Terhek alatt feketednek - ellehetetlenülnek a kisvállakozások
– Az iparos mini cégek, a kisvállalkozók mindig tőkeszegények voltak, a nyereségüket az üzletbe forgatták vissza. Most, hogy a pénzügyi válság idején nem jutnak hitelhez, ez teljességgel ellehetetleníti őket. A bankok ugyanis olyan garanciákat – állampapírokat, bankbetétet, ingatlant – kérnek fedezetként, amelyeket ezek a kicsik kiváltképp nem képesek teljesíteni.
– Állami garanciával és kedvező hitelekkel lehetne ezen a – szlogenek szintjén évek óta „nagyon fontos„-nak titulált – rétegen segíteni, mivel a mostanában kért 17-18 százalékos kamatokat a kisvállalkozók képtelenek kigazdálkodni – mutat irányt az áldatlan helyzet megoldásához a nyíregyházi fémiparos.
- Valamennyi közül az építőipari, a gépipari, a beszállító háttéripari és a szolgáltató ipari kisvállalkozásokat érintette áramütésként a válság, úgy látszik ők szenvedik meg leginkább a recessziót. Ha a már megindult lejtmenet ilyen iramban gyorsul, akár százezer kisvállalkozó is bedobhatja a törülközőt – tér rá a nem kívánatos következményekre Géresi.
– A körbetartozások mostanra az elviselhetetlenségig fokozódtak, s még tovább romolhat a helyzet. Ezért az IPOSZ azt javasolta, hogy azokban az esetekben, amikor a megrendelő nem tud fizetni, az állam valamelyik bankján keresztül előlegezze meg a számla összegét a munkát ténylegesen teljesítő, hitelező kisvállalkozónak. Ami viszont e megoldás elodázásának magyarázatát adja, hogy sokszor állami cégek, önkormányzatok sem fizetik ki a beszállítóikat.
A kintlévőségek, no meg sok esetben a megfizethetetlenül magas adó- és járulékterhek miatt, tavaly közel százezer iparos adta vissza az engedélyét. Jó részük azonban valamiből mégis csak meg akar élni. Ilyen körülmények között tartani lehet a feketemunka további elharapódzásától, ami a becsületes iparosok versenyhátrányát fokozza az előbbiekkel szemben.
Tudom, nem könnyű a feketézőkkel szemben fellépni, mivel egyrészt nincsenek már regisztrálva, másrészt viszont a társadalom is összekacsint velük s eltűri „svarc„ tevékenységüket.
Könnyítést akarnak
Adó- és járulékcsökkentésre van szükség, ami a korábbi tapasztalatok szerint nem csökkentené az államkassza effajta bevételeit, sőt... Emellett a kézműves élő munka áfáját is csökkenteni kellene öt százalékra. Törekedni kellene rá, hogy a betelepülő külföldi gyár beszállítói háttériparát magyar cégek alkossák. Végül jó lenne, ha nem csak beszélnének a kkv-knek kínált lehetőségekről, hanem a feltételeket is úgy szabnák meg a pályázatokban, hogy a kis cégek is labdába rúghassanak.
Jómagam több mint három évtizedig dolgoztam a kereskedelemben, nehéz idők járhatnak ezekre a vállalkozókra – vetette föl nyírteleki előfizetőnk.
Milyen kihívásokkal néznek szembe manapság a 10-15 alkalmazottat foglalkoztatók? Van-e valamilyen válságkezelő „receptjük”? Utánajártunk! Maczali József cégvezető 2003-ban kezdte kereskedelmi vállalkozását, mára három ABC-je van a megyében. – Összesen 14 munkaerőt foglalkoztatok az apagyi, a sényői és a nagycserkeszi boltban. A helyzet évről évre rosszabb, a válság csak tovább nehezítette a vállalkozásom életben maradását. Visszaesett a fogyasztás, ugyanakkor jelentősen nőttek a költségek, a fizetendő járulékterhek. Elbocsátást nem tervezek, s mivel a kereskedelem az egyik leglátványosabb szféra az APEH „vadászterületén”, trükközni sem érdemes. Remélem, előbb-utóbb kilábal a világ és az ország a pénzügyi válságból, s jobb idők jönnek valamennyi becsületesen dolgozó magyar vállalkozóra! – mondta a cégvezető.
Forrás: Szabolcs Online