"Nincs szükség segélyért végzett közmunkára"

Idehaza az egy cégre jutó foglalkoztatotti átlag 4,7, s a 10 főnél kevesebb embernek munkát adó vállalkozásokról nem készül statisztika. Mire alapozza hát a kormány a döntéseit - teszi fel a kérdést az ipartestületek vezetője.

Szűcs György Iposz-elnök számításai szerint ahhoz, hogy teljes mértékben föl tudjuk használni az európai uniós pénzeket, a 2007-2013 közötti időszakban rendelkezésre álló 7 ezer milliárd forintnyi fejlesztési lehetőséget, a magyar gazdaságnak évi hat százalékkal kellene növekednie. Erre azért lenne szükség - véli az ipartestületek vezetője -, mert a felhasználáshoz az önrészt mindenkinek le kell tennie. Emlékeztet arra, hogy az ország legnagyobb adósai az önkormányzatok, akik a következő 25 évre már elkötelezték magukat, egyharmaduk pedig a csőd szélén áll. Ezen a foglalkoztatottak számának növelésével, a helyi gazdaságok felpörgetésével lehet változtatni, hiszen csak a beszedett adókból tudják finanszírozni az önkormányzatok beruházásaikat, illetve támogatni azokat a vállalkozókat, akik fejlesztenek.

Minden politikai felhangot kap nálunk, pedig be kell látni, hogy a gazdaság nem valamiféle demokratikus piknik, hanem kőkemény diktatúra - állítja Szűcs György, aki legszívesebben a szociális és munkaügyi szaktárcát sem így, hanem fordítva hívná, vagyis a munkaügyekre helyezné a nagyobb hangsúlyt. Meggyőződése, hogy el kell felejteni a munkáért segélyt ötletét. A gyermektámogatást, a családi pótlék kiutalását is feltételekhez, például a rendszeres iskolalátogatáshoz kötné az Iposz első embere. A versenyszféra a közmunkából semmit sem tud profitálni, hiszen ezek az emberek csak olyan feladatokat végez(het)nek, amelyeket költségvetési pénzből tudnak finanszírozni. Ésszerűbbnek látszik, ha közmunka, vagy közcélú munka helyett a versenygazdaság munkaerő-igényét venné figyelembe a minisztérium. Ezt viszont csak a gazdaság szereplőinek "helyzetbe hozásával" lehetne elérni. A helyzet semmi esetre sem jelenthetné azt, hogy az önkormányzatok az olcsó munkaerővel konkurenciát teremtsenek az alkalmazottat kereső helybéli gazdálkodóknak.

Az ipartestületek képviselői minden lehetséges fórumon igyekeznek nyilvánvalóvá tenni, hogy a foglalkoztatás bővítésének nem a közmunka, hanem a szakmunka, a szakmunkásképzés lehet az alapja. Az elmúlt években párhuzamosan két vonalon folyt elhibázottan a képzés. A piaci igényekkel ellentétes irányban, ezért fölöslegesen kidobott pénzből erőltette a kormányzat a felsőfokú képzést. A másik, rosszul felfogott gyermekmunka tiltás miatt kialakult helyzet, hogy a 16 évnél fiatalabbak nem végezhettek fizikai munkát, holott a szakmunkásképzésnél a gyakorlati képzésnek már a második évben el kellene kezdődnie. Ugyancsak vétek volt erőltetni a gimnázium elgévézését azoknál, akik utána szakmunkásképzésben akartak résztvenni. Ráadásul Szűcs György szerint az így két évre szűkült szakmai képzés kevésnek bizonyul, az három évet igényelne. Ezért javaslata alapján megoldást jelenthetne a két intézményben párhuzamosan végez(tet)ni a tanulmányokat.

Az Iposz elnöke emlékeztet arra, hogy a rendszerváltás előtti időben még csak 6-7 ezer szakmunkást engedtek a magánszektorba. Amikor a kilencvenes évek elején tönkrementek a nagyvállalatok, velük együtt eltűntek azok a jelentős tanműhelyek, amelyeket a szakiskolák sem tudtak pótolni, így - a mostanihoz hasonlóan - hiány mutatkozott. Aztán 1992-ben beindultak az Iposz-osztályok, ahol 1995-ig évente 24 ezer fiatalt képeztek. Tanultak vállalkozásismeretet, kaptak számítástechnikai oktatást, és tanultak idegen nyelveket. A diákok az első évet az iskolapadban töltötték, a következő két évet a gyakorló helyeken. A végzettek zöme külföldön, főként Németországban és Angliában dolgozik manapság, sokan középvezetőként is megállták a helyüket. A kísérletnek azonban a kilencvenes évek közepén végeszakadt - tárja elénk a fejleményeket Szűcs György.

Pedig lehetne sok mindent tenni. Ausztriában és más, fejlett gazdaságú országban például beváltak az úgynevezett foglalkoztatási paktumok. Ezekben részt vesznek az önkormányzatiak, a képzőintézmények és a gazdasági élet és a munkaügyi szervezetek képviselői. Ezek olyan kezdeményezések, amelyek kistérségekben működnek. A gazdaság jelzéseire építve az iskolarendszerben a piaci igényeknek megfelelő képzés folyik a paktum alapján, méghozzá a szakmai szervezetek bevonásával akkreditációs rendszerben. A paktumok segítségével felszámolhatók az olyan ellentmondások is, hogy a túlképzettek kénytelenek végzettségüknél jóval kisebb tudásigényű állásokat betölteni. Új integrált foglalkoztatási adatbázist kell létrehozni és mobilizálni a ma oly röghöz kötött munkaerőt. Szűcs György szerint eddig is megvoltak a megoldások, csak szétesőn, a foglalkoztatási paktumok sokkal jobb hatásfokkal működhetnének.

Magyarországon nincs az 5-10 főnél kevesebbet foglalkoztatókról felmérés, statisztika. Így csupán becslésekre alapozható az állítás, miszerint az átlagos foglalkoztatási létszám cégenként 4,7. Ezért az Iposz elnöke furcsállja, hogy a gazdasági kormányzat politikai döntéseket hozat, általa nem ismert számokra alapozva. Hiába gyarapodott például a kormánydöntés után az 500 ezer forint tőkével alapítható társaságok száma, ha a másik oldalon adják vissza tízezrével a vállalkozói engedélyeket. Olyan minőségi romlás érzékelhető manapság a gazdaság vállalkozói piacán, amelynek az okát kutatni kellene - javasolja Szűcs György.

Mit hozhat az ilyen körülmények között dolgozó vállalkozó számára a jövő? Ha nem tud adni az állam, legalább hagyja élni a kisebb cégeket. Például a vállalkozói szabadság jegyében olyan lehetőségeket kell adni, mint a kishatármenti közös cégalapítás. Ne minősüljön törvénytelennek, az adótörvények kijátszásának, ha valaki a szomszédjával Nagyváradon, vagy Párkányban vállalkozást hoz létre. Az autók kinti bejegyzésével kapcsolatban ugyanez a helyzet. "Az Európai Unióban vagyunk: a polgártól az alkalmazkodó képességet várjuk, miközben a kormány nem alkalmazkodik a közös piac gazdasági és szociális szabályaihoz. Én európai polgár vagyok, ott alapítok céget, ahol akarok és ott végzem a tevékenységemet, ahol a leggazdaságosabb" - szögezi le az Iposz-elnök. Szlovákiában az élőmunka terhelése a magánszemélynél és a vállalkozásnál 45, nálunk 65 százalék. Nincs miről beszélni" - teszi hozzá az iparosok testületének első embere.