak kicsikből áll. A „kicsi” a családi- és mikrovállalkozás, 10 fő alatti alkalmazottal és 2 millió euró éves árbevételig.  A nagyobb vállalatok hiába az EU meghatározás szerint kkv-nak számítanak, erőfölényükkel visszaélő nagyobb  cégek.

Az EU ajánlására átvettük a kkv fogalmának meghatározását, mely éves  50  millió euró árbevételig terjed
Ezen belül a családi- és mikrovállalkozások kicsinységükből adódó versenyhátrányuk kiegyenlítésére hiányzik az átfogó intézkedési rendszer.

Forrásokhoz való hozzájutás nehézsége a hiteleknél tapasztalható a banki magatartás. EU támogatáshoz és egyéb pályázatokhoz való hozzáférés nehéz, ezeket a nagyobb kkv-k viszik el.

Körbetartozás

Európa szerte és Magyarországon is több intézkedés született, mindkét helyen teljesen hatástalanul. Ennek következménye hazánkban is az egyre növekvő csődeljárás és felszámolás, mely legerősebben a mikro- és kisvállalkozásokat sújtja.

Túlzott adminisztráció

Nem csak a kért információ sok és felesleges, hanem ugyanazt az információt a hivatalok külön-külön is kérik.

Élőmunkára rakódó elvonás

A „kicsik” termelésének hozzáadott értéke főleg az élő munkából adódik, ezért ez számukra különös terhet és   versenyhátrányt jelent, főleg az alkalmazottaknál és kisvállalkozásoknál, őket sújtja leginkább a magas társadalombiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulék mértéke.

A magyar és a nemzetközi kutatás-fejlesztésre fordítható támogatás, csak a magas szintű technikai fejlesztést ismeri el.

A „kicsiknél” az innováció mást is kell, hogy jelentsen. Például újítás, új termék bevezetése, vagy nemzetközi szinten nem újszerű, de számára eddig még nem használt technológia átvétele.

A hazai kisvállalkozások alacsony menedzsment képessége

Nem a szakmai felkészültség, hanem az új kihívásokra adott megfelelő vállalatvezetési  válasz hiánya, versenyhátrányuk, felzárkózásuk egyik akadálya.

A szövetség május 24-ei közgyűlése fogadja el a „Szolgáltató IPOSZ és ipartestületek a megyék gazdasági erejének erősítéséért, a gazdasági térségek és helyi piacok fejlesztéséért” programját. Az IPOSZ megalakulása óta, ez a középtávú program sorrendben a hatodik. Egyik célja elősegíteni a hazai kisipar fejlődését. Az IPOSZ 2011 -2015 közötti időszakra szóló program-tervezetében foglaltak nagymértékben egybe esnek a Kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseivel.

Az IPOSZ a szolgáltató rendszerének működtetésével, fejlesztésével is az „Új Széchenyi Terv” és a „Széll Kálmán Program” kereteiből a lehető legtöbb forrást szeretné közvetíteni a tagszervezetei felé, a családi vállalkozások megerősítése céljából. A magyar iparosság érzi a gazdasági és társadalmi felelősségét, támogatást,  életteret, bizonyítási lehetőséget igényel.

Forrás: bautrend.hu