SZAKKÉPZÉS | Heves megyében már alig van mester, aki részt vesz a gyakorlati képzésben. Elegük van az adminisztrációból, s abból, hogy az oktatásra fordított pénzük sokszor csak egy-másfél év múlva térül meg.

Jánosi Ildikó egri mesterfodrász belvárosi szalonjában évente átlagosan húsz tanuló próbálja a gyakorlatban elsajátítani a mesterség fortélyait. Mondja, évről évre nehezebb helyzetbe kerül. A tanulókkal kötött szerződés szerint (ami alkalmazotti jogviszony) ő köteles biztosítani az ösztöndíjat, a munkához szükséges anyagokat, a diákok után befizetendő járulékokat, a biztosítást, az étkezési hozzájárulást. Ez tanulónként havonta húszezer forint kiadás. Ehhez az összeghez azonban csupán másfél éves várakozás után jut hozzá.

A rezsit, a bérleti díj egy részét ráadásul vissza sem lehet igényelni. Ezt az időszakot csak úgy tudja áthidalni, hogy egy nonprofit társaság megelőlegezi a szükséges összeget. Ildikó úgy fogalmaz, hogy az a vállalkozó, aki az e területre érvényes jogszabályokat betartja, az nap mint nap csak a kötelességekkel és a követelésekkel szembesül, ám a saját jogait nemigen tudja érvényesíteni.

Cseh István, a IPOSZ Heves megyei elnöke megerősíti, hogy a helyzet katasztrofális. Megyénkben már alig van mester, aki részt vesz a gyakorlati képzésben. Ma ugyanis ez kész ráfizetés. A kormány nemhogy ösztönözné a vállalkozókat, sokkal inkább bünteti őket a követhetetlen adminisztrációs teendőkkel, a késleltetett fizetéssel. Ennél is nagyobb gond, hogy ma nincs se becsülete, se értéke a szakmunkának. Hiába papolnak évek óta arról a politikusok, hogy nincs elég szakember, s hogy egyre több a hiányszakma, az oktatási fronton mégis nagyon nehezen mozdul valami afelé, hogy újra presztízse legyen a szakmunkásképzésnek.

Talán az idén februártól bevezetett tanulói ösztöndíj-rendszer változtat a siralmas összképen, de ez is idő kérdése. Azzal kell szembesülnie az országnak, hogy az elhibázott oktatáspolitika miatt mára felnőtt egy generáció, amelynek tagjai alig értenek valamihez. Az úgynevezett szakmunkások úgy kerülnek ki az iskolákból, hogy nem értenek tanult szakmájukhoz, a fölöslegesen képzett tengernyi menedzserre, kommunikáció szakos diplomásra pedig nincs szükség.

A károk is a mestert terhelik

Tanulót tartani soha nem volt rizikómentes. Egyes szakmákban nem kis kockázatot vállalnak a szakemberek, amikor a fiatalokkal megosztják gyakorlati tudásukat. Az autószerelő műhelyekben gyakran hangzik el, hogy már az is nagy segítség, ha a diák nem nyúl hozzá a járműhöz. Egy nagy értékű kocsi esetében nem mindegy, kire bízzák annak szervizelését. De a burkoló-, a villanyszerelő-, a víz- és gázszerelő-tanonc is okozhat károkat, amelyek szintén a mestert terhelik.

Tisztességes fiatal kisiparost alig találni

Cseh István szerint elmondható, hogy a magyar kisipar mára teljesen padlóra került. Manapság alig találni jó villanyszerelőt, háztartási gépszerelőt, varrónőt, de a cégek, üzemek hiába keresnek CNC-esztergályost, gépi forgácsolót, lakatost is. A döntéshozóknak el kell azon gondolkodniuk, hogy a kisvállalkozókat ne büntessék tovább, hanem támogassák. Akik tanulót vállalnak, kevesebb adminisztrációt várnak, s legalább annyi könnyítést, hogy mentesüljenek például az iparűzési adó alól.

Forrás: Heves Megyei Hírlap