Vízvezeték-szerelő nagyapja az építésnél, édesapja a tavalyi felújításnál segített társadalmi munkában, ezen a hosszú hétvégén pedig a festő-restaurátor unoka, Fodor Edina és párja, Karácsony Zsolt javították, retusálták felajánlásként a mosonmagyaróvári iparos székházban a rekonstrukció során talált szekkót, mely hirdeti: „Isten áldja a tisztes ipart”.
Tavaly avatták fel a felújítás után a Mosonmagyaróvár és Vidéke Ipartestület Szent Imre úti székházát. A munkálatok során egy különlegességre is találtak. A régi festékrétegek lekaparása után egy falfestmény rajzolódott ki. „Isten áldja a tisztes ipart” – hirdeti a felirat, melyet szintén megmentettek az utókornak. Restaurálására egészen a pünkösdi hétvégéig kellett várni.
Egy család három generációja
– Apám, Fodor János fiatal segédként dolgozott az 1939-es építésnél vízvezeték- és központifűtés-szerelőként a mesterével. Nagyon fájlalta, amikor az államosításkor az ipartestület elveszítette az épületet. Magam a korábbi évben a felújításnál közreműködtem, ám sajnos egészségi állapotom miatt nem annyit, amennyit szerettem volna – avat be a mosonmagyaróvári villanyszerelő-mester, a ma már nyugdíjas Fodor János. Mint meséli, Winkler Károly, az ipartestület elnöke egy ülésen vetette fel, hogy keresik a megoldást a felújítás során talált freskó méltó megmentésére, restaurálására. Ezt a munkát Fodor Edina, Fodor János lánya vállalta felajánlásként.
Eredeti állapotába állították vissza
– Március elejére terveztük a szekkó restaurálását, ám a koronavírus közbeszólt, hiszen másfél hónapra mi is felfüggesztettünk minden tevékenységet – veszi át a szót a festő-restaurátor, aki, mint mondja, mosonmagyar-
óvári születésűként fontosnak tartotta, hogy a nagypapája, édesapja után maga is hátrahagyja keze nyomát. Élettársával, a szobrászművész Karácsony Zsolttal múlt szombaton fogtak a munkának, mellyel pünkösdhétfőre végeztek.
– Nem tudjuk, hogy az eredeti falfestményt ki alkotta, az biztos, hogy képzett díszítőfestő lehetett. Amit a szobafestő megtalált a több festékréteg alatt, azt mi feltártuk, tisztítottuk, konzerváltuk. Eredeti állapotában állítottuk vissza a vese alakú, babérlevelekkel díszített címert, melyben a szöveg olvasható. A szakmám szépsége, hogy régi dolgokat menthetünk meg, amelyek újra láthatóvá válnak – mesélte alkotás közben Edina, aki még 14 éves korában került el a Lajta-parti városból. Édesanyja fedezte fel tehetségét, Pécsett járt művészeti gimnáziumba, ahol grafika szakon érettségizett, majd jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola (ma már egyetem) restaurátori szakára.
Minden munka egyedi
Fodor Edina mintegy két évtizedes munkássága során számos neves épületnél dolgozott már restaurátorként. Szívesen emlékszik vissza a budapesti New York kávéház, a Keleti pályaudvar Lotz Termének, a Nemzeti Múzeum főlépcsőháza freskóinak felújítására. Most főként egyházi épületeknél restaurál.
Egy-egy feltárás sokszor kemény fizikai munkával jár, de a tapasztalt alkotó már az első pillanatokban látja maga előtt a végeredményt is. Minden ilyen munka egyedi, nincs két egyforma, komoly kutatás áll mögötte és egy szakmai csapat működik közre. Ugyanakkor számos izgalommal is jár.
– Kőszegen a Festetics-palotánál dolgoztunk, melynek emeleti részén több lakást alakítottak ki az államosítás után. Éppen egy egykori mosdóban kezdtem feltáró munkát, amikor egy térdrészletet találtam. Több hét után egy allegorikus jelenet rajzolódott ki, mely a barokk korra jellemző, egy részét retusáltuk és ma megtekinthető – hozott egy példát a szakember, aki a tényői templom szépítésén is fáradozott. Annyira megszerették a falut, hogy most a letelepedésüket tervezik.
– Végtelenül boldog és büszke vagyok a lányomra és a párjára, hogy vállalták ezt a munkát, hiszen ezzel a falfestménnyel feltették a koronát a felújított épületre – osztotta meg örömét Fodor János.
Mészely Réka