Napközben

2007-10-08 09:07 Kossuth

Napközben


Mv.: - Itt a Napközben. SMS-szám 06-30-9666. Hát ha röviden tenném fel a kérdést Szűcs Györgynek, az IPOSZ elnökének és Vadász Györgynek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnökének, akkor az úgy szólna, hogy van-e jövője az iparosságnak? Hát nyilván van, mert önök tisztségben vannak és funkciót vállalnak, tehát azt gondolják, hogy igen, de milyen a helyzetük? A hétvégén egy komoly tárgyaláson vannak túl, ugye?

Szűcs György: - Igen. Körülbelül egy 2 éves tanácskozássorozat után, készülve erre az Új Magyarország Fejlesztési Tervre, különböző szektoroknak is elkészültek a stratégiái, és pénteken az Országos Érdekegyeztető Tanács elfogadta a Kis- és középvállalkozások 2007-2013 közötti fejlesztési stratégiáját, és mivel ez 2 éves időtartamú tárgyalásról volt szó, azt kell mondani, hogy jó messziről indultunk, mire ma a KKV-k és azok érdekképviseletei számára egy elfogadható stratégia jön, ezért azt kell mondanom, hogy múltjuk van a kisiparosoknak, jelenük, és ezzel a stratégiával megalapozódott egy jövőbeni fejlesztési lehetőségeik is.

R.: - Azt hogyan érti, hogy jövőjük van? És mi a legnagyobb gátja ennek a fényes jövőnek? És egy picit arra is gondolok, hogy talán, ha a környező középkelet-európai országokat nézzük, és a vállalkozásbarátságot, fejlesztést nézzük, mindjárt lesznek majd példáink, és előre mondom, hogy most nem Nyugat-Európából jönnek a példák, hanem Szlovákiából és Romániából, tehát abból a régióból, ahol mi is tevékenykedünk vagy tevékenykednénk. Szóval ott egy picit nekem a riportok kapcsán, mert hogy nincs ott élő tapasztalatom, mintha előbbre járnának. Már nem a tervezésnél tartanak, már felállt a rendszer, a segítő rendszer. Már gyakorolják, már igénybe veszik a kereskedők, a szolgáltatók, a kis- és középvállalkozók ennek áldásos hatásait.

Sz. Gy.: - Mielőtt Vadász György úr is hozzászól, azért két mondatot had mondjak! 3-4 évvel ezelőtt Magyarország ezeknek az országoknak az éllovasaként vezette a 17 éve tartó gazdasági és társadalmi átalakulást és valamikor 4 évvel ezelőtt történt valami, aminek következtében majd valószínű a riportok is, hisz én most épp vasárnap Szlovákiában voltam, szombaton pedig Romániában. Egész közelről ismerem az ottani helyzeteket. A programjaik, mindazokat beépítették a vállalkozások működése oldaláról, amit az IPOSZ majd ennek a programja alapján akar Magyarországon elérni, de Magyarországon soha meg nem szűnő kis- középvállalkozói struktúra volt még a szocialista rendszerben is, ezért a hagyományaink, vagy a működési tapasztalataink úgy tűnik, hogy ebben az esetben negatívan hatottak arra, hogy a fejlődés hogy tud továbbmenni, a magyar emberek magántőkéje által fenntartott kisipari réteg azt az érzetet keltette a kormányzatban, hogy ide támogató, felzárkóztató programok nem kellenek. Ez volt a nagy hiba. Reméljük, ezt hamarosan pótoljuk.

R.: - Vadász György.

V. Gy.: - Egyetértek az eddig elhangzottakkal, hogy saját önmagukhoz képest a hazai kis- és középvállalkozások igyekeztek tisztességesen helytállni. Ha azonban azt nézzük, hogy ma az Európai Unióban ez a helytállás, ez a szerepvállalás, ez a versenyképesség hogy helyezkedik el, akkor azt kell mondanunk, hogy sajnos rengeteg a tennivaló. És ennek a stratégiai ..., ez az értéke, hogy egy jó helyzetértékelés alapján határozottan rögzíti, hogy igen, itt amennyiben nem változtatunk, nagyon komoly gondok lesznek. Komoly gondok vannak.

R.: - Valahol ön azt nyilatkozta nemrégen, hogy 460 ezer egyéni vállalkozás többsége veszteséges. Felélik a vagyonukat. Nekem mindig az jut eszembe, hogyha valami veszteséges, az túl sokáig nem mehet, az nem működhet, ott valami nincs rendben. Vagy a könyvelésben, vagy a rendszerben.

V. Gy. - Én picit messzebbről indítok. Tehát egy gazdasági, politikai rendszerváltáskor szükség volt, nélkülözhetetlen volt a gazdasági szerkezet átalakítása. Nem volt pénz, nem volt forrás, nem volt megfelelő globalizáció, tehát szükség volt a külföldi műkődő tőkére, referálni kellett, támogatni kellet, és ezt meg is tettük és meg is tesszük, mert enélkül nem tudunk versenyképes magyar gazdaságot kialakítani. Ugyanakkor itt van a hazai kis- és középvállakozói, mikrovállalkozói szektor, aki a foglalkoztatásban teljesítette azt a feladatot, amit a külföldi működőtőke a szerkezetváltásban, és a versenyszféra kétharmadának ő ad munkát. Rossz versenyfeltételek között, hangsúlyozom.

R.: - SMS-számunk 06-30-9666. Valaki azt mondja, hogy kisvállalkozó vagyok, szlovákiai és romániai barátaim sokkal előbb jutnak hitelhez és sokkal jobb konstrukcióval, mint én. Nem tudom, hogy ez így van-e. Most nézzük először a szlovák példát Haják Szabó Mária segítségével.

R.: - Jelentősen könnyítette az iparosok, egyéni vállalkozók helyzetét a Parlament. Gyakorlatilag egy nap alatt, egy helyen el lehet intézni az iparengedélyt. Az érdeklődő a Vállalkozói Hivatalban kitölt egy űrlapot, bemutatja az erkölcsi bizonyítványát, egészségügyi kártyáját és bizonyítja, hogy Szlovákia adófizetője. Kifizeti a 100 koronás okmánybélyeget, körülbelül 700 forintnak felel meg, és már aznap belekóstolhat az iparos életbe. A gyorsítás ára, hogy minden egyes tevékenységre külön ki kell váltani az iparengedélyt. Eddig úgy volt, hogy akár 10-20 tevékenységet is tartalmazhatott egy-egy iparengedély. A gyakorlat megváltoztatásával Szlovákia igazodott a külföldi normákhoz. Az adóreform helyzetbe hozta az iparosokat is. Bevételeik 60 százalékát számolhatják el költségként, és ezt nem csökkentette a szociáldemokrata kormány sem. Szlovákiában körülbelül 340 ezer iparengedélyt adtak ki. A szektor bővülését az fékezi, hogy rendkívül magas a társadalombiztosítási járulék. Támogatása elsősorban a kezdő vállalkozók, iparosok számíthatnak a többiek nem igazán. A legtöbben, akárcsak a környező országokban, az építőiparban dolgoznak, illetve a rohamosan fejlődő autóipar is nagyon sk iparost foglalkoztat Szlovákiában.

Mv.: - Itt a Napközben. SMS-szám 06-30-9666. Valaki azt mondja 20-ról, hogy ebben az országban tudatos ellehetetlenítése folyik a kisvállalkozóknak, meg az iparosoknak. Most a szlovák példát hallgatva az nagyon tetszett, hogy 24 óra alatt el lehet mindent intézni. Ez szerintem Magyarországon olyan csoda lenne, ami a következő 10 évben nem várható.

V. Gy.: - De jó hírt tudok mondani a csodaváróknak, hogy jövő év július elsejétől egy óra alatti vállalkozási engedély kiadása van tervbevéve, ez év végéig pedig két napra szűkül le. A csoda azonban nem ettől függ. A magyar gazdaság már ezen túl van. Az 1990-es évek elején, és azóta folyamatosan, mintegy 2 millió magyar állampolgár lett vagy egyéni vállalkozó...

R.: - De nem mindegy, hogy 24 óra alatt, egy óra alatt, vagy hetek, hónapok. Itt nem arról volt szó, hogy vállalkozóvá lehet, mert egyébként én azt nem támogatnám, hogy mondjam, iparosokat foglalkoztató és szolgáltatásokat igénybevevő állampolgárként. Itt arról van szó, hogy 24 óra garanciát tud kapni. Tehát fölmérik, átvilágítják és azt mondják, hogy kap-e garanciát a vállalkozó, ugye? Jól értettem. Erről van itt szó. Ez most mennyi Magyarországon? Körülbelül ez mennyi idő?

Sz. Gy.: - Időben, ha azt mondom, hogy két hónap, akkor sokat mondok. Egyes esetekben nyilvánvaló, hogy rövidebb az idő. De itt, ami tény sajnos, tehát a bürokrácia, az adminisztráció költsége Magyarországon a GDP-nek 6,8 százaléka, szemben az Európai Unió 27-ek átlagának 3,5 százalékos...

R.: - Tehát több, mimt a duplája.

Sz. Gy.: - Hát majdnem a duplája, mert 3,5 és 6,8. Hát majdnem a duplája. Tehát akkor, amikor arról beszélünk, hogy adminisztrációs terhek, amikor arról beszélünk, hogy foglalkoztatási nehézség és a foglalkoztatási nehézség mellett magasak a bérterhek, akkor ezek mind, mind elsődlegesen ezt a hazai mikro- kis és középvállalkozói szektort sújtják.

R.: - Valaki azt mondja 30-as mobilról, hogy baj az, hogy egy kalap alá veszik a kisiparosságot a vállalkozókkal. Adrienn mondja ezt. Miért gondolja ezt Adrienn? Kezi' csókolom.

Adrienn: - Jó napot kívánok. Üdvözlöm. Hát én elég régóta vagyok vállalkozó, illetve kisiparosként kezdtem a dolgot. Énnekem az a véleményem, hogy aki a két kezével dolgozik, természetesen nem tud olyan bevételt produkálni, mindig olyan bevételt produkálni, mint az, aki vállalkozó és sok embert foglalkoztat és nagy bevételei vannak, és ezáltal be is tudja fizetni a járulékokat, adókat és minden egyes terheket. Én úgy érzem, hogy nagyon nagy terhek sújtanak minket, mert ha van munkám, akkor is, természetesen akkor be tudom fizetni a járulékot és az adókat, ha nincs munkám, akkor is be kell fizetnem. Na most én, mint kisiparos, nem biztos, hogy mindig biztosítani tudom azt a bevételt, ami ezt fedezi nekem. És mint vállalkozó, ugyanúgy terheket fizetek, de kisiparosként én egyrészt jobban éreztem magam, mert meg voltam különböztetve, hogy én tényleg a két kezemmel dolgozom, és nem valami mondvacsinált vállalkozásban szerzem a bevételemet, hanem a két kezemmel dolgozom meg érte.

R.: - Köszönöm szépen, hogy ezt elmondta. Ez a mondvacsinált vállalkozás, nekem oda hajaz vissza, hogy ez a 460 ezer vállalkozás, ami nem megy, ami nem működik, tulajdonképpen be kéne zárni és másba kéne kezdeni.

V. Gy.: - Az ország megbénulna abban a pillanatban.

Sz. Gy.: - A helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Például egy köztartozással rendelkező vállalkozás, vagy veszteséges vállalkozás között nagy különbség van, többek között pozitív megkülönböztetésről az, hogy mondjuk a 2002-től intenzíven folytatott érdekképviseleti felkészítő munka hatására már 14 százaléka volt a mikor- és a kisvállalkozók hitelfelvételének, hisz a műhelyeiket, üzleteiket, szállítóeszközeiket, technológiájukat, szakképzésüket fel kellett készíteni az európai uniós csatlakozásra. Ezért azok a kötelezettségek, amelyeket vállaltak az amortizációból adódóan, veszteségbe viszi a cégüket, mert a vállalt és az elképzelt többletkapacitásaik nem hasznosulnak, mert mint a bomba robbant be Magyarországon az a Konvergencia Program tavaly júniustól, amelynek a kialakításában részese sem voltunk, mert soha nem kaptunk olyan...

R.: - Tehát a számítások megvoltak, lehet, hogy jók is voltak, de áthúzta a...

Sz. Gy.: - Egy növekvő versenyképessége bővülő és foglalkoztató gazdasággal számoltunk, és most pont ennek az ellenkezője zajlik.

V. Gy.: - És ebbe beletartozott az, amit a kormány is nagyon helyesen fölismert, hogy itt adóreformot kell végrehajtani, csak ez az adóreform ugye kicsit késik, hiszen most kezdünk majd hozzá, hogy mi lesz 2009-2010-ben, de ebben az adóreformban feltétlenül szükség van arra, hogy a konvergencia célját tiszteletben tartva, a költségvetési egyensúly megkérdőjelezhetetlen a helyreállításában, de ugyanakkor más úton is el lehet jutni ehhez a célhoz. Mi feltétlenül szükségesnek tartjuk a bérek, jövedelmek terhének mérséklését, netán még a forgalmi tipusú, fogyasztási tipusú adók terhére is.

R.: - Ezzel gondolom sokan egyetértenek. Valaki azt írja, hogy terhére, aztán másképp fejezi be a mondatot. Valaki azt írja 30-ról, nem segítséget kérünk, de legalább ne gátoljanak! Ezt egy kisiparos mondja. Hamár szóbakerült Románia és az, hogy nem olyan régen ugye Romániában, szombaton Romániában járt.

Sz. Gy.: - Igen. Egy Országos, az Ipartestület küldöttségével jártam...

V. Gy.: - Én meg vasárnap Koppenhágában. Tehát arról is...

R.: - ...szeretném, ha most ebben a félórában a keleti régióhoz hasonlítanám magunkat, mert hogy ott vannak most állítólag a versenytársaink. Szóval Romániát úgy jegyeztem magamnak, mint pici, pici, pici mikrovállalkozások országa. De én nem értek hozzá. De nagyjából igazam van?

Sz. Gy.: - Részben igaz. Részben...

R.: - Ott még tagozottabb, mint nálunk.

Sz. Gy.: - Igen, nagy földrajzi szétszórtságot jelent, azért nem ilyen egyformán van telítve, mint Magyarországon a vállalkozók, a közép- és a nagyvállalatok része, de azt kell mondani, hogy például Szatmárnémetiben, ahol a küldöttségünk volt, az ottani régi Dacia autógyár körül kialakult a privatizáció. Valahol a termelőüzemekként megmaradtaknak a klaszterszervezése nagyon jó előrehaladást jelent, illetve maga az önkormányzat, látva, hogy a segítség busásan megjön helyi adókban, olyan iparterületeket jelöl ki, amiben már most is és a továbbiakban is befektetőket...

R.: - Ipari parkok nálunk is vannak. Számtalan ipari park létesült, csak aztán nem tudtuk őket talán benépesíteni. Ezzel is voltak problámák.

Sz. Gy.: - Hát mert nálunk, Magyaorországon rögtön egy zászlós, vagy többzászlós nagyvállalat betelepítését jelentik, itt pedig részben a kicsiknek a betelepítése, az egymásnak való együttműködéséből jön ki a gazdasági teljesítmény.

R.: - Hasonló dolog derül ki Oláh G. ... riportjából is, hogy Csáka Józseffel, az Országos Ügynökség elnökével beszélgetett támogatási lehetőségekről. Még egy fontos adat. Romániában 450 ezer kis- és középvállalkozás van, és a cégek legtöbbje, az mikrovállalkozás, 99 százaléka.

Csáka József: - A 2007-es támogatási, vagy finanszírozási programok, 13 prgramról van szó, a vállalkozók támogatást kaptak a 750 milliárd lej értékben. Minden pályázati kiírásnál a kérelem sokkal nagyobb volt, mint a finanszírozási lehetőség. A beruházási programban, ahol a vállalkozók 50 ezer euró vissza nem térítendő támogatást kaphattak, még megtoldtuk a költségvetést 36 milliárd lejjel, a betervezett 400 milliárd lejhez képest. Ugyanakkor 10 milliárdot még a Tanácsadási Programhoz adtunk hozzá, tehát most bűvült a tanácsadási keret még 10 milliárd lejjel.

R.: - Az elmúlt évek statisztikája azt mutatja, hogy legtöbb vállalkozás kereskedelemmel foglalkozik. Több, mint fele a vállalkozásoknak. Iparral foglalkozó 15-20 százaléka mezőgazdasági és turisztikai vállalkozások néhány százalékkal szerepelnek a nyilvántartásokban.

Cs. J.: - Tekintettel arra, hogy Románia január egytől európai uniós tagállam, és ránk zúdult az az óriási nagy verseny, ami van az európai piacon, ugye vámmentesen most már bejöhet a termék, a szolgáltatás és bármi, jönnek is nyugatról a cégek. Mi prioritásként úgy láttuk, a kisvállalkozóknak szükségük van egy nagyobb beruházásra és pedig a versenyképesség növelésére és a termelékenység növelésére, hiszen azok a vállalkozók, akik termeléssel foglalkoznak, nem tudnak hanem megmaradni a piacon ezzel a fajta technológiával, azért a legnagyobb összeg, ami rendelkezésükre állt, az a beruházási programon keresztül az 50 ezer euró vissza nem térítendő támogatás, és csak azok a cégek kaphattak, akik termeléssel foglalkoznak. A kisvállalkozók, akik 1, 2, 3 személyből alakulnak ki, valóban félnek a hitel súlyától, nem is ismerik a támogatási formát. Romániában most kezd kialakulni a banki piac, és most kezdenek barátságosabbak lenni azok a kamatok, ami egy mikrovállalkozásnak elfogadható és amit egy mikrovállalkozás ki is tud termelni. A hitelt felveszi, de azt vissza kell adni kamatostúl.

R.: - Az állam egy garanciaalapot hozott létre. Pontosan azért, hogy a hitelezést megkönnyítse. Tulajdonképpen mit szolgál ez a garanciaalap?

Cs. J.: - Ez az intézményrendszer a vállalkozásfejlesztésre volt létreohozva és tudtuk, hogy 2007-től jönnek az európai pénzek. Tudtuk, hogy az európai támogatások, amelyben részesülnek a kis- és középvállalkozók, utólagos elszámolások, tehát az azt jelenti, hogy minden vállalkozó az üzleti tervben leírtakat meg kell valósítsa saját erőből, és utófinanszírozásban részesül. Na most, ha ez így van, kevés az a vállalkozó, aki saját erőből azt a fejlesztési programot végig tudja vinni anélkül, hogy hitelhez folyamodjon. És hamár hitelhez folyamadik, akkor azt jelenti, hogy automatikusan garanciára van szüksége, és ha garanciára van szüksége, és netalán tán nincsen garancia, akkor ezt az intézményrendszert létrehoztuk, hogy kéznél legyen, és ez a kör bezáruljon. Ha a vállalkozó hitelképes, akkor azt jelenti, hogy egy 24 órán belül akár is megkaphassa a garanciát a Garancia Alaptól. Azért, hogy ez jobban működjön, regionális irodákat hoztunk létre az országban úgy, hogy nem is kell messze menjenek, minden régióban van egy ilyen fiók, és akkor vannak még alegységek, úgyhogy a lefedettség, az megfelelő egyelőre.