IPOSZ Szakképzési Regionális Fórumok tapasztalatai

Az IPOSZ 2008. júliusában-augusztusában 14 helyen tartott az IPOSZ regionális fórumot, amelyen jelen voltak a régió ipartestületeinek és a szakmai szövetségeknek a vezetői, a kézműves szakmákat képviselő vállalkozások vezetői, a képzéseket folytató szakiskolák munkatársai, a megyei és városi iskolafenntartók képviselői, a munkaügyi központok képviselői, a kamarák és más érdekképviseletek képviselői, az IPOSZ vezető munkatársai és regionális koordinátorai. A regionális fórumokon az iskolarendszerű szakképzést illetően egy sor gondolat fogalmazódott meg, amely hozzájárul ahhoz, hogy jobban meg lehessen határozni az IPOSZ szakképzési tevékenységének irányait az elkövetkezendőkben.

A fórumokon megfogalmazott gyakorlati tapasztalatok és javaslatok közül néhány a teljesség igénye nélkül:

-         A legtöbb IPOSZ által vizsgált szakmában hiány van, így a keretszámokat növelni kellene. A fiatal korosztályban azonban kevés a jelentkező, így a felnőttképzés felé tolódik a hiány megoldása.

-         Ott ahol túlképzés van, a keretszámok  hirtelen csökkentése azonban a régiókban történt részletesebb elemzések nélkül nem javasolt. Egyrészt fennáll a veszélye, hogy a képzési igényeket az iskolai képzés csökkentése esetén a felnőttképzés átveszi, esetleg kevesebb gyakorlatot adó, rosszabb minőségben. Erre a lehetőség nyitva áll, mert a képzési óraszám alsó határa nem lett rendeletben szabályozva és erre a megnyilatkozások szerint a szabályozó egyelőre nem is készül. Másrészt nincs még teljesen áttekinthető regionális, megyei és főleg kistérségi  monitoring rendszer, hogy a beiskolázottak közül végül hányan végeznek, és végzettek közül hányan folytatják ténylegesen a szakmát. A fodrász – kozmetikus vonalon pl. a becsült arány az, hogy három beiskolázott ipari tanulóból 1 helyezkedik el végül a szakmában. A villanyszerelőknél ennél is rosszabb arányokról szóltak.

-         A keretszámok meghatározásánál mekkora lehet a gazdaság szerepe? Több egyértelmű vélemény volt, hogy a gazdaság a szülő-gyerek-fenntartó-iskola-gazdálkodó faktorok közül csak egy faktor, így véleménye nem lehet abszolút.

-         A képzési igények meghatározása tehát rendeletben biztosított regionális és kistérségi fórumok rendszeres működtetését igényelné az öt faktor együttes részvételével, szakmai alapon. Ezek a fórumok egyelőre kevéssé látszanak és estlegesek.

-         A hiányszakmák kezelése össztársadalmi feladat. Egyrészt erősíteni kell a családok, a gyerek felé irányuló kommunikációt, ilyen projekteket javasolt a térségekben a gazdálkodó szakmai szervezetek bevonásával működtetni. Másrészt a szakmai szervezeteknek, a szakmát képviselőknek rendeletben szabályozottan biztosítani kellene a jogát, hogy már hatodik osztálytól kezdődően bemehessen az iskolába és tájékoztatást nyújtson a szakma tanulásának lehetőségeiről és előnyeiről. Ezen kívül minden egyéb szakmai fórumot több projekt támogatással kellene erre a célra működtetni.

-         A keretszámokat végső soron az adott térségben a társadalmi és szakmai igény és a foglalkoztatási kérdések fogják meghatározni. Nagyobb figyelmet javasolt azonban szentelni a 10 fő alatti vállalkozások igényeinek feltárására és foglalkoztatási potenciáljuk növelésére.

-         Nem lehet megkerülni a 9-10. osztály kérdését. Minimum  a 10. osztály-

     ban  meg kell már kezdeni a szakmai képzést és nem csak a  szakma-

     csoportos alapozást. 

-         Főleg Budapesten sokan elzárkóznak a tanulószerződéstől. Ennek főleg pénzügyi okai vannak.

-         A visszaigénylési rendszer jelenlegi formája a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdálkodó szervezetnek bizonyos időre meg kell hiteleznie az összegeket. Erre sokan nem képesek és nem hajlandók. /Melyik bank ad ma kölcsönt kamat nélkül-hangzott el a kérdés./

-         A kézműves szakmák gyakorlati képzésének költségei szakmánként nagyon eltérőek lehetnek. Erre figyelemmel kellene lenni.

-         A gyakorlati képzés duális formája ma is hátrányos helyzetben van. Míg az iskolák és képzési KFT-ék meghatározott összegű támogatást kapnak tanulónként a gyakorlati képzés fedezésére, addig a gyakorlati képzőhely csak utólag igényelheti vissza a költségeit, bürokratikus eljárásmóddal. Javasolt sürgősen megvizsgálni, nem lehet-e a támogatási rendszert hasonló nagyságrendben kiterjeszteni a tanulószerződés intézményére, vagyis azokra a gyakorlati képzőhelyekre, amelyek tanulókat képeznek.

    - A képzési tartalmak, a vizsgakövetelmények folyamatos kezelésre szorulnak. Nem látszik ma, mely fórumok biztosítanak majd lehetőséget, főleg a régiókban szakmai viták lefolytatására. Ezekbe a vitákba nem egyénileg, hanem szervezetszerűen kell bevonni a szakmai gazdálkodó

          szervezeteket.

 -         A jelenlegi gyakorlati képzés eredményét a szakmai képviselők szinte egyöntetűen bírálták. Erősíteni kell a gyakorlati képességeket, ennek fő irányai nem egyértelműek az új moduláris OKJ-ban. Főleg azokat a gyakorlati kompetenciákat kell kiemelni, amelyek a szakma műveléséhez feltétlenül szükségesek. Az iparosok túl bonyolultnak látják az OKJ-t a jelenlegi problémák kezelésére.

-         Az iskolai gyakorlati képzés helyett növelni kell az üzemekben eltöltött gyakorlati időt.

       - Szinte minden szakmánál felmerült a nyelvtudás hiánya. Ehhez javasolt más koncepcióban megközelíteni a nyelvoktatást a szakiskolákban: főleg szűkebb szakmai szókincsre és beszédképességre koncentráló nyelvtanításra lenne szükség. Ez előfeltételezi a nyelvtanárok ilyen irányú átképzését és ilyen tartalmú tankönyvek fejlesztését.

      -  Egyes szakmák, pl a villanyszerelők erős lobby tevékenységgel el tudták érni a szakmai tartalmi problémák megoldását. Ez mutatja a szakmai szervezetek szervezetszerű bevonásának szükségét.

-         Annak megítélésére, hogy a 10 fő alatti vállalkozások a régiókban milyen arányban tudnak részt venni a decentralizált alap projektjeinek végrehajtásában, a részvételük arányát statisztikailag ki kellene mutatni. A KKV fogalmon belül sürgősen létre kell hozni a 10 főig, a 10-50 főig és az 50-250 főig terjedő kategóriákat a támogatási politikában. Fennáll a veszélye, hogy a jelentős foglalkoztatási potenciállal rendelkező kisvállalkozások nem foglalkoztatási és termelési mutatóik arányában részesülnek a vissza nem térítendő projektekből. Ez pedig jelentős verseny hátrányt jelent. Az ilyen statisztikai gyűjtésre egyébként a kormányzat már többször ígéretet tett.

-         A 10 fő alatti vállalkozások számára külön kell projekteket kiírni, elkülönített összeggel, könnyített pályázati feltételekkel. A projektek népszerűsítésébe, kitöltésének segítésébe javasolt bevonni a régiókban és a kistérségekben jelen lévő, aktív ipartestületeket.

-         A 10 fő alatti kézműipari kisvállalkozások vannak számszerűen a legtöbben, így elérésük, megítélésük nem könnyű feladat. Ráadásul igen sok kézműipari szakmában tevékenykednek, és a régió három vagy két megyéből áll, amelyekben külön iskolafenntartók és TISZK-ek működnek. Ezt a sok irányú érdeket nehezen tudja megjeleníteni szakmailag egy delegált személy. Ezért azt kellene javasolni, hogy minden megye állandó meghívottként küldje be a képviselőjét az IPOSZ delegált segítésére az ülésekre az RFKB-ba.

-         A 10 fő alatti vállalkozásokat szolgáltatási rendszerek működtetésével kell segíteni. A decentralizált alapból olyan projektekre is javaslatot kellene tenni, amelyre a gazdasági szakmai szervezetek is pályázhatnak szolgáltatások működtetésére. Főleg a szakképzés és az informatikai fejlesztés területén.

-         A kialakuló TISZK-ekben nem világos, hol jelenik meg a 10 fő alatti vállalkozások gazdasági érdekeinek képviselete. A nagyobb vállalatokkal való kapcsolódási rendszer már épül, a kicsik szerepe még nem világos.  Az sem világos még, hogy az adott térségben lévő TISZK milyen szakmákban fedi majd le az él-technológián történő kisvállalati továbbképzés kérdését, és hol maradnak lefedetlen területek. Ezeket a kérdéseket folyamatosan napirenden kell tartani.